Eszenyi Enikő szőke, törékeny naivaként indult, ami nagy kék szemekkel párosítva tuti siker - pár évig. Ő azonban úgy gondolta, ennél többre is képes, és jól megválogatott szerepekkel, tudatos karrierépítéssel sikerült megmutatnia, mit tud. Mára sztárszínésznő és elismert rendező, rendszeresen dolgozik külföldön is. Megjelenésében is sokarcú: ő az az extrém öltözetű díva és az árnyalatnyi sminkű, laza csaj is, aki alig pár perccel az előadás vége után már az asztalomnál ül. Amikor felugrik, hogy a büfépultnál újabb rántott karfiolt vételezzen, észreveszem: ezüst tornacipőt visel.
Március végén mutatták be az Operett Színházban Ábrahám Pál Bál a Savoyban című operettjét a te rendezésedben. Brecht és Shakespeare után ez különös választásnak tűnik, ráadásul maga az operett műfaj sem egy húzóágazat mostanság. Mi volt az ok, amiért mégis ezt választottad?

Én magam is sok operettben és zenés-táncos darabban játszottam és nagyon szerettem, úgyhogy engem maga ez a műfaj nagyon vonzott. Az operettet pedig olyan értéknek tartom a mi kultúránkban, ami nemcsak az idősebb korosztálynak lehet érdekes, hanem új ruhába öltöztetve, nem a megszokott módon előadva talán a fiatalabbaknak is bejön és esetleg megszeretik a műfajt. Ez ráadásul egy revü-operett, és Ábrahám Pál zenéjét fantasztikusnak találom.

Akkor az is elképzelhető, hogy a jövőben újabb operett-rendezéseket is láthatunk tőled?

Nem valószínű, legalábbis nem egyhamar, mert sajnos-szerencsére rengeteg más munkám van. Ez most egyelőre egyszeri alkalom volt.

Miket fogsz csinálni?

Tekintse meg képeinket!
Idén 40 éves a moszkvai Taganka Színház, és ide kaptam most egy rendezői meghívást az igazgatótól, Jurij Ljubimovtól. Most kimegyek egy kicsit ismerkedni vele és a színészekkel, hogy aztán közösen el tudjuk dönteni, mit is fogok majd megrendezni náluk. Varsóba is megyek majd nemsokára, itthon pedig most kezdem el rendezni a Vígszínházban a Tévedések vígjátékát, az már jövő évi bemutató lesz.

Semmi filmszerep? Az ember azt hinné, a Kontroll után ismét egyre többször láthatunk majd a mozivásznon is...

Jó ideje nem vállaltam filmszerepeket, de ennek csak az egyik oka volt az, hogy olyan kis jelentéktelen szerepeket ajánlottak, amiket nem szerettem volna eljátszani. Amúgy is rengeteg a munkám, úgyhogy nekem már csak ezért is oda kell figyelnem, hogy a felkínált szerep a karrierem szempontjából mit jelent, mit adhat hozzá a fejlődésemhez. Emellett szerencsére már megengedhetem magamnak azt is, hogy válogassak, és csak azokat csináljam meg, amik valóban örömet okoznak, amikben nagyon oda tudom adni magam.

És mi a másik ok?

Az, hogy nálunk nem is készülnek olyan filmek, mint amikben például Meg Ryan, Nicole Kidman játszanak; a harminc feletti, negyvenes korosztály itthon vagy anyát játszik, vagy semmit,. A kis fiatal csajos szerepekből pedig már kinőttem..

A Kontroll is egy nagyon pici, pár perces szerep, mi volt az oka, hogy ebbe mégis belementél?

Először ezt sem akartam, de a rendező, Antal Nimród nem adta fel. Mások ilyenkor megvonják a vállukat és próbálkoznak mással, de ő nagyon sokáig hívogatott, bejött a színházba, kitartóan kérte, hogy csináljam meg. Végül annyira megtetszett a kitartása, a személyisége, és az, amit a filmről mesélt, hogy mégis beleegyeztem, és azt hiszem, nagyon jól tettem.

Csak két napot dolgoztam, de még később is sokszor kimentem a forgatásra, mert nagyon megszerettem őket. Ilyen jól már nagyon rég éreztem magam munka közben. A jó hangulat mellett ráadásul profi stáb volt, és ezt igencsak megbecsülöm. Náluk mindig tudtam, hogy mikor milyen snitt következik, az utolsó részletig pontosan ki volt találva, hogy milyen ruhám lesz, mi a szövegem, mit kell csinálnom - mindez egyáltalán nem megszokott itthon, és nagyon jó volt ilyen felkészült csapattal dolgozni. Emellett az is vonzott, hogy a többi szereplőt - Csányi Sanyit, Nagy Zsoltot, Mucsi Zoltánt, Pindroch Csabát - is nagyon szeretem, és egyébként alig tudok velük találkozni. Örültem, hogy most végre együtt dolgozhattunk.

Volt valaha előnyöd vagy hátrányod abból, hogy nőként - ráadásul színészkollégaként - kezdtél el rendezni?

Szemtől szemben soha nem tapasztaltam, bár néha - főleg az elején - vissza-visszajutottak hozzám ilyen kis pletykák. Eleinte persze volt ebből csodálkozás, merthogy "mit akar egy színésznő?!", de ezen már túl vagyunk. Nagyon érdekes, hogy külföldön ezzel soha nem találkoztam, de itthon, ha többnyire férfi színészek vannak a darabban, néha még mindig rosszul tűrik, hogy én ugráltatom őket.

Tizenkét éve rendezel, nagyon sokszor külföldön is. Milyen nyelveket beszélsz?

Dolgozni tolmáccsal szoktam, ehhez nem beszélek elég jól angolul. Most Washingtonban két zseniális csaj volt a tolmácsom: Szűcs Anikó és Mesterházy Lili, és mellettük egy idő múlva nekem is egyre könnyebben sikerült kifejezni magam. Tulajdonképp most már bármilyen nyelven képes vagyok magamat megértetni, sokkal kevesebb a gátlás bennem.

Pároddal, a szintén színész Milan Mikulcikkal hét éve vagytok együtt. Egyikőtök sem beszéli anyanyelvi szinten a másik nyelvét, pedig egy párkapcsolatban sokszor szükség lehet a pontos fogalmazásra. Ti hogyan oldottátok ezt meg?

Milannal az évek során kialakult kettőnk saját nyelve, amiben a szlovák, cseh, angol, magyar nyelv keveredik kitalált szavakkal. Az alapja az orosz, amit mindketten beszéltünk, és én ráadásul az összes szavunkat az orosz nyelvtani szabályok szerint ragozom. Azelőtt elég gátlásos voltam a nyelvekkel kapcsolatban, és ahogy sok magyar, én sem mertem megszólalni, még ha elméletileg középfokon beszélek is angolul. A Milannal való kapcsolatom nyitotta rá a szemem arra, hogy mindegy, hogyan, de mondd el, amit akarsz.

Sokat dolgozol, sokat utazol, Milant is Prágához kötik a tennivalói, ez nem az a hagyományos párkapcsolat, ahol az ember minden este hazamegy a másikhoz...

Igen, én például december végétől február elejéig én voltam Amerikában - oda ő nem jött, mert ott már rá se lehet gyújtani -, most ő utazott el, neki van dolga. De azért sokat vagyunk együtt.

Hogyan kapcsolódtok ki? Egy színész-rendező páros tud egyszerű nézőként színházba járni?

Milannal itthon nehéz színházba járni a nyelv miatt, nem akarom őt ezzel fárasztani. A legismertebb darabokon kívül nem is nagyon tudunk itthon mit megnézni, hacsak nem tudom előbb megszerezni a szöveget hogy elolvashassa, mert egyébként nehezen értené meg az előadást. De azért így is elmegyünk néha, legutóbb például a Shopping and Fuckingot néztük meg. Moziba viszont rendszeresen megyünk, szeretjük az eredeti nyelvű, feliratos filmeket, megkönnyítik a dolgunkat. Kiállításokra is járunk itt is és odaát is, és ha külföldön vagyunk, akkor is szeretünk körülnézni mindenhol, ahol valami érdekes lehet.

Rengeteg energiát igényel, ahogy élsz: színésznő és rendező vagy egy személyben, ráadásul rengeteget utazol - hogyan tudod magad formában tartani?

Klikk a képre!
Keveset eszem, ezen belül is sok zöldséget, de vegetariánus nem vagyok, az én rohanó életmódom mellett azt nem tudnám betartani. Próbálok odafigyelni, és ha nincs más lehetőség, igyekszem a "legjobb rosszat" választani. Emellett rendszeresen használok arckrémet, évek óta mindig ugyanazt, és szeretnék sokat aludni, de ez megint csak nehéz betartani. Itthon fitneszterembe sem jutok el, mert a próbák és előadások melletti feladatok annyira elfárasztanak, hogy erre már nem marad időm és energiám. Az életmódom mellett nem tudok szigorú napirendet tartani, de igyekszem odafigyelni magamra. Ha viszont ráérek, akár négy-öt órát is töltök a futógépen - csak úgy, mert jólesik

Rendezőként van olyan álmod, amit még nem tudtál megvalósítani?

Sok a munkám, és mostanában nem volt időm mással foglalkozni, de nagyon szeretnék majd egyszer filmet rendezni. Ez már nem új terv, Szabó Gabi színésznő-kolléganőmmel közösen írtuk a forgatókönyvet annak idején, el is fogadták, csak végül nem jött rá össze a pénz. Úgy sejtem, ezt már nem is fogjuk megcsinálni. A sztori egyébként Nagy Karola életéről szól, ő a harmincas években élt és tulajdonképp ő mondható az első újságírónőnek itthon. Emellett sokoldalú, különleges tehetség volt, csak nagyon fiatalon halt meg. Az ő magánélete, és a drámái és kisregényei ihlettek meg bennünket.

Ebben játszanál is?

Nem, egyszerre a kettő nem megy. Színésznőként a smink és a frizura elkészítése egy ilyen harmincas évekbeli, kosztümös filmhez többórás munka, ami egyszerűen kizárja, hogy közben rendezőként rohangáljak. De nem is éreztem, hogy nekem mindenáron játszani is kellene ebben, ha szerepelni akarok, kitalálok magamnak dolgokat, ilyenek például az önálló műsoraim.

A Súgó Csiga díjat, amit minden évben a közönség ítél oda a szerinte legkiemelkedőbb színészi teljesítményért, te már másodszor kaptad meg idén márciusban. Mit gondolsz, miért pont most, amikor most már a rendezéseid okán is legalább annyit hallunk rólad, mint a színpadi alakítások okán?

Ezen már én is sokat gondolkoztam, mert színpadon kevesebbet láthatnak most már, és tévéműsorokban sem tűnök fel, de azt hiszem, az emberek azért észben tartanak és szeretnek, és én ezért nagyon hálás vagyok. Az is biztos nagyon sokat számít, hogy amikor nem vagyok külföldön, nem csak a nagy színházakban játszom, hanem rendszeresen járom az országot, korábban mind az önálló estemmel, majd mindkét táncszínházi előadásommal, az elmúlt évben pedig az Ég és Nő között-tel, és így nagyon sok emberrel találkozom.

Nekem nagyon nagy öröm volt ez a díj, és teljesen váratlanul is ért. Épp az Ég és Nő között előadása után hívtak, hogy ugorjak át az Operettbe átvenni egy díjat, és azért is volt ez vicces, mert napközben épp akkor rendeztem ott a Bál a Savoyban-t, este pedig egyszer csak ott találtam magam is a színpadon, a díjátadón. Jó érzés volt a sok fiatal, tehetséges férfiszínész kollégám közt állni.