A tavalyi Fashion Awards Hungaryt jobban élveztük: idén nem volt semmi szokatlan. Olyannyira nem, hogy a jelöltek és díjazottak is szinte kizárólag azok közül kerültek ki, akiket tavaly is jelöltek, és akkor a szakma váteszei nagy sikereket jósoltak nekik. Vagy ha nem tavaly, hát tavalyelőtt.
A műsorvezető: Hyppolit
Pedig Somogyi Zoltán műsorvezető - akiről helyszíni rapid körkérdésünk alapján nem derült ki semmi, mivel senki sem tudta pontosan, ki ő - ilyen kijelentésekkel emelte az est fényét, hogy "ha úgy tetszik, ez a magyar divat-Oscar". Az ő szmokingmellényes outfitje sokaknak megfeküdte a gyomrát, Herczeg Zoltán divattervezőt például Hyppolitra emlékeztette: "Olyan volt, mint aki elfelejtette fölvenni a zakóját, én ott sziszegtem, hogy zakó, zakó! Csak a körülöttem ülő 30-40 ember hallotta, a színpadig már nem hallatszott el." Műsorvezető társa, Patrícia szokás szerint rendben volt.
Az esemény éveken átívelő toposza: leszbikus férfiak és nők
/.gdata/a6_IMG_3595.jpg)
Egy-két kivételtől eltekintve szinte csak jeles lapok főszerkesztőnői adták át a díjakat, szép, de nem mindig termetükhöz illő ruhákban. F. Dózsa Katalin fővédnök és viselettörténész nyitóbeszédében a tehetséggondozás fontossága, a Párizs-Berlin vs. Budapest reláció illetve a divat, mint művészeti ág voltak a legfontosabb témakörök.
|
A fodrász kategóriában győzedelmeskedő Hairclub egyik férfi tagja Koczka fodrásznő tavalyi coming outjára reflektálva e szavakkal vette át a díjat: "Tartozom egy vallomással, leszbikus vagyok."
És itt kapcsolódik be a történetbe a legjobb stylist díjra jelölt Lakatos Márk, aki nem nyert (és meg sem jelent), ezért műholdas, azonnali kapcsolatot létesítettünk vele:
"Márk, ön miért nem nyert?"
"Én sem vagyok leszbikus."
Az izgalmat Lakatos Márk távollétében a bakik jelentették
E talányos megjegyzés megfejtését önökre bízzuk, mi őszintén sajnáltuk távolmaradását, mert idén nem kurjongatott senki a rendezvényen, és nem viselkedett furcsán sem közben, sem utána. A divatvilág végig olyan illedelmesen ült a gálán, mintha egy ökumenikus általános iskola tanévnyitóján lettünk volna.
Voltak azonban bakik szép számmal (például Hajdú András fotós filmje alól lemaradt a munkásságát bemutató szöveg), a legkínosabb Bery (tudják, a Sugár Berci néven egykor dagi tinisztár, majd némi amerikás feltörekvés után ismét itthon próbálkozó, vékony, révedező tekintetű énekes) színpadi produkciója volt, akinek kissé gyöngyözött homlokán a veríték, és egyik riporterünket egy texasi bárba lecsúszott sanzonénekesre emlékeztette. Bár lehet, hogy még nála is cikibb volt az aláfestésként alkalmazott ködgép.
Az újdonság: Bíró Ica
A kávézó ugyanúgy megtelt a díjátató után, mint minden évben, lényegében ugyanazzal a csőnadrágos, némi barokk irányzattal tupírozott, belterjes közeggel, mint eddig is. Legfeljebb Bíró Ica jelentett némi újdonságot: vele és minden médiaeseményen outsider barátjával egészült ki a társaság. Eljött a titokzatos tekintetű Frabato is, aki nélkül manapság nem tartanak felfújt celebeseményt. Az ivást saját bevallása szerint általában kerülő Bódi Sylvi pedig a pultnál töményezett saját stylistjával. "Örültem volna, ha Tóth Bori nyeri a divattervezői díjat. Talán majd jövőre" - legyintett az első hazai playmate, míg a másik kezében egy pálinkát tartott.
Herczeg Zoltán és a Terminátor IV.
/.gdata/a6_IMG_3626.jpg)
Aztán eljutottunk kedvenc szociális kódunkhoz, a panaszkodáshoz, amelyben Herczeg Zoltán jeleskedett leginkább a maga szórakoztató módján. A rózsaszín, zsabós inget és ugyanolyan színű progresszív zakót viselő divattervező hosszan sorolta kivetnivalóit: "Az hogy fesön ávárdsz hángöri nekem azt jelenti, hogy minimum felöltözünk. Amikor megérkeztem, olyan érzésem volt, mintha a Terminátor IV. bemutatóján lennék: mindenféle arc laza streetszerelésben, némelyiknek még műanyag táska is volt az oldalán. Azt nem mondom, hogy mindenkinek ilyen buzirózsaszínben kell lennie, mint nekem, de megtisztelem az eseményt, magamat és a szakmát azzal, hogy felöltözök ide a legjobb tudásom szerint. Az egész rendezvény színvonala a kazincbarcikai szépségkirálynő választásra emlékeztet és nem arra, hogy ez Magyarország vezető divateseménye" - talált plasztikus hasonlatot az észak-magyarországi helyismerettel rendelkező tervező.
Made in Hungary
|
A korábban fiatal tehetségként díjazott, idén már a felnőttek legjobbjának választott (egyetértettünk) USE műhely egyik tagja már óvatosabban nyúlt a hazai témához: "Magyarországon leginkább az számít, hogy külföldön milyen sikereket érsz el. Azután itthon is nagyobb érdeklődés mutatkozik irántad" - mondta Tóth András, és bár ezt a mondatot a magyar állampolgársággal nem is rendelkező Varnus Xavértól is hallottuk már, lelkesen helyeseltünk.
A szakmabeliek részéről az est lecsengésével érezhetően sűrűsödtek a felénk irányuló pesszimista outputok. Egy szerkesztő arról beszélt, a divatfotózás mai trendje és az olvasói igények köszönőviszonyban sincsenek egymással, Kajdi Csaba modellügynök pedig arról, hogy az Év Modelljének választott Göcze Michaela szakmai pályafutása jóval szegényesebb, mint azoké, akikkel együtt a döntőbe jutott.
Mi a látottakat összegezve megállapítottuk, a divatszakma az elmúlt években legfeljebb egy teljes kört tett meg a saját tengelye körül, és a sebesség sem változott: jobbára ugyanaz a pártucat név a cirkulál évről-évre. Ezt nem értjük. De azt sem, hogy közben hol maradnak a fővédnök által kihangsúlyozott fiatal tehetségek. És legfőképp, hol marad Király Tamás a király, és a Makány Mártához hasonló, szélesebb körben is ismert tervezők?
|