Bazdmeg, vége rágyújthatok – mondta hangosan, nagy megkönnyebbüléssel egy hozzátartozó a Millenáris Teátrumból kilépve, miután véget ért a Fonogram élő közvetítése. Sági „Fluffer” Kálmán első produkciója után a mi szervezetünkben is kimutathatóvá vált a nikotinhiány, és ezzel párhuzamosan megnőtt az adrenalinszintünk is. Konkrétan attól, hogy Sági 43 fokos tenyerek kért mindenkitől, miközben Led Zeppelinnel, Beatlesszel és Deep Purple-lel próbálta hangulatba hozni a közönséget, holott régebben megelégedett a 42.5 fokkal is. De sajnos csak az elvárások nőnek, a színvonal nem.
A nők nem értenek a zenéhez
A közszolgálati televíziónál dolgozók valamiért figyelmesebbek, mint a kereskedelmiek, még arra is fordítottak időt, hogy adás előtt elmondják a fotósoknak, a térben hol fognak történni a dolgok, mire figyeljenek, hol közlekednek a kamerák, merre sétálnak majd a műsorvezetők. Bár mindezt mikrofonba mondták, egy centiméterre az érintettektől. Az sem volt furcsa, hogy Novodomszky Éva a kamerák mögött mozgott a Vad Fruttiékra, ugyanakkor Gundel, ha ütközött valakivel, elsőnek kért elnézést. Novodomszky egyébként csak egyet bakizott, az pedig kedvesre sikeredett, mert a háromhúros brácsását egyszerűen leháromhúsozni, tényleg aranyos. Bodrogi Gyula viszont, akinek csak öt erős mondatot kellett volna megjegyeznie, kihagyta az „akkor most nézzük meg, kik a jelölteket,” így nem derült ki, a versenyzők neve. Ezen a szituáción csak rontott, hogy – ki tudja milyen - Csilla egy kantáros nadrágban vette át a díjat. Mivel a művésznőt az adás után nem találtuk, nem tudtuk meg, hogy a gyereklemez imidzs miatt viselt-e ilyen felöltőt az estén.
Szalóki Ági tavaly füldugóval érkezett, idén sajnos otthon hagyta, és a hangtechnikusok sem tudtak segíteni rajta, ezért kénytelen volt végighallgatni a fellépőket. Zséda Fekete rúzsa közben mi is utaztunk lélekben, jó volt, mert így viszonylag könnyen tudtunk újra testen kívüli élményekbe menekülni, mikor a H.A.R.D. és a Mobilmánia zenélt. Ízlések és további közhelyek, de ne kérje rajtunk senki számon, miért tettünk így, nem szeretheti mindenki az almát. Rakonczai Viktor viszont büszke volt arra, hogy két művét is díjazta a kizárólag férfiakból álló Fonogram zsűri idén. Zsédával jó ideje együtt dolgozik, Kovácsovics Fruzsinának pedig a címadó dalát szerezte a magyar könnyűzene komponáló-bajnoka. „Az Anti Fitnesst csak azért ismerem, mert a tévében már láttam őket” – mondta és hozzátette, hogy az este folyamán többen is gratuláltak neki, ami azt jelenti, hogy tudják, kihez köthetőek ezek a szerzemények.
Hova tűnt Deák Bill?
Az élő adás végét fogadás követette, amit ezúttal másik helyszínre tettek a szervezők, így nem csodálkoztunk azon, hogy a magyar könnyűzene krémjének nagy része gyakorlatilag eltűnt a két épület között. Vártuk, csak vártuk az életműdíjat kapott Kőbányai Királyt, de se nem jött ki, se nem ment be, ezért arra jutottunk, hogy valószínűleg elragadta egy teleportálásra is képes társaság. Zimány Linda bezzeg nem veszett el, de amiért nem kár, attól csak úgy szabadulhatunk meg, ha elássuk. Zséda feketében énekelt, a díjat virágmintás ruhában vette át, a fogadásra pedig nem meglepő módon újra átöltözött. Három cipő, három váltás ruha, nem lennénk a kísérői. Az Unbending Trees nem volt ennyire kényes a megjelenésére, ugyanabban az outfitben léptek fel, beszélgettek velünk és másokkal. Minden részrehajlás nélkül ki kell jelentenünk, hogy az ő eladásuk volt a legszínvonalasabb, a legjobb live production, aminek az sem vett el az értékéből, hogy később nagyobb tapsot kapott Deák Bill és Keresztes Ildikó duettje.
Az idei Fonogramot valamiért ignorálták a wannabe celebek – Ivan kivételével -, ahogy a zenészek nagy része is. Nem volt botrány, a Hooligans is csendben maradt, csak Szűcs Krisztián volt talán egy kicsit szomorú, de neki és zenekarának üzenjük: már mindent elértek, a Story magazin díja után már nincs mit kérni a jóistentől.