"Önök díjazottak, vagy jelöltek?" - kérdezte a recepciós belépésünkkor, amikor a meghívónkat megmutattuk. Eredetileg nem akartuk közhellyel indítani a riportot, de a kérdés olyan váratlanul ért, hogy mégis emellett a döntöttünk. Az ülőhelyünket elfoglalták, és akkor sem voltak hajlandók távozni onnan, amikor a helyjegyünket bemutattuk.
A médiatámogató lelenc
Egy folyosón találtunk állóhelyet hirtelen a Hollywoodoo nagyszerű énekese, Trócsányi Gergely mögött. Innen egy biztonsági őr és két, kosztümös női szervező próbált eltávolítani bennünket, de nem hagytuk. Néhány perccel azelőtt a Shane54 néven futó Császár Előd és az év hiphop és raplemezének várományosa, Sub Bass Monster mellé próbáltunk leülni, de onnan is elküldtek a rendezők. Még így is jobban jártunk, mint a gyereklemez-kategóriában díjazott Szalóki Ági népdalénekes, akinek meghívott családtagját egyáltalán nem engedték be.
Mivel a Magyar Televízió közvetítette az díjátatót, a műsort elhúzó rotációs reklámblokkokkal nem kellett számolnunk szerencsére, száz percet állva kibírtunk. "Amikor majd a díjazottak nevét kihirdetik, fogadjátok őket iszonyatos tapssal" - mondta a közvetítést megelőzően az egyik műsorvezető, Abaházi Csaba, majd a másik, az Anima Sound System egykori énekesnője, Németh Juci hozzátette, "ez a zene ünnepe".
Piros mini és neccharisnya
A műsor előtt animátorként a néhai Lazac tévés magazin Kálmán nevű műsorvezetője működött közre, aki többek közt Robbie Williamstől énekelt egy dalt, és a színvonallal simán felül is múlt az este folyamán hallott jópár fellépőt is. Még mindig a televízós közvetítés előtt tartottunk, amikor Ganxsta Zolee-ék sörözni kezdtek a sorok közt, és a szervezők beengednek a fotósárokba egy gimnaziszta osztályt rajongani. Póka Angéla smst írt, Szabó Eszter Kontor Tamással nevetgélt a sorok elején.
A Fonogram-gáláról írt tavalyi riportunkat a szervezők valószínűleg nem olvasták, idén ugyanis még olcsóbb, piros miniszoknyába és neccharisnyába öltöztetett, amúgy jó alakú hoszteszeket küldtek a színpadra, nem sejtve, hogy a célközönség, a Bank Dance Hall társasága ebben az időben már rég nem a tévé előtt ül, hanem hangolja magát a szombat estére.
Ötször-hatszor bemutatták az este folyamán az Év felfedezettje jelöltjeit, mert ebben a kategóriában az smsezők szavazatai alapján hirdetik ki a győztest, aki a Finnországban rendezendő Eurovíziós Dalfesztiválon is részt vehet. Semmi kétségünk nem volt afelől, hogy ez az előadó Rúzsa Magdolna lesz. Egyedül őt lepte meg a győzelme, amikor egy bekiabálás ("jugoszláv a fesztiválon!") alatt a színpadra lépett, és meghatódottságában elsírta magát. Ez azonban a műsor utolsó perceiben történt, addig még sokat unatkozhattunk.
Végtelenül hálásak vagyunk
Televízónéző ismerőseink szerint a közvetítés jobban sikerült, mint várták, bár az inkább szánalmas volt, ahogy Abaházi minden külföldi kategória győztesének álüzenezét felolvasta a közönségnek. "Végtelenül hálásak vagyunk (...) és öleljük a magyar rajongókat." Mint azonban később kiderült, a magyar popegyéniségek is hasonlóan kimérten tudnak nyilatkozni. Az év szórakoztató lemezének kategóriájában nyert Balázs Pali, aki arról beszélt a Velvetnek a büféasztalnál, hogy az elmúlt tíz év munkájának méltó elismerése ez a díj.
Némelyik díjazott beszédében az A-kategóriás filmfesztiválok laudációsablonját tartotta szem előtt, épp csak Istennek nem köszönte meg a díját. Ezek közt zeneszámok színesítették a műsort. A jackói hagyományok szerint saját férfiasságát markolászó Gáspár Laci korrekt produkciót nyújtott, a megújult Cotton Club Singers pedig Demjén-egyveleggel készült e jeles eseményre. A legelevenebb produkció díját azonban a Quimby nyerte volna tőlünk, de ezt végül nem osztottuk meg velük, mert siettek tovább a következő fellépésükre, a Gödörbe.
Kelet-európai macskanő
Figyelemreméltó volt Horváth Éva, akinek stylistja az eddig ismeretlen kelet-európai macskanő figurából merített ihletet a legjobb rockalbumnak járó díj átadásához, Béres Alexandrát pedig azért jegyeztük meg, mert a laza szokásoktól eltérően fekete estélyiben jelentette be a hazai dance album díjazottjának nevét.
Mint azt Jeszenszky Zsolt a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének munkatársa az állófogadáson elmondta nekünk, eredetileg azt szerették volna, ha a Desperado is fellép, hogy a hazai danceműfaj is képviseltesse magát, ők azonban nem vállalták, mert a kategória jelöltjei közt nem szerepelt a nevük. Annál jobban örültünk annak, hogy a hazai jazzéletet László Attila jazzgitáros képviselte, aki a Magyar Jazzművészek Társaságának elnöke volt jó néhány évig, és bejelentette a kategória győztesét, Babos Gyulát. Szintén öröm volt, hogy a világzenei kategóriában idén a Ghymes mellett egy másik formáció is labdába rúghatott, ezúttal a Csík zenekar.
Lukács Laci egyedül énekelt
Németh Juci bakijait még LL Junior és műkedvelő táncosai sem tudták felülmúlni. A díjátadó második felében pedig az asztaloknál ülő VIP-vendégek már türelmetlenek voltak. Ganxsta üveges sörrel a kezében viccelődött minden ismerősével, a Hollywoodoo pedig elhagyta a helyét, miután a kategóriájuk sorra került. Póka Angéla megírt még néhány üzenetet, Varga Feri és Balassy Betti pedig csak egy helyben mocorgott az asztalánál.
A díjátadó után pillanatok alatt berúgtak a hazai zenészek, amíg Lukács Lacit kerestük, hogy megkérdezzük tőle, igaz-e a több helyről hallott hír, hogy Ákos győzelme miatt távozott a csapata fellépés előtt, és ezért kellett egyszemélyes, unplugged előadással kitöltenie a műsoridőt. A frontembernek azonban bottal üthettük a nyomát. Jeszenszky szerint nem igaz, hogy a csapat megsértődött, technikai okokból nem tudtak fellépni teljes létszámban és ezt később Lukács Laci maga is megerősíette. Visszatértünk az állófogadásra az oldott zenészek közé. A desszertes tányérunkra Tóth Tibi rágógumit ragasztott kuncogva, majd a Millenáris park kerítését a Cotton Club Singers énekese, László Boldizsár emelte fel a kedvünkért, amikor úgy döntöttünk, menekülőre fogjuk.
|