Szombaton a bejelentett időponthoz képest előbb kezdték a szertartást, így volt, aki nem hallotta a búcsúbeszéd elejét. A 73. életévében ápriliis 15-én elhunyt Antal Imrét majd kétszázan kísérték végső útjára. A temetésen részt vett Rózsa Györgyön kívül Vágó István, Kudlik Júlia, Csonka András, Nacsa Olivér, Koós János, ifj. Knézy Jenő, Sas József, Sztankay István és Selmeczi Tibor is. A művészre először barátai emlékeztek vissza, közülük elsőnek Rózsa György. A műsorvezető többször kérdőre vonta önmagát és a barátait is, hogy miért nem védték meg a Antalt a bulvárhiénáktól, miért engedték, hogy az emberek emlékezetében azok a képek maradjanak meg a humoristáról, amelyeken már ereje láthatóan alábbhagyott. Rózsa szerint egy olyan csodát, mint Antal Imre, nem lehetett volna nyugdíjazni, ahogy azt korábban a Magyar Televízió megtette. A műsorvezető végül egy Nagy László vers soraival búcsúzott barátjától.
Vágó István beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Antal „már életében is fogalom volt, és most már kimondani is szörnyű, hogy csak az". A vetélkedős műsorok atyja később a jó kedélyű emberként jellemezte Antalt, és hozzátette, hogy utoljára békét látott az arcán, és tudja, hogy a humorista hitt a megváltásban, talán ezért sem volt benne halálfélelem.
A koporsót a halotti menetben Antal Imre rokonai és pályatársai kísérték, meghatározhatatlan sorrendben. A menettel együtt vonultak a humorista tisztelői és az érdeklődök is. A sírnál a gyászolók a szokásos komolyzenék után Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versét hallgathatták meg felvételről. A tömegből páran együtt is mondták a szalaggal a szöveget. A vers végén Kudlik Júlia két mondatban köszönt el kollégájától. A szertartás végeztével a rajongói rótták le kegyeletüket virágokkal a sírnál. Egy zenész kollégája pedig csak annyit mondott, hogy sajnálja, hogy nem volt jelen a kulturális miniszter, hiszen „Imre nemcsak tehetséges és művelt ember volt, de kitűnő zenész is, és ezt megérdemelte volna."