horoszkóp

Molnár Anikónak zavaró tényező volt Havas Henrik

dr
2009.03.13. 22:00
Az Esti Frizbi vendége volt Havas Henrik és Molnár Anikó, akik nyilvánvalóan azért vállalták a szereplést, hogy Molnár önéletrajzi könyvét népszerűsítsék. Havas Hajdú Péternek azt is elmondta, elgondolkozott azon, hogy megszeretgeti a lány testét, mert látens homoszexuális barátai ezt nem tették meg sokszor. A Velvetnek is nyilatkozó páros arról beszélt, hogy míg Molnár Anikó felnéz Havasra, addig az újságíró ki nem állhatja a szerencsétlen nőket.

Úgy tűnik, ön elanyátlanodott lányokról szeret könyvet írni. Kelemen Anna és Molnár Anikó karaktere legalábbis erre enged következtetni.

Havas Henrik: Harminc éve vagyok újságíró, ez a második ilyen jellegű könyv. Tizenöt évente egyet még ki lehet bírni.

Miért mondott igent Molnár Anikónak?

H. H.: Két hete hétfőn a Klub Rádióban Heller Ágnessel beszélgettem…

De az ő életét nem írja meg.

H. H.:Nem, az övét már megírták, de miért nem írhatnám meg Heller Ágnesét? Nagyon jót beszélgettem vele.

Molnár Anikó: Nem az összes lányét írja meg, sokkal többen hívják Henriket, hogy írjon róluk könyvet. Nem mondok neveket, nyilván nem vagyok rá felhatalmazva, de tudom, hogy hány bajban lévő ismert nő hívta már fel, hogy írjon róla könyvet.

Ön mivel győzte meg?

M. A.:Nem tőlem kell megkérdezni.

H. H.: Kiderült, amikor magányos, vagyis kettesben van egy diktafonnal, akkor levetkőzi a gátlásait, és nagyon őszintén tud beszélni. Szinte mindenről, ami az életével kapcsolatos. Bánatról, örömről, kellemes és kellemetlen dolgokról. A könyv azért lesz érdekes és nagyon jó, mert önmagával szemben is kíméletlen. Szerintem senkit nem bánt meg, azt pedig ki merem jelenteni, hogy nem aláz meg, nem hoz kellemetlen helyzetbe senkit, annál is inkább, mert a szereplőkre nem lehet ráismerni. Senkit nem nevezünk a nevén. Az, hogy Bochkor Gábort azonosítják egy szereplővel, az a bulvárújság dolga. Ha a Gábor annak idején nem vitte volna nyilvánosság elé ezt a kapcsolatot, akkor a kutya nem tudná, hogy róla van szó. De a sok-sok magyar olimpiai bajnok közül sem lehet tudni, hogy ki volt az, aki éppenséggel ezer kilométereket autózott egy lány kedvéért, akit alig ismert. Ha szerepel egy teniszező, akkor lehet, hogy valójában egy vízilabdásról van szó.

Az őszinteség és az önirónia egy életrajzi könyv írásánál kuriózum?

Pénzért elviselik egymást!

H. H.: Abszolút. Mindenki olyan véresen komolyan veszi magát, hogy az valami borzalom. Egyszerűen vicc kategória, hogy mennyire nincs öniróniája az embereknek. Mindenki annyira komoly, ha önmagáról van szó, hogy az már mulatságos.

M. A.: Lássuk be, hogy az őszinteség ritka. Olyan szinten van telehazudva a magyar média - hogy ne menjünk messzire -, ha itt mindenkiről kiderülne az igazság, akkor óriási átrendeződések lennének. Itthon nagyon –nagyon kevés ember mer őszinte lenni. Legtöbbször pedig azt bunkózzák le, aki őszinte.

H. H.: Egy dolgot kell megérteni, ez egy tipikusan Briget Jones típusú könyv. Egy egyedülálló, magányos csajról szól, aki kétségbeesetten keres magának egy megfelelő férfit. Világos? Erről van szó.

Értem, de eddig nem különbözik Anna történetétől.

H. H.: Anna tele van pornográfiával, Anna egy prostituált, aki felvállaltan szexel pénzért. Anikónál egyetlen egy eset volt, amikor valaki bérelt egy lakást és kitartotta, erre lehet mondani, hogy necces. De ettől eltekintve nem merül fel bennem, hogy pénzért szeretkezne. Kitartott volt, de ezt felvállalta, na de hát ilyen van.

M. A.: A legtöbb feleség mit csinál? A férje megy dolgozni, ő meg otthon van.

Mikor álltak neki ennek a könyvnek?

H. H.: A nyűglődéssel együtt, valamikor ősz elején. Aztán januárig nyűglődtünk.

M. A.: Úgy képzelte, ő felteszi a kérdést, majd a diktafon rögzíti, és akkor gyakorlatilag interjúszerűen válaszolok rá. Csak nekem Henrik zavaró tényező volt. Egy nőnek így kiönteni a lelkét, az érzéseit meg a gondolatait a férfiakról, meg egyáltalán az egész szituációról – nem az ő személye, az anyám és a legjobb barátnőm is zavart volna – nehéz volt. Erre mondta: ez így reménytelen. Ebből nem lesz így könyv. Mert megválogattam a szavaimat. Akkor mondta, jó, még van egy sanszunk, itt a diktafon – kezembe nyomta – húzzál haza és kezdjél el otthon magadtól mesélni. Otthon ment, mert nem volt közönségem.

Mennyire irritálja Anikó?

Ha még nem unja az arcukat, kattintson!

H. H.: Nem szeretem az olyan típusú embereket, mint Anikó. (Ennek ellentmond, hogy az Esti Frizbi felvételén kijelentette, a drabális nőket kedveli és úgy érezte tennie kell valamit, mert Molnár szexuális élete sivár.) Nem szeretem a szerencsétlenkedőket. Egész életemben határozott voltam, gyerekként már tudtam, mit akarok. Az ilyen csetlő-botlókat, akiknek mindig balszerencséje van, ezekre tudok haragudni.

Anikó, ön mazochista?

M. A.: Nem vagyok, de azt gondolom, egy olyan embertől tanulni, akár az életet, akár a szakmát, akár belelátni abba, hogy hogyan dolgozik, jó dolog. Egyébként nem igazán tud megbántani. Tisztában vagyok magammal, az adottságaimmal, azzal, hogy szerencsétlen útra tévedt az életem. Ahhoz képest, hogy baleseti sebésznek indultam, ez lett belőlem. Sokan azt mondhatják, jó médiasztárnak lenni. Lófaszt. Megnehezíti az életem. Henrik pedig nyugodtan megmondhatja: bassza meg Anikó, hogy néz ki? Tőle elfogadom, van alapja, hogy kimondhassa.

H. H.: Elég volt már, hagyjuk abba az interjút.

Látom, hogy unja, de nem én írtam könyvet Molnár Anikóról, és azzal együtt azt is vállalta, hogy beszél a sajtóval.

H. H.: Miért nem elég, amit eddig elmondtunk?

Meg szerettem volna még kérdezni, hogy fontos-e magának, hogy tisztelje, akiről könyvet ír?

H. H.: Elég rámenősnek tartom magam, de gátlástalan soha sem voltam. Harminc év alatt két vagy három sajtóper indult ellenem, ami szerintem egész tűrhető, pláne, hogy Grespik volt az egyik. Nem szoktam megbántani embereket, nem vágyom a tiszteletükre. Az újságíró aranyszabálya: legyél ízléses.

Anikó, hogy érinti, hogy Havas látens homoszexuálisoknak nevezi a partnereit?

M. A.: Ismerjük Havas Henriket. Az ő cinizmusát kurvára szeretem. Az emberek többsége azt mondja, hogy bunkó paraszt. Én azt mondom, őszinte ember, ami ritkaság. Havas kurvára leszarja a közvéleményt, akkor is azt fogja mondani, ami a szívén a száján. De én nem merek ennyire nyíltan fogalmazni. Havas privát joga, hogy úgy nevezze őket. Sok sztorinál ő, mint férfi, jogosan feltételezi, hogy látens homoszexuálisokkal kerültem össze. Havas Henrik nem tud olyat mondani, ami rám vagy az eddigi életemre, sértő lenne. Szeretem a stílusát, tanulok belőle.

Miután kiadták a könyvét, mit fog tenni?

M. A.: Egy másik könyvbe kezdek. Az a pánikbetegségről fog szólni. Nagy valószínűséggel a Démon markában lesz a címe. Ez az állapotot én is átéltem, és amikor ezt felvállaltam, rengeteg ember fordult hozzám, úgy döntöttem, ezért megírom. Havas vállalta, hogy majd elolvassa, ha kész lesz, de az én fogom írni. Ezután lesz egy szigorúan titkos - még nem is beszélhetek róla - tévéműsor, de ez még tárgyalás alatt van.