2005. június 7-én kora nyári, kissé csípős reggelre ébredünk, életvezetésünket az előző napi államfőválasztási fiaskó sem rongálta agyon, így a napfényes Retek utcában semmi sem gátolja haladásunkat, írja névtelenséget kérő feljelentőnk. Hirtelen, háromnegyed nyolc után nem sokkal, minden előzetes figyelmeztetés nélkül - valahonnan, a háta mögötti budai hegyek ormain megbúvó albérletéből - Kóka János gazdasági miniszter kerekezik elé. Szirénázós-biztonsági őrös sallangok nélkül, egyszerűen. Ruházata (rövidujjú póló, sportsort, edzőcipő, napszemüveg) takarékosan-gazdaságosan sportos, ahogy a "lendületben az ország" szlogennel kampányoló kormány egyik miniszterének kell. Nyoma sincs a rajta a kortárs pinamagazin által megénekelt úri luxusnak, bár a szakértők biztos azonnal vágják a kerékpár legfontosabb paramétereit. Mozdulataiban is gazdaságos, semmi színpadias-bohócos ügyetlenkedés. Ahogy a kerékpárral falja centimétereket, kitágul előtte a Széna tér horizontja, tekintetét előreszegezve, mintha a 100 lépés programjára gondolna. Lassan áthalad a tér másik oldalára, és eltűnik a forgalomban.
