"A tehénmintás Zoób Katalin száműzetésben van és kirakatot rendez a Spar mellett. Pontosabban rendezi a Spartól megörökölt kirakatokat" - kezdi a Velvetnek írt Örkény-egypercesét a Spion néven jelentő megfigyelőnk. "Másik három ember áll mellette és várja, hogy a főnöknek ötlete legyen, hogy mit lehetne kezdeni ezzel a rettenetesen ronda fallal. "Bécikém, húzza odább, kérem" - hangzik az instrukció, és Béci teljesít, majd újfent asszonyára mered: három percig megint semmi más dolga, csak hogy várakozón asszonyára meredjen. Béci eközben magában számolja az első elérhető sör felé vezető másodperceket" - érzékelteti a szituációban rejlő belső feszültséget Spion, aki szerint a vállalkozás reménytelen, ebből a falból még egy divattervezőnő sem hoz ki semmit. "De ez a graffiti annyira..." - hallja még távoztában, majd magára hagyja a novella szereplőit a kánikulai délutánban.
