"Egyszer volt, hol nem volt egy zord keddi napon, november végén, hogy Viva Kristóf arra ébredt, hogy bár még nincs itt az ideje, de ő mégis szeretne Mikulás lenni" - kezdi feljelentőnk a mesét, amit változtatás nélkül adunk közre. "Tanácstalanul topogott a szekrény előtt, mikor a kezébe akadt egy csinos kis piros mackószerelés. Felrángatta a trenyát és nekiindult - így láthattam őt kedd délután a Kálvin téri metró mozgólépcsőjén, bár álcázta magát egy gigantikus fekete napszemüveggel: biztos az aznapi köd és a metró éles fényei ellen. Puttony helyett egy kis átdobós bőrtáskát viselt és krampuszok sem kísérték csak hűséges ölebe lihegett a bal karjában, de jelentem azért mégis kicsit télapós volt az érzés, mert míg én fölfelé tartottam addig ő le és így csak egy pillanat volt amíg láthattam testközelből, majdnem mintha rénszarvasszán repítette volna el mellettem. Remélem még elérte a Kálvin tér-Lappföld csatlakozást."
