" Április 7-én kb. 15 órakor Rúzsa Magdi és valószínűleg az udvarlója állt mellettem a Westend City Centerből kiérkezvén, a Lehel térhez közeli gyalogos átkelőhelyen. Senki emberfia nem volt körülöttünk, Magdiék előttem mentek (akkor még nem tudtam, hogy kicsoda). Valószínűleg fel sem figyeltem volna rá, csak arra lettem figyelmes, hogy a vele lévő fiatalember a testével gesztikulál, élénken tekinget mindenfelé, furcsán viselkedik a vele lévő hölgy társaságában - mint valami securitáté -, aki a maga egyszerűségével vitte kis bevásárlószatyrait. Érezhetően a pasi büszke volt arra, hogy a nem lévő gyalogosoktól, járókelőktől kellett volna megvédenie "imádott hírességét". Testbeszédének furcsasága miatt figyeltem fel én is rájuk. Magdi kedvesen, egyszerűen szólogatott hozzá, emberünknek pedig dagadt a melle, csak sajnos a kutya se látta, hogy kivel van. Utána a zebra túloldalán közvetlenül a zebránál -a tilosban parkolva- beültek a férfi szürke Skodájába. Elegánsan megnyomta a távirányító gombját, beült a vezetőülésre; az udvariassággal nem törődve, hogy kinyitotta volna barátnőjének az ajtót. De mit lehet várni? Még parkolójegyre sem volt pénze, hiszen a Westend tele volt üres hellyel, nemhogy a jó modort tanulta volna valahol. Magdi egyébként hosszúszárú farmerban, kis kendővel a fején nagyon jól nézett ki, és ami nem utolsó szempont: olyan volt, amilyennek megszoktuk. Meg tudott maradni egyszerű embernek. De a partnere?" - dícsért és szidott egyszerre 'Én vagyok Én'.