"Pénteken a züurichi vonatról a Keletiben leszállva édesapámmal a Dunakanyar felé vettük az irányt, mert már rég jártunk ott. Szentendrén megálltunk egy jó hideg sörre (atyám tonikozott, mert vezetett) és a kávézóból kilépve Fábry Sándorba botlottunk. Nagy könyv volt a hóna alatt és nagyon vörös volt a feje. Határozott léptekkel ment a Dunapart felé, mosoly még részlegesen sem hagyta el arcát. Szentendréről Esztergomba mentünk ebédelni, mert atyám sokat mesélt már a Csülök étteremről. Útközben majd' szívinfarktust kaptunk, mert két motoros a kocsi oldalától néhány centire előzött meg minket. A motorokat ismét láttuk a Csülök előtt parkolni, határozott léptekkel mentünk be az étterembe, hogy megleckéztessük a száguldókat. Kiderült, hogy nem más voltak, mint Csányi "Kontroll" Sándor és kedves barátja. Vallásunk tiltja, hogy celebritásokkal déli 12 után verekedjünk. Le is higgadtuk, mert két ismert Sándor egy órán belül nekünk is sok volt. Ők akkor kaptak meg a rendelesüket, bizonyítva, hogy érdemes volt sietni. Ugyanazt (csipős kakaspörköltet túróscsuszával) rendeltünk. Meg kell dícsérni Csányi izlését és a szakácsot is, mert nagyon finom volt. A pincér körülrajongta őket, a művész úr ingyen - csúnya - sárga Csülök pólót, míg barátja tollat kapott. Jó motoroshoz híven feszülős bőrnadrágban voltak, az esztergomi lányok nagy örömére. Desszertet nem ettek, dícsérték a jó főztöt és a nagy adagot, majd egy jó feketekávé után továbbhajtottak. Mi Visegrád felé vettük az irányt, de mivel más híres Sándorral (Rúzsa, Petőfi, stb.) nem találkoztunk ott, hazamentünk Kistarcsára. Azt viszont le kell szögezni, hogy Magyarország - főleg a Dunakanyar - igazán gyönyörű." - tért haza Svájcból Buci.
