"Csütörtök délelőtt voltam olyan botor, és autóba szálltam, hátha eljutok a XII. kerületből a XIII.-ba. Amint haladok lefelé a Böszörményi úton, hát ki forgolódik az úttesten és a villamospályán, nagy fekete Mercijével? Maga Cipő! Kopasz volt és sötét napszemüveget viselt, mintha egy poszterről lépett volna le. Mivel ekkor már keringtem egy ideje, eljutottam arra a pontra, hogy hagyom a francba a XIII. kerületet, Cipőt követve a Márvány utcán keresztül rákanyarodtam az Alkotás utcára, ahol meg is előztem őt, emelkedőben, pedig az én autóm csak egy 50 lóerős dízel. És előzés közben direkt nem bámultam rá, pedig szívesen megtettem volna. Délután a gazdagréti Penny Marketben vettem valami ebédfélét, a pénztárnál kettővel előttem Regőczy Krisztina épp a bevásárlókocsiba pakolta be a cuccot. Nagyon éhes lehetett, mert irdatlan mennyiségű kajáról van szó, de a következményekre is gondolt, ugyanis WC papírból is alaposan feltankolt. Készpénzzel fizetett, de nem volt megelégedve a visszajáróval, de kiderült, hogy a pénztárosnak van igaza. A Krisztina mögött lévő házaspár meg azon tanakodott, hogy vajon Krisztina itt szokott-e vásárolni (mikor Krisztina már elhagyta a pénztárt). Próbálták vallomásra kényszeríteni ez ügyben a pénztárost, de az bölcsen hallgatott. Az üzletből kilépve láttam, hogy kedves mosollyal az arcán, Mazda MX-5 típusú autója mellett autogramot ad a házaspár férfitagjának. Egyébként a sérója a szokásos módon volt belőve, kék-fehér csíkos felsőt viselt, kék nadrágot. Nagyon csinos volt, hiába, a korcsolya formában tart. De nem gondoltam volna, hogy ilyen sportkocsija van. Valami Suzukit tudnék társítani hozzá." - társított az élményekben gazdag nap végén a tréfás nevű Befújtaazutatahó.