"Csütörtök délután 2 óra körül a Mammutban a mozgólépcsőn utaztam együtt Xantus Barbarával és két gyermekével. Előttem szállt fel a mozgólépcsőre (így egyértelműen láttam, hogy ők azok) és kb. 3 lépcsőfokkal álltam mögötte. Nagyon szimpatikus volt a kis család, Barbara egyáltalán nem volt feltűnő vagy kirívó jelenség. Nem tudom, mióta plázázhattak, de a kisfiút Barbara a karjában vitte, mert szegénykének majdnem leragadt a szeme, majdnem elaludt az édesanyja vállán. A lánya frissnek tűnt, mosolygós volt, puszit adott a kisfiúnak, és igyekezett belekarolni anyukájába - ez persze nem volt könnyű, mert a mama karjánál szorosan ott volt a kisfiú lába is. Mikor leszálltak a mozgólépcsőről, Barbara nem vette észre, hogy lepottyant a kisfiú egyik cipője. Egy szemfüles vásárló felkapta és odaadta Barbarának, amire ő hirtelenjében egy kedves mosollyal ennyit mondott: "Jaj, de édes vagy!" - látta ezt az idilli jelenetet közvetlen közelről Alice
