"Szombaton este fél kilenc után nem sokkal láttam Schobert Norbit egyedül ücsörögni a West Endben lévő LeRoy-ban.
Igazából nem azt találtam furcsának, hogy egyedül szürcsölte mojitónak látszó italát, hanem azt, hogy éppen az étterem egyik legszélső asztalánál üldögélt, bent pedig tele volt a hely üres, sokkal hangulatosabb, kicsit eldugottabb helyen lévő asztalokkal. Ha az volt a cél, hogy csak a vak ne lássa, hogy ő ül ott, akkor elérte, amit akart. Bocs, ha rosszindulatúnak tűnök, de tényleg ilyen szaga volt a dolognak. Épeszű ember amúgy se ül szerintem olyan helyre, ahol annyira közel járkál hozzá a pláza népe, miközben étteremben ül, hogy senkinek nem kellene közelebb mennie, hogy beleigyon az italába, vagy csippentsen egyet a kajájából" - egy újabb gyögyszem Sixfeetunder igényes és alapos jelentései közül.
