"Szerdán kora délután volt szerencsém Jodán Adél színművésznőbe botlani a Blaha Lujza téren, a 4-6-os villamoshoz vezető zebránál. Amíg meg nem fordult, észre sem vettem, hogy kihez van szerencsém, azt viszont már két perccel előtte kiszúrtam, hogy úgy van felöltözve ez a valaki, mint valami elmeháborodott. Valami hosszú ujjú és hosszú fazonú, libafos-zöldre hajazó, látszólag "susogós" anyagú esőkabát, színben hasonlós stílusú nadrág, csontszínű tatyó. A legszebb, hogy mindehez egy rózsaszín alapon bordó mintákkal ellátott gumicsizmát volt képes felhúzni. Hozzáteszem, nem lógott az eső lába, hideg sem volt. Egy villamosra szálltunk és a tömeg miatt annyira közel álltunk egymáshoz, hogy ippeg nem ért a mellem a hátához. Non plus ultraként hozzátenném a sztorihoz, hogy a művésznő olyan hangosan beszélt a mobiljába, hogy nekem fél perc alatt felment a pumpa. Jellegzetes hangja van, ami még "emelte" az "élmény" minőségét. Szerencsére csak egy megállót ment, nem bírtam volna tovább ezt a hangot ezzel a hangerővel. Azért egy színésznőtől ennél többet vártam, minden téren" - sokkolta a világot Sixfeetunder.
