"Szeptember 21. minden bizonnyal a "Celebcsúcsnapja" címmel kerül be életem még nem túl vastag, de annál izgalmasabb emlékkönyvébe. Néhány órán belül négy celebritást sikerült megfigyelnem, civil szituációban. Előbb kora délután Görög Zitát pillantottam meg a Váci utcai Zara forgatagában. A babájával volt, akit egy narancssárga gyerekkocsiban tolt és néha nagyon kedvesen rámosolygott és mondott is neki valami bájosat. Sportosan volt öltözve: farmer, lapos sarkú cipő és valami könnyű világos pulcsi volt rajta, a haja fel volt tűzve, de így smink nélkül is nagyon kedves, természetes és vonzó nő benyomását keltette. Valószínűleg a kedvesének nézhetett valamit, mert a férfi osztályon válogatott. Egy emelettel lejjebb Hámori "Terézanyu" Gabriella nézelődött egy fiatal barna hölggyel. Folyamatosan mosolygott és nagyon kedvesen cseverészett. Meg kellett azonban állapítanom, hogy színházban sokkal jobban nézett ki, pláne, amikor nem nagyon volt rajta ruhadarab. Aznapi szerelése ugyanis meglehetősen szürke volt, a haja zsíros és összevissza álló. Ha nem tudtam volna, hogy ki ő, biztos nem néztem volna meg tüzetesebben.
Vásárlásom befejeztével az Astoria felé vettem az irányt, amikor a főpolgármesteri hivatal előtt Hegedűs D. Gézát pillantottam meg, szokásos zongoraművész hajával. Vajszínű nyári nadrágot és zakót viselt és mintha várt volna valakit, mert kissé tanácstalanul álldogált az útpadkán, majd egy fehér gépelt papírt vett elő és azt olvasgatta. Végül este 8 körül Friderikusz Sándorra lettem figyelmes, amint a Centrál Kávézó kirakatában ült és egy idősebb hölggyel beszélgetett. Az utcáról vettem észre és egy pillanatra meg is álltam, mert nem voltam benne biztos, hogy valóban ő az. Kissé pufóknak találtam sötét cippzáras pulcsijában. Az izgalmas megfigyelések után azzal a boldog tudattal tértem nyugovóra, hogy ők is párnára hajtják fejüket éjjel és lehet, hogy még pisilni is kijárnak" - eme részletes jelentés küldője csak a nevét tartotta titokban.