Szerdán 12:20 perc körül a Váci úton sétáltam vissza dolgozni, miközben egy vendéglő-korcsma napi menü kínálatát ízlelgettem képzeletben (csülök erdei gombával). Ahogy elemeltem a tekintetem az árban is csábító fogástól, a vendéglő ablakában Sebeők Jánost vettem észre. El volt húzva a függöny, János az alkatával megvalósítható kávéházi ülés-pozitúrában. Lányos zavaromban egy jónapot-ot mormogtam felé (lehet, hogy el is pirultam), ő pedig elmosolyodott és biccentéssel köszönt vissza nekem. Kedves volt és jólesett. Nyitott embernek tűnt, aki mellé ismeretlenül is lehet társulni egy jó kávé és beszélgetés céljából. Talán majd legközelebb - sietett vissza a dolgozóba Zsazsatax.
