"Hétfőn vagy kedden láttam Fodor Gábort öles léptekkel battyogni a Szent István körúton. Tetőtől talpig játszó szerkóban volt, póló, naci, sportcipő. Gótikus napja lehetett, mert minden tökfekete volt rajta, csak úgy világított mindezek tetejében a szöszi feje. Talán a Fehér házból jöhetett, ahol is a tornaóra után véletlenül elcserélte valakivel a (fekete) cipőjét, amin nem kék madár, hanem vörös csillag virított. Meg is fordult a fejemben, hogy figyelmeztetetem, de hát én egy picike nő vagyok, ő meg olyan de olyan magas, hogy úgy éreztem, esélyem sincs arra, hogy észrevegye, ha hozzá szólok. Kicsit sajnálom az elszalasztott lehetőséget, de talán majd legközelebb" - kanyarított szürreális novellát a hétköznapi esemény köré Nemliberáliska.
