„Egy héttel ezelőtt az egyik közértben vásároltam, ahol már többször találkoztam Zoleeval is és Zana Józseffel is. Természetesen csak egy pénztár működött, mikor is már többen hangot adtak a türelmetlenségnek és szóltak az egy szem pénztárosnak, hogy nyissanak új kasszát. Kijön a másik hölgy, mindenki kígyózik át a másikhoz is, mire Zana úr felindultan, hangosan közölte a háta mögött lévő embereknek, hogy ő hívta ki a pénztáros hölgyet, és ne tolakodjanak elé, mert baj lesz. Letette a kosarát a futószalagra, visszasétált négy üveg pezsgőért, de végig fennhangon szitkozódott, már-már vörös fejjel. Rettentően unszimpatikus módon viselkedett, pedig senki sem akarta megelőzni a sorban, biztosan egy kis figyelmet szeretett volna. Mondjuk azt az iszonyatos illatfelhő ami körülveszi, máris adott okot arra, hogy mindenki megnézze” – frusztrálta a helyzet jorbleu-t.
