„Pénteken délben Szegeden láttam Gönczi Gábort. Muszáj volt észrevenni, mert a Kárász utca közepén álldogált hölgy partnerével, s eléggé kimagaslott a mély növésű alföldi emberek közül. Mi több még elég rendesen el is engedte baritonját, amikor üdvözlésre tárta karját találkozván egy hölggyel. Azt is azonnal megtudhattuk, hogy ki ez az illető, mert Gábor hangosan közkinccsé tette ezt: ő a legjobb szponzora! Gábor talpig feketében volt, és teljesen más benyomást tett rám, mint amit eddig gondoltam róla. Sokkal impulzívabb személyiség, nem afféle visszafogott szépfiú. Elég színpadias jelenet volt. De Gábornak jobban áll ez a "szerep", és nagyon-nagyon jóképű” - olvadozott Ibaruri.
