Nem szoktunk eseményeken látni, miért döntöttél úgy, hogy a Macifesztivál egyik arca leszel?
Hallottam, hogy ezeket a macikat a Bethesda Gyerekkórháznak fogják felajánlani, és azt gondoltam, itt szívesen megjelenek és adok macit. Az ismeretségi körömben is volt beteg kisgyerek, és tudom, milyen nehéz ez egy családnak, mekkora fájdalom tud lenni. Ilyen helyzetekben az apróságok is annyira sokat számítanak.
Kerestek már meg hasonló kezdeményezéssel?
Nem.
Celebpartikra nem hívnak?
Nem, de nem is nagyon igénylem.
Az összes interjúban, amit olvastam, megkérdezték, hogy a kislányos imidzst meddig akarod még fenntartani. Rendszerint azt válaszoltad, már nem, levetkőznéd. Pedig a mostani megjelenésed is ilyen, vagy ez a Macifesztiválnak szól?
Nem tudom, ilyen a hétköznapi viseletem. Szerintem nem vagyok kislányosan felöltözve, biztos másként mutat egy magas lányon ez a ruha. A csatot is a felnőtt osztályon vásároltam. De szerencsére a sors nemrégiben megajándékozott egy nagy szereppel. A Budapesti Kamara Színházban Julikát játszom a Liliomban. Ez nagy kihívás számomra.
A karakter megformálásakor változtatni kellett a hangszíneden ?
Ez érdekes, voltak ilyen kísérletek a próbák során. Néha felcsúszott. A darab első felében, a ligetben két csitri lány beszélgetésnek is felfogható jelenet van, de Lukáts Andor kérésére kivettük belőle a csacsogó részt.
Nem unalmas, hogy állandóan azzal találnak meg, a filmezésen kívül legtöbben a bankos reklámból ismernek?
Nem zavar, amikor az ember egy ilyen dolgot aláír, akkor ezt is aláírja vele. Azt persze nem gondoltam – de maguk az alkotók sem –, hogy ez ennyire népszerű lesz. Picit félelmetes is, de több a pozitív visszaigazolás, mint a negatív.
Erre az eseményre úgy küldték a meghívót, hogy jelen lesz Stefanovics Angéla, azaz „bankos Emese”. Ez sem idegesítő?
Biztos jobb lenne, ha az lenne a nevem mellette, Kossuth-díjas színész, de egyelőre be kell érnem ennyivel.
Mi az a kérdés, aminek annyira örülnél, ha feltennék? Azért kérdem, mert általában ugyanazokat kapod, biztos van, amiről szívesen beszélnél.
Most így hirtelen nem jut eszembe semmi.
A színházi munkádról honnan kapsz visszaigazolást?
Mindig beszélgetek a ruhatárosokkal meg a nézőtéri felügyelővel, mert ott csapódik le, valójában, milyen volt az előadás.
És a filmjeidnél? Beülsz a moziba megnézni?
Nem szeretem sokszor megnézni a filmeket. Viszont nemrég volt egy helyes történet. Bementem egy ruhaüzletbe, amikor a két eladóból az egyik elkezdte mondani: most hétvégén néztem a 9 és ½ randit, benne van az az Emese, tudod? Olyan jó volt.Elmesélte az egész jelenetet, emlékezett a szövegre is. Ez például iszonyat jól esett. Észre se vették, hogy én vagyok az. Volt negatív is, ők se tudták, hogy én vagyok. Mondták, hogy az a reklám nem is olyan jó, a CIB-es sokkal jobb. Ezeket kell tudni, aztán az ember elteszi magába.
Kitől fogadsz el kritikát?
Van egy-két barátom a szakmán belül, akiknek fontos a véleménye, számít. Más a néző véleménye, azt le kell fordítani szakmaira, a negatívot is.
Miért szeretsz filmekben játszani?
Mert egy egész más munkafolyamat.
Egész más, gondolom, de mi fogott meg benne?
Hogy tudom, csak egyszer fogják felvenni vagy kétszer, és akkor azt meg kell csinálni, abban a pillanatban. Az is érdekes, ha nagyobb szerepet játszik az ember – nem időrendbe vesszük fel –, hogyan illenek össze a jelenetek, jól össze lehet-e vágni később. Ezek izgalmas dolgok, mozgatják az ember agyát, emlékezni kell, korábban mi történt.
Ha nem vettek volna fel a Színművészetire, mi lett volna belőled?
Óvónő vagy gyógypedagógus. Vagy gyerekkel, vagy emberekkel foglalkozó szakmát választottam volna.
Úgy érzed jó helyen vagy?
Ebben a világban, amit kaptam a sorstól, meg amik jutottak, azt nagyon megköszönöm. Ami van, azt igyekszem megbecsülni. Azért nem jelenek meg celebeseményeken, mert nem vagyok ilyen alkat. Sokkal jobban szeretek elvegyülni, máshol érzem a fontos dolgokat.
Hol?
Ezek szentimentális dolgok lesznek. Például hétvégén vidéken voltam, rengeteget ültem kint egy kertben, ahol nagyon sok madár volt. Jó volt nézni, ahogy eszik a cseresznyét, ahogy eteti az anyamadár a kicsinyét, ahogy közel mernek jönni hozzám. A tapintható, fogható dolgok szeretem. Jó létezni ilyen helyzetben.