Kinek az ötlete volt a Rudas Fürdő, mint helyszín?
Az újságé. Ott még nem készült Playboy fotó, én pedig kifejezetten örültem, hogy nem műteremben dolgozunk megint. Jobban szeretem az olyan helyszíneket, amiben van valami történet, nem beszélve arról, a vizes fotók azért mindig erotikusabbak.
Egyszer már voltál a címlaplányuk. Akkor azt mondtad, az erotikus iparnak két csúcsa van: a Moulin Rouge színpada és Playboy. Mindkettő összejött. Öt év elteltével miért vetkőzöl ismét?
Azt gondolom, egy Playboy felkérésnek nem lehet ellenállni. Szerintem ez az egyetlen olyan újság, ami minden nőt érdekel. Ameddig az ember teste szalonképes, persze, hogy szeretné ebben a magazinban szerepeltetni. A másik ok pedig az, hogy ez volt az utolsó aktfotó sorozatom. Innentől kezdve a jövőben nem szándékozom semmiféle aktfotót készíttetni. Gondoltam, ez egy jó lezárás.
Miért döntöttél így?
Rengeteg időmet elveszi a tánciskola – most már Budapesten is kettő van, vidéken pedig négy helyszínen vagyunk. Hétfőtől csütörtökig jobbra-balra tanítunk, hétvégén pedig mindig fellépek külföldön, és muszáj volt valamit választanom, amiből visszaveszek teljesen, mert már a szétszakadás szélén állok. Az elmúlt 3-4 hónapban például nem volt egyetlen szabadnapom sem. Ezért is gondoltam úgy, hogy mivel itthon is minden férfimagazinban szerepeltem már, külföldön is, itt teszek pontot a végére.
Azt szokták mondani, a képek akkor jók, ha süt belőlük a modell kisugárzása. Az első fotósorozatodhoz képest mennyiben más ez? Tudsz valami újat mutatni az olvasóknak?
A 2005-ös fotózáskor elég zűrös volt a magánéletem: szakítottam az előző párommal, és nem tudtam, mi lesz az új kapcsolatomnak a végkimenetele. Most viszont öt éve nagy boldogságban élek - három éve mentem férjhez -, jellemző rám a kiegyensúlyozottság. Ami még fontos, most sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Az elmúlt öt évben a testem is elég nagy változáson ment át: megtaláltam például azt a diétát, ami nekem megfelelő, sokkal többet sportolok, az iskoláknak köszönhetően több órát táncolok naponta. Persze plusz diétával, léböjttel készültem az eseményre.
Show- és erotikus táncos vagy, mindemellett tánctanár, aki rengeteg díjat bezsebelt. Mit akarsz még elérni?
Mindig tud az ember fejlődni. Azt gondolom, az elmúlt két év a tanulás időszaka volt, rengeteg továbbképzésen vettem részt, és fogok is a jövőben. Teljesen mindegy, ki mennyire jó tanár, fontos, hogy mindig megújuljon, tudja a trendeket. A versenyzést még nem szeretném abbahagyni, de most sokkal inkább az iskolákra és a tanításra szeretnék koncentrálni. Továbbképzések egyelőre csak külföldön vannak, majd indítok itthon egy trénerképzést, tehát nálam lehet majd tanulni, ha valaki sztriptíz-, aerobic- vagy pole dance, pole fitness tréner szeretne lenni.
Meg lehet ebből élni?
Az utóbbi időben szerencsére rengeteg minden változott. Az elején nagyon sokat kellett harcolnom, de mostanra az emberek már kezdik elfogadni ezt a világot. Ezt igazolja az is, hogy tele vannak az iskoláink, és teljesen civil emberek, a leghétköznapibb foglalkozással választják ezt a mozgásformát, sportot.
Előítéletek nem csak a múltad miatt érnek, hanem az emberek többségének meggyőződése, az erotikus szakmában dolgozóknak nincs eszük. Pár héttel ezelőtt a Havas Henrik is így ült le veletek szembe, amikor Mészáros Dórával egy beszélgetésre invitált meg titeket. Egy idő után lehetett látni, Havas kényelmetlenül érzi magát, mert nem talált rajtatok fogást. Küzdesz a sztereotípiák ellen, vagy nem törődsz azzal, ha csak egy buta szőke libának tartanak?
Meg kell, hogy mondjam, én ezt élvezem. Rendkívül jól szórakoztam azon, Havas Henrik hogy ült le, és hogy áll fel onnan. Nem sértődök meg azon, ha valaki úgy ül le velem szembe egy interjú elején, hogy azt gondolja, a buta vagyok. Nyilván az előítéletek valami miatt kialakulnak. Az erotikus szakmában dolgozók vagy a sztriptíztáncosok általában ilyenek. Oka tehát mindig van, de mindig vannak kivételek is. Magamat abszolút kivételnek tartom.
Nem szeretnél már családot?
Az elkövetkezendő öt évben ez még nincs a terveimben. Szerintem erre még bőven van időm, hiszen öt év múlva leszek harminchárom. Most annak van itt az ideje, hogy valamit fölépítsünk. Nem titok, ebből szeretnék megélni tíz vagy húsz év múlva is, tehát most kell az alapokat lefektetni, most kell utazni és tanulni. Még nagyon kemény munkák várnak rám, utána majd hátradőlhetek, és mondhatom: már csak a tanítással foglalkozom, és jöhet a gyerek. Ha megszületik a baba, nem szándékozom visszamenni a színpadra. Nekem ez a két dolog nem fér össze.