A fantomkép-készítésről a realistábbaknak nem egy kívánság-automata jut eszébe, hanem a magyar valóság, azaz a Teve utca vagy egy eldugott kapitányság, kopott, Derrick-posztereket nélkülöző falakkal. A Rendőrpalotában találkoztunk az egyetlen olyan grafikussal, aki hajlandó volt arccal is vállalni a munkáját. Varga Tamás tizenöt éve segíti a nyomozók munkáját kisebb-nagyobb megszakításokkal. „Gyerekkorom óta tanulok rajzolni, képzőművész pályára szántam magam. Volt egy barátom, aki nyomozó lett az egyik kerületi kapitányságon még '91-ben. Elég sűrűn járkáltam be, mert érdekelt a dolog. Egyszer megkérdezte tőlem: ugye, te tudsz portrét rajzolni? Tudok. És tudsz úgy, hogy nincs ott az alany? Sose próbáltam. Elhívott egy fantomképrajzolásra, ami először három órába telt. Ezt, azóta sikerült leredukálni rövidebb időre.”
Zimány és Dukai lerajzolhatatlan
„Olyan karaktert kellene választani, akin van mit rajzolni. Például Lang Györgyit és Falusi Mariannt össze lehet keverni. Olyat kéne, aki izgalmasabb. Benkőnek vagy Gáspár Győzőnek karakteres arca van. A cicababa-lányokat ne. Nincs értelme. Mindegyiknek egyforma a haja, hihetetlen. Nagyon hasonló karakterek. Hosszúkás arcú, orrú lányok ők, nagyon hasonlítanak egymásra, nem karakterek” – ezt mondta Varga, amikor arra kértük meg, hogy készítsen fantomképet két olyan hölgyről, akinek a nevét nem árultuk el, csak annyit mondtunk hasonló karakterek és celebek. Annyira meggyőzően érvelt, hogy elárultuk, Dukai Regina és Zimány Lindát szerettük volna fantomképen látni.
A rajzoló arra kérte csapatunkat, válasszunk olyan figurát, aki ennél jóval markánsabb arcú, és ekkor jutott eszébe a fotósunknak Jáksó László.
- Férfi vagy nő?
- Férfi.
- Körülbelül hány éves?
- Negyven.
- Most nehezebb a szituáció, mert mindig megkérdezem, milyen bűncselekményt követett el. Most ezt a kérdést át kell variálnom.
- Tudnék mondani.
- Elkövetett valamit?
- Nem, de el tudok képzelni neki, nem gond. Molesztálás.
- Fiúkat, lányokat vagy gyerekeket?
- Lányokat.
- Intelligens vagy nagyon egyszerű személyiség? Ha ránéz, rendezett, lecsúszott?
- Rendezett.
- Milyen a ruházata?
- Hanyag.
- Nem koszos?
- Nem, csak úgy néz ki, mint aki minden reggel beesett a gardróbba.
- Ez a mozgásán is látszik, mármint, hogy laza? Önmagát adja?
- Igen.
- Milyen magas?
- 175-180 magas.
- Testalkata?
- Jóllakott.
- Tartozik valamilyen rasszhoz?
- Nem.
- Van valami jellegzetes dolog a karján, fején?
- Szemüveg.
- Azt le lehet venni.
- Akkor az álla.
- Milyen?
- Nincs neki.
- Akkor tudom, ki az. A Heti Hetes műsorvezetője. Jáksó szemből nem sok mindent mutat. Akinek nagy álla van, az félprofilból érdemes rajzolni. Nincs előttem az arca. Nem tudom, milyen az orra, szeme. A hülye álla dominál benne.
Mivel Vargának sem volt meg Jáksó arca, így hárman próbáltuk összerakni emlékezetből. Szerencsére a telefonunkban volt egy előnytelen kép a műsorvezetőről, ami valamennyit segített, de így sem voltunk jó szemtanúk. Miután elakadtunk, megnéztünk néhány képet Jáksóról és Varga elmondta, mire emlékeztünk rosszul, és mit sikerült ügyesen szavakba önteni. „Ezt a képet már ki lehetne rakni. A rendőrök tudják, hogy kell nézni a fantomképet” – mondta a rajzoló, amit le is teszteltünk a dohányzóban. Három nyomozóból egy felismerte. Szerkesztőségünkben jobb volt a találati arány, háromból ketten egyből rávágták.
A rövidtávú memóriával dolgozom
Varga Tamásnak viszonylag egyszerű leellenőriznie, mennyire sikeresen oldotta meg a rábízott szemtanú vagy áldozat emlékeinek feltárását. Ha sikerül elkapni az elkövetőt, akkor egyértelmű a helyzet. „Például a Viszkis utolsó két rablásán én dolgoztam, ez azt jelentette, hogy vecsési és az Üllői úti rablás szemtanúit én kaptam. Nem miattam kapták el, nem miattam tudták rábizonyítni, hogy ő volt, mert nagyon jó átváltozó művész hírében állt. Tíz ember egy tanársegéd portréját készítette el velem, amikor tudjuk, a Viszkisnek sokkal markánsabb arca van. Megcsinált néhány trükköt az arcán és rögtön tízen állították: nem ő volt.” Persze ennek az ellenkezőjére is akad számtalan példa.
A fantomkép-készítő azon aggályunkat, hogy még a gyakran látott arcokat sem tudnánk visszaidézni magunkban, nemhogy a részleteit szavakkal leírni, egy történettel kívánta eloszlatni. „Este ment haza egy házaspár, régi bérház, sötét kapualj. A lépcsőházban jött velük szembe három pasi. Természetes dolog, ránéztek az emberekre, ismerik-e. Annyit láttak, feltekerve vittek valamit a hónuk alatt. Amikor felértek a lakásukba, látták az össze kép ki volt vágva a képkeretből, nagyon sok milliós kár keletkezett. Leültünk, a nyomozó megkérdezte, tud-e használható információt adni az elkövető arcáról. Hát, megpróbálhatjuk, mondták. Háromból két pofát lerajzoltunk, akik olyan gyorsan voltak beazonosíthatók, hogy már helyben mondták a nyomozók, kik lehetettek azok. Nem sokkal később elfogták a három pasit. A fantom-képrajzolás igazából pszichológia, semmi más. Sok ember tud jól rajzolni és van sok jó pszichológus. Na, ezt a kettőt kell összehangolni. Ki kell hozzam az emberből, amit rövid távú memória lefényképezett.”
A robotgép nem papír, nem ceruza
Az összes amerikai helyszínelős sorozatban a fantomképet már géppel rajzolják. Varga szerint ezt jó ideje itthon is meg lehetne tenni, de nem érdemes. A program egy szemet vagy egy száját nem tud kiemelni, a nyomozók pedig nem járatosak a pszichológiában. „Ha az embernek mutatnak öt orrot, akkor már nem tudja, milyen volt, amit látott, mi viszont csak azt az egyet rajzoljuk le, azt, amelyiket mondja. Bár Szolnokon van egy hölgy, aki nagyon komolyan tud bánni ezzel a programmal.” Varga nemcsak szavakból épít arcot, arra is megkérte már a rendőrség, hogy rekonstruáljon. Erre akkor van szükség, amikor az áldozat vagy elkövető arca annyira megsérül, hogy az arról készült fotót felkavaró lenne mutogatni. Ilyenkor rajzolót kérnek fel arra, hogy próbálja meg visszaépíteni az alany fejét, és az arról készült fantomképet juttatják el a kapitányságoknak.
Az építész diplomával rendelkező Varga elmondta, hogy nem egyszerű a rendőrség kötelékébe bekerülni, mert csak tudás alapján válogatnak embert erre a posztra. Hogy kihalásos alapon megy-e a vérfrissítés, nem derült ki, viszont azt megtudtuk, ahogy a legjobb nőre is ráunnak, ebből a munkából elege lehet az embernek. „Akkor szálltam ki az egész történetből, amikor egy erőszakos bűncselekmény után, egy nagyon-nagyon összevert ötven körüli hölggyel rajzoltam. Néhány nappal azelőtt becsöngettek hozzá, bement három manus és megverték, kirabolták, elvitték élete munkáját. Tudom, ha megrajzolom a portrét és jól sikerül, akkor az felkavaró. Eleve már a rendőrségi környezet is az, mert akivel dolgozom, idézőjelben rákényszerítem arra, hogy emlékezzen. Át kell vele éltetnem a történeteket újra, hogy visszajöjjenek azok a képek, amit le akarok rajzolni. Megrajzoltuk a hölggyel a portrét és nem értettem, miért nem zaklatja fel, pedig azt mondta korrekt képet csináltam. Ne tessék haragudni, miért van az, hogy nagyon csúnyán megverik, élete munkáját elviszik, és nem kavarja fel. Erre azt mondta: a fiam rákos. Akkor azt mondtam, nekem ez túl sok, nem akarom ebbe beleélni magam, elfáradtam.”