drMáriás a Velvetnek egy interjújában arról beszélt, hogy a bulvárjelenségek olyanok, mint egy „ovis fétis-szexparti”. A bulvárszereplők különböző műsorokban szeretik, utálják, simogatják, vagy éppen verik egymást, de az orgazmusig sosem jutnak el. Erről mi a véleménye?
Nem ismerem az urat, és nem ismerem ezt a kérdést.
Öt évvel ezelőtt csak átlagembereket mutattak be a valóságshow-kban. Ma pedig ez nem működik, már inkább celebekkel teszik ugyanezt. Ön szerint miért?
A média olyanfajta virtuális valósággal dolgozik, amelynek az üzenetrendszere azt próbálja közvetíteni a befogadó felé, hogy amit lát, az a valóság. Az pedig eseményekkel van teli. Minél különlegesebb, minél meglepőbb, minél izgalmasabb, annál inkább generálhatja, hogy az ezt szerepeltető képi, a hangi és az írott sajtót folyamatosan vásárolják. Ezzel egy probléma van: ahhoz, hogy a mozgással foglalkozz, extrém szituációk kellenek, de a közte lévő csendek - amik a valós életnek fontos fűzőanyagai - ezekből kimaradnak.
Ez milyen torzuláshoz vezethet?
Kimarad a hullámzási rendszer, ami soron következő értéket a helyén kezeli. Ezért van, hogy négy évvel ezelőtt elég volt, hogy ismeretlen embereket zárnak be egy házba. Most már fokozni kell a szituációkat. Úgy működik, mint a kábítószer-fogyasztás: egyre több kell belőle a fogyasztónak. De nem ez a lényeg, hanem hogyha elfogadjuk ezt a megközelítést, akkor azt hisszük, a valóságból kapunk egy szeletet, holott ez egy manipuláció. A túlmozgáshoz kell a legnagyobb energia-elvonás, ugyanúgy, mint a rövidtávfutáshoz. Egy rövidtávfutó teljesítményét pedig nem lehet közép- vagy hosszútávra tervezni. A folytonos gyorsaság miatt ez az egész össze is fog omlani az információtömeg alatt, és akkor kezdődhet egy újabb építkezés.
Most melyik fázisnál tartunk?
Most még a fokozásnál, de nem tudom, meddig. Az a fontos kérdés, hogy hogyan közvetítik ezt felénk. Ha Magyarországon egy sikeres műsor mondjuk kétmillió ember néz meg, az a kérdés, hogy annak az üzenete hogy fog dekódolódni. Ez majd tizenöt év múlva lesz érdekes, hogy hogyan adják át az üzenetet a következő generációnak.
Úgy fogalmazott egy interjújában, hogy a Celeb vagyok, ments ki innen című valóságshow-t csoportterápiának fogta fel. Mit adott önnek az a műsor?
Egyrészt megélhettem az egészet úgy, ahogy megélném: megengedték. Nem kérték, hogy legyen okvetlenül szórakoztató. Másrészt megtapasztalhattam, hogy milyen kiszolgáltatottnak lenni. Ennél többet nem szeretnék erről mondani.
Miért van szüksége arra, hogy újabb televízió műsorban szerepeljen? A most a TV2-n kezdődő Celebműszakban egy hétig bolti eladóként láthatjuk.
Nagyon sok olyan magánéleti próbálkozásom van, amelyek nonprofit tevékenységek, és ahhoz, hogy ezeket tudjam csinálni, olyan munkákat is kell vállalnom, amelyekből finanszírozom a számomra fontos tevékenységeket. Akár a gyermekvédelemhez, akár a hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozáshoz ma az állami támogatások kis töredéke jut el. Nekem viszont ezek fontos ügyek, ahogyan fontos az Esti Iskola is. A televíziós szerepléseim utáni juttatásból tudom folytatni a nem rentábilis fejlesztéseket, és finanszírozni tudom a természetgyógyászati tevékenységem fejlesztését.
Ellentmondásosnak tartja, hogy bulvárszereplések kellenek ahhoz, hogy a nonprofit tevékenységeire legyen lehetőség?
E téren mindig van feloldozásom. Ma megkeresett egy vak hölgy – akit nem ismertem korábban –, hogy bajban van, valamilyek módon segítsek. Most kötötték ki nála a gázt és a villanyt. Nekem az a fontos, hogy időnként lehetőségem van a saját döntésem alapján segíteni valakin. Ha lejön hozzám egy ember Dörögdre, mert betegnek érzi magát, fontos, hogy megvehessek neki egy krémet, amivel kezelhetem. Nem tudok minden rászorulón segíteni, de szükségem van arra, hogy ha akin szeretnék, tudjak segíteni.
Visszatérve a műsorra, nekem ezzel az egésszel nem volt gondom. Nagyon boldog vagyok, hogy a közértben dolgozó emberekkel együtt lehettem, és ők befogadtak. Az, hogy minden munkafázisban részt vehettem, ebből következett, hogy a vásárlóktól is ugyanannyi szeretetet kaptam. Valójában munkakezdéstől ott kellett lenni a munkanap végéig. Minden valós volt. Voltam a pénztárban és féltem, hogy nem jól adok vissza, kárt okozok. Ez a kísérlet nagyon érdekes tapasztalás volt.
Honnan ered az önzetlensége? Szülői minta, vagy egyszer valamilyen történés hatására elhatározta, hogy segíteni fog?
Most azt kéri, hogy lépjek ki ebből a testből, és foglaljam össze a motivációimat? Ez általában temetéseken szokott megtörténni.
Nem hiszem. Én például meg tudom mondani, pontosan mikor határoztam el, hogy nem leszek önző.
Nem vagyunk egyformák, én nem tudom elemezni magamat.
Abból gondoltam, ha ön természetgyógyász, akkor...
Masszőr vagyok, de nem szociológus.
Ha a TV2 nem azt a feladatot ajánlotta volna fel, hogy legyen egy hétig eladó, hanem például azt, hogy legyen főpincér a Boscolo Hotelben, akkor is azonnal igent mondott volna?
Melyik is az, a New York palota? Az, ami a Horizont mozival szemben van, ahol takarító voltam 1983-87-ig a Vangel Tibivel együtt, aki a Sex-E-Pil dobosa volt? És ahova átmegy a palotából egy föld alatti alagút, és a moziba is, ami most már egy bank?
Az alagutat nem tudjuk, de a többire igen a válasz.
Mitől lenne más az a helyzet, és mitől lenne más a figura, mint a szokásos Szőke András? Én a Nasstasja Kinskivel sem játszottam másképp. Ő ugyanolyan nő, mint a többi színésznő. Biztos vagyok benne, hogy a New York Palota lengőajtaján túl ugyanaz a világ van, mint ahol most vagyunk. Minden valós és minden emberi. Ugyanúgy megtörli a homlokát a szakács a takarásban. Különben pedig nagyon jó zsakettes pincér lennék.
Elmondta, hogy mennyire izgalmas feladat volt, mennyire sok szeretetet kapott. Mindez látható majd a képernyőn, vagy inkább a burleszket idéző jelenetekre koncentrálnak a műsor szerkesztői?
Tizennégy éves korom óta foglalkozom mozgóképpel. Egy filmből ezerfélét lehet összerakni, és tudom, hogyan lehet egy filmet a nyersanyaghoz képest teljesen ellentétesen megvágni. Bízom benne, hogy azok az alaphelyzetek, amelyeket ott leforgattunk, láthatók lesznek, és érzékelhetők azok, amiket az élményeim közt elmondtam. Nagyon más egyébként a szereplői oldalon jelen lenni, ahol megmondják, mit csináljak. Inkább ahhoz vagyok hozzászokva, hogy én csinálok filmet.
Az ön karakterének, amelyet megszokhattunk, minden társadalmi rétegből van szimpatizánsa?
Ha a fogyasztói réteg szempontjából nézzük a kérdést, akkor az ország lakosságának 8/10-e másként él, mint amit a mozgóképi vagy írott sajtó nagy többségében történő kommunikációjában érzékeljük. De a fogyasztói réteg tartja el azt a sajtót is, amelyik virtuális létállapotot közvetít. Ez egy vásárolt filozófia, de aki ezt fogyasztóként eltartja, az a 8/10. Reménykedem abban, hogy azzal a 8/10-del erős a kapcsolódásom, mert sokat járok az országban mindenfelé, és ezek a találkozások hitelesítik a munkáimat.
Az előbbi kérdésben szereplő étterem külső megjelenése szecessziós, túlburjánzó, ahogy felújították, a XIX. századot idézi, és külföldi tulajdonban van. Ha ezt témaként használnánk, nem biztos, hogy olyan társadalmi erővel hatna, mint a húspult, a kenyérsütés, a biztonsági őr. Az emberek ezeket a kódokat ismerik. A disznó mindenhol az országban ugyanolyan, a felsál és a dinnye ugyanolyan. Ha egy vállalatigazgató életét filmezed le, nem feltétlenül bír ugyanolyan erővel, mint a mi Bandinknak. A Lúdas Matyi azért egy sikeres alkotás, mert azonosítani lehet a kitörési vággyal. A műben akkor megírt szimbolikában egy hősi eposzt hoz. Lúdas Matyi parabolája nagyon hasonlít Szőke kapitányra.
Ezt kifejtené érthetőbben?
A Szőke kapitány figurája egy bolond. De csak bizonyos értelemben tekinthető annak. Ha kimondjuk a Szőke kapitány szimbolikájára, hogy bolond, akkor a Velencei tónál lévő szétköszörült Trabant fölső burkolati részét, ami melegágynak volt alakítva, vagy a sörösüveget, amelyik le volt köszörülve, és pohárnak volt jó, azt is bolondnak kell tekinteni. Az egész kelet-európai kreativitást, ami megvolt '89 előtt, mindazt bolondnak kell tekinteni.
Vagy választhatsz. Kimondhatod, hogy ez egy bolond ország, amelyik bolond módon éli túl a helyzeteket. A lakótelepi lakások 98 százalékában a nagyszoba kisebb, mint nálam az előszoba fele, és az valamikor, nem olyan régen óriás tapétával volt ellátva, rajta pálmaerdővel, erdei patakmederrel. Miután felrakták, fél év múlva elkezdett oxidálódni, a macska megkaparta, és odaért az ember feje, és a hajának zsíradéka egy picit bebarnította 37 centiméter magasságban. Nem tudtál szeretkezni a nagyszobában, mert öt emelet hallotta. Akkor azt kérdezem, vajon én vagyok a bolond, hogy én ezt észreveszem, gondolkodom rajta, és feldolgozom, vagy a világ bolond?