Valamiért a TV2 Celebműszak című műsorának gyártói úgy vélték, Balázs Klári megfelelő áldozat lesz állatkerti munkásnak, így be is fogták, hogy kicsit kibillentsék. Csakhogy a sajtó és a rosszakarók minden reménykedése ellenére Kordánét saját bevallása szerint nem faragták olyan könnyű fából.
“Nem tudom, miért állítanak be ilyen cicamacának, de lassan már nem is érdekel. Nem akarok én semmit bizonygatni – mondta a Velvetnek. – Sokat és keményen dolgozom, de minek mondjam, úgysem hiszik el, hogy otthon is magam takarítok. Egész egyszerűen azért, mert én szebben csinálom, ráadásul nem használják a parfümjeimet, és nem mesélik, hogy mi történik nálunk este hatkor. Ugyanúgy élek, sőt keményebben, mint sok megjátszós feleség. Én nem játszok meg semmit, keményen dolgozok minden nap.”
A pókerközvetítések Klárikája azt sem igazán érti, miért gondolják azt kínosnak, hogy ő az álletkerti munkához kiskosztümben érkezik. “Természetesen tudtam, hogy milyen forgatás lesz, de én mindenhová ilyen öltözékben megyek. És igen, a kutyám után is felszedem az utcán a kakát. Szerintem forgatásra ne érkezzen az ember slamposan, természetesen én is sminkeltem.”
Újságírói húzások és a sors
“Az egészet csak rossz újságírói húzásnak érzem. Még a jegygyűrűm sem veszem le munka közben, inkább gumikesztyűt húzok. Nincsen ezzel semmi baj” – majd hozzáteszi, hogy ha az ember szereti az állatokat, akkor elfogadja őket úgy ahogy vannak. –, Akadnak piszkos dolgok, ezt tisztában kell tartani, de ezeknek számomra nincs csúnya oldala.”
Az énekesnő szerint ő egyáltalán nincs elkényeztetve, és nagyon is tisztában volt azzal, hogy a Celebműszakban milyen szerep vár majd rá. Tudta jól, hogy az állatokat etetni, itatni, takarítani kell, így ő mindezt bele is kombinálta. Kérdésünkre, hogy nem kapott-e kedvet, mondjuk, egy kecske vagy tehén tartásához, azt feleli, hogy hozzá csak olyan állat kerülhet, akinek szüksége van a gondoskodásra, amit ő nyújthat.
“Kecskével még nem találkoztam az utcán. Most csak két kutyám van, volt, hogy öt volt, persze azért is megszóltak, hogy hazaviszem őket az utcáról. Csakhogy én nem járok luxustenyésztőkhöz, amivel a lelkemnek is jót teszek, mert tudom, azért szegődtek mellém, mert engem akartak. “
Az állatkertben eltöltött hét mindenesetre nagyon tanulságos volt a számára, megtanulta, nem szabad, hogy az embernek ellenérzései legyenek bármivel szemben. A műsor előtt tartott a kígyóktól, ám miután megszagolta és megismerte őt, a boa már azt is hagyta, hogy a nyakába rakják. “Az állat sokkal egyenesebb, mint az ember. Amikor mondta a dolgozó, hogy fogjam meg, a kígyó segített, átmászott hozzám. Az állat, ha elfogadja az embert, akkor nem árulja el többé. Azt is megtanultam, hogy nem szabad előítéltekkel lennem.”
Csak gyerekek és állatok
A hét végére már az argentin ezerlábú is a kezén mászott, sőt a vizilótól való félelme akkor múlt el, amikor az állat kinyitotta a száját. “Szép napokat töltöttem ott, pedig volt, hogy 42 fok meleg volt, de ez sem vette el a jókedvem, a munka ellenére se. Nem tudom, mi marad az adásból, volt hogy káromkodtam, amikor majdnem beleestem a vasvillába – mondja. – A majom is megharapott, aztán mégis a őt vitték orvoshoz, hogy nem lett-e baja. Állatok és gyerekek közt amúgy mindig nagyon jól érzem magam."