Szeptemberben közös megegyezéssel kilépett a Spamalot című darabjából arra hivatkozva, hogy egy szerep kedvéért nem akar megtanulni táncolni. A bonyolult koreográfia miatt döntött így?
Arról volt szó, hogy a rám kiosztott karakter, Arthur király, nem táncol, miután sem Londonban, sem New Yorkban nem tette. Ezt a társulat már májusban elkezdett próbálni, nekem egyéb munkáim voltak, majd amikor augusztus közepén csatlakoztam hozzájuk, Arthurt szinte az összes jelenetbe beállították táncolni. Tudtam, hogy ez nem fog menni, soha életemben nem táncoltam, 47 évesen pedig nem fogok megtanulni. Másrészt fizikálisan sem vagyok olyan állapotban, hogy 1,5 métereket ugorjak, mert még kaszkadőr koromban szétszakadtak a szalagjaim. Elkezdtem megtanulgatni a lépéseket, de több olyan pillanat is volt, amikor hátranéztem a negyventagú tánckarra, és arra gondoltam: mit keresek én itt? Harmadik éjjel aztán fölhívtam a rendezőt, és mondtam, hogy hagyjuk abba ezt a munkát, mert ez nemcsak nekem lenne ciki, de a színháznak sem tenne jót.
A médiában először az jelent meg, hogy kirúgták.
Ez csak egy félreértés volt, de azzal a címmel biztosan jobban el lehetett adni az újságot, hogy ki vagyok rúgva a színházból. Folytatjuk a közös munkát, az egyik jövő őszi darabban már felkértek az egyik szerepre, és tovább játszom a Józsefben is, bár a franciaországi forgatások miatt csak márciusban lépek újra színpadra a Fáraó szerepében.
A Szabadság, szerelem-beli szerepét nem adta volna föl ennyire könnyen.
Az a legemlékezetesebb forgatási élményem, az egész film magával ragadott. Andy Vajna olyan légkört tudott teremteni, hogy én, Fenyő Iván és Csányi is úgy éreztük magunkat, mintha ott lennénk az '56-os melbourne-i olimpián, és úgy kell küzdenünk, ahogy csak bírunk, mert felkoncolták Magyarországot. Minden este úgy végeztünk a forgatással, hogy úgy kellett felmosni bennünket.
Most tényleg egy szállodában lakik?
Szállodában is, meg a házamban is. Egy TV2-s műsorra kellett készülnöm fizikálisan, amiben a jövő hét végén leszek. Sokat kellett hozzá úsznom, erőnléti edzéseket csináltam, úgyhogy sokat voltam egy bizonyos szállodában. Aztán amikor sokáig dolgoztam, nyitva tartották nekem a konditermet, majd praktikus okokból ott aludtam. Egyébként pedig lassan elvált ember leszek, élem a fiatal agglegények életét.
Mikor tisztázták a feleségével a viszonyukat?
Nagyjából egy erős évvel ezelőtt beszéltük meg, szóval körülbelül 4-5 hónap telt el, mire kiszivárogtak a hírek. Tavaly októberben tisztáztuk a dolgokat egymás között, majd jött az afrikai turné Claunak, már csak a gyakorlati része, a költözés volt hátra. Akkor még együtt laktunk, mert meg kellett oldani, ki hol éljen, de ettől függetlenül a mai napig nagyon jóban vagyunk. Előfordul, hogy együtt megyünk golfozni vagy moziba.
A napokban bemutatott Szuperbojz című filmben olyan szereplőkkel játszik, mint Rudolf Péter, Mucsi Zoltán, Kálloy Molnár Péter. Őket a barátainak tekinti?
Egyetlen barátom sincsen. Ezek nagyon jó kollegális viszonyok, de semmi több. Mucsi Zolival sem találkoztam már egy éve, de örülök, amikor megöleljük egymást, Bajorral soha nem dolgoztam még együtt, csak most. Rudi Petivel [Rudolf Péter- a szerz.] szoktunk néha találkozni.
A Szuperbojzban esetenként hiányosak az ok-okozati viszonyok. Tart a kritikusok véleményétől?
Engem egyáltalán nem érdekel. Ezer éve nem hallgattam, nem olvastam egyetlen egy kritikát sem. Nem érdekelt. Az internetet sem nézem, úgyhogy bárki bármit írhat rólam. Halálosan nem érdekelnek a vélemények. Én pontosan tudom, hogy ez milyen film, én milyen vagyok benne, és ez nem sztárallűr, hanem tényleg nem érdekel. Ez az én magánvéleményem, és senkivel sem fogom megbeszélni.
Nem igényli a kritikát?
Nem érdekel. Volt olyan időszak, amikor igényeltem a visszajelzéseket, de akkor boldogtalan voltam. Az emberek boldogabbak lennének, ha nem lenne szükségük visszajelzésekre. Van egy nagyon híres mondás, Várkonyi Zoltántól származik. Valaki odament hozzá az egyik darab előtt, hogy tanácsot adjon neki, mire ő így reagált: „Figyeljen ide, lehet, hogy attól, amit maga mond nekem jobb lenne az alakításom, de így egységesebb.” Ezt eltettem magamnak 1988-ban, azóta nem érdekel. Leülhetünk itt négy üveg bor mellett, és kielemezhetjük az egész filmet. Kit érdekel?
Rudolf Péter korábban úgy nyilatkozott a Velvetnek, azért nem szerepelne napi sorozatban, mert félne a végeredménytől. Szerinte ugyanis az ipari termelés, a tempó, amiben rögzíteni kell, kétségessé teszi a végeredményt. A Jóban-Rosszban sorozatbeli karakterére munkaként vagy megélhetésként tekint?
Ha az ember színészként fölkel reggel, és elmegy valahova – legyen az szappanopera, színház, szinkron, film -, mindenütt kötelessége százszázalékosan dolgozni. Ez arról szól, ki mennyire próbálja megőrizni a hitelét. Márpedig én olyan embernek ismertem meg [Rudolf Pétert – a szerz.], aki minden este 100 százalékon volt, amikor pedig nem sikerült neki valami úgy, ahogy akarta, egy órán keresztül ült a tükör előtt, és önmargangolt. Egyformák vagyunk. Nem gondolnám, hogy egy szappanopera kevesebb lenne, ugyanolyan színészi feladat, mint bármi más. De az olyan felfogású színészeknek, mint amilyen én és Rudi Peti vagyunk, még egy iskolai fellépés, egy versmondás is ugyanolyan fontos, mint egy szappanoperában játszani.
Mikor volt az utolsó iskolai fellépése?
Nagyon sokszor hívnak, de én Rudolf Péterrel ellentétben nem vállalok ilyeneket. Nem szeretem ezt a pódiumműfajt. Műsort vezetni szoktam elmenni, de kizárólag a sárga csekkek fizetése miatt, semmi másért nem. Van, aki szereti ezt. Nagyon kevés dologtól félek, de az, hogy kiálljak egyedül közönség elé énekelni - akkor már inkább zongorázni. Nincs az a pénz, amiért elvállalnám ezeket.
Befolyásolja, hogy milyen életkorú a közönség?
Nekem teljesen mindegy. Az is bőven elég volt, amikor tavalyelőtt a Jetix-díjat – a gyerekek által legkedveltebb színésznek szóló díjat - át kellett vennem. Már az gyomorgörcsöt okozott. Nem tudok jópofáskodni a műsorvezetővel, illetve néha tudok, néha jó formában vagyok, de nem szeretek.
Öntörvényűnek vallja magát. Mindenben az?
Mindenben. Ennyi idős korára már öntörvényűnek kell lennie az embernek. Ezért is hívnak sokat Amerikába, pedig csak egy komolyabb filmet forgattam ott. De amikor a nevadai sivatagban nem volt mobilvécé, közöltem, hogy nem baj, elintézem magamnak vagy amikor nem volt ennivaló, csak vacsorára. Kimegyünk, toljuk a szekeret, vegyük fel, amit kell, és kész. Viszont a színészek 90%-a általában rendelkezik valamilyen sztárallűrrel, és beviszi a rossz napját. Én el akarom végezni az aznapi munkánkat, aztán menjen szépen mindenki haza vagy a szállodájába. Azt gondolom, ezért szeretnek velem dolgozni.
Volt valaha szereplőválogatáson?
Soha. Egyetlen kivétel volt, de az is kicsit másabb jellegű. A Szabaság, szerelem próbafelvétele után, karácsony előtt felhívtam Andy Vajnát, eldőlt-e már, hogy én kapom-e a szerepet. Ezt is csak azért tettem, mert nagyon jó szerep volt, és míg Goda Kriszta, a rendező engem szeretett volna a szerepre, addig Vajna – talán a Csak szex és más semmi miatt – túl agresszívnek talált a szövetségi kapitány szerepére, aki egy 160 centiméteres, nagyon vékony, szinte gyomorbajos ember volt.
A karrierje elején sem járt castingokra?
Nem, nem jártam, mert a mi időnkben – '88-ban végeztem- még nem voltak castingok. Vagy meghívtak, vagy nem. Castingok mostanában vannak, de hál' Istennek engem már nem nagyon hívnak rájuk.
Nagyobb megbecsülést jelent, ha előválogatás nélkül kérik fel egy szerepre?
Nem. Mindenki azt mondja, meg kell nézni, meg kell próbálni, ki milyen egy adott szerepre. Én most egy kicsit nagyképűen annyit mondanék, hogy már csináltam annyi filmet – nézzék meg a azokat, és döntsék el, jó vagyok-e. Nem véletlenül nem vagyok külföldi filmekben. Nekem kicsit nehéz ez a casting. És bár sokat hívnak külföldre forgatni – például a Foxhoz -, nem megyek, mert jobban szeretek egy jó magyar filmben benne lenni. Aztán meglátjuk, mit hoz az élet. Most még azt mondom, hogy nem, nem akarok elmenni castingokra.