Mi lesz a műsorotok címe?
Winkler: Ezeröcsi.
Készültök rá valahogy?
Winkler: Egykezes fekvőtámasz, aerob futóedzések, egy kis gyúrás, bikram jóga, meditáció…
Karotta: Tegnap felolvastam egy cikket az Indexről a kutyának, Horthy Miklós elhelyezését a magyar történelmi térben, közben próbáltam tisztán artikulálni. Nagyon, nagyon, nagyon nehéz volt.
Miben lesz ez más, mint annak idején a hajnali bumerángos vendégszereplésetek?
Winkler: Teljesen más lesz, mivel sokkal jobb fejek vagyunk délután. Este már próbáltuk, a Caféban 8-tól 10-ig tök jó fejek voltunk, reggel 6-tól 10-ig a Bumerángban középgyengén jó fejek. Nem volt vészes, tehát nem tört ki lázadás a hallgatók között, de a saját elvárásainknak nem tudtunk megfelelni. Ez a Kárpát-medencében azt hiszem egyedül Bochkor Gábornak sikerülhet.
Szabad kezet kaptatok vagy lesz külön szerkesztőtök?
Karotta: Először fordul velünk elő, hogy mások is fognak dolgozni a tartalmon, legalább is névleg. De azért szabad kezet kaptunk persze.
Winkler: Volt már szerkesztőnk, korábban nála laktál...
Karotta: Ő nem a szerkesztőnk volt, hanem a producerünk. Most viszont lesz napi szerkesztő, aki ugyan nem konkrétan velünk foglalkozik, hanem az egész aznapi adásstruktúrát építi fel. De ha nekünk eszünkbe jut valami, akkor nyilván úgyis az lesz. Ha előtte jut eszünkbe, akkor el is küldjük neki, ha meg nem, akkor menet közben hirtelen majd másról kezdünk beszélni.
Lesznek vendégeitek vagy csak osztani fogjátok az észt?
Winkler: Egyelőre megfúrtuk a vendégeket, bár akarták hogy legyenek, de mondtuk, hogy nekünk rosszul áll a vendég, nem fogja jól érezni magát, vagy mi nem fogjuk...
Karotta: Itt van az az eset, amit mindenki ismer: van egy nagyon híres műsorvezető, akit egyáltalán nem érdekelnek a vendégek…
Winkler: Olyan ambivalensek az érzéseink a vendéggel, mint Fábry Sándornak.
Karotta: Igen, rá céloztam. Az nagyon kínos, mikor valaki ott van, hogy beszéljen a másik két emberrel, és azok leszarják őt. Mi ugyan nem szarnánk le, mi nyilván szeretnénk és megbecsülnénk őket, de biztos ami biztos, inkább nem engedjük őket oda az elején. Kúszunk felfelé a sziklafalon, mint egy kis gekkó, és amikor már biztosan megtartanak a tapadókorongjaink, akkor felveszünk egy hátizsákot, de először csak...
Winkler: Be kell lakni a stúdiót.
Normális, hogy titeket mindig egyszerre hívnak? Egy csomag vagytok?
Winkler: Igen. Olyan mint Stan és Pan, Simon és Garfunkel, Dávid és Góliát, Zoro és Huru...
Karotta: Tigris és Eufrátesz.
Kommunistává váltatok azzal, hogy elmentetek a Neo FMhez?
Karotta: Még nincsenek választások!
Winkler: Ez nyílt kapuk döngetése. Mindig is azok voltunk, hiszen korábban is dolgoztunk már homályos hátterű cégnél. A TV2 az volt, viszont ezt ellensúlyozzuk a nagyon erősen Fideszes hátterű Indexnél történő dolgozással, mert így próbálunk tárgyilagosak lenni.
Mi lesz a zenével, beleszólhattok a szerkesztésébe?
Winkler: Kérhetünk számot mi is, igen.
Karotta: Állítólag le is adják, beteszik a playlistbe, ha bevisszük. Persze, előtte azért leellenőrzik.
Nem is egyezik a zenei ízlésetek.
Karotta: Azért vannak átfedések.
Winkler: Szerintem nem kell, hogy átfedések legyenek, én szívesen meghallgatom Gábor zenéit, akkor is, ha gyűlölöm.
Karotta: Esküszöl?
Winkler: Hiszen nyilvánvalóan nagyon sok hallgató azonosul Gáborral, ami számomra kicsit furcsa, de elfogadom.
Karotta: Arról nem is beszélve, hogy nekem mennyire azonosulnom kell azokkal a zenékkel, amiket a hallgatók szeretnek.
Winkler: Ha nem lesz Kör közepén állok, akkor olyan nagy baj már nem lehet.
Karotta: Összességében mégis arra tippelek, hogy nekünk nehezebb lesz, mint a hallgatóknak.
Szerintetek kik hallgatnak délután rádiót?
Karotta: Mindenki, akinek van autója, tehát a gazdagok.
A fuvarosok és Volán-alkalmazottak?
Karotta: Mi a gazdagokhoz és a fuvarosokhoz és a volánosokhoz szólunk. És természetesen a közös halmazukhoz.
Winkler: Meg azokhoz a szegényekhez, akik a bűn útjára tévednek és elkötnek egy autót, majd lopás közben erre a kiváló frekvenciára hangolnak.
Miért vállaltátok el?
Winkler: Pártkötődések.
Karotta: Szakmai alázat, elhivatottság... Leszóltak a Köztársaság térről, hogy vállalni kell. Valójában azért vállaltuk, hogy hátha jó lesz. Ha csinálsz egy műsort, ami két órán át szórakoztató, az már tök elég, nem kell hogy ennek minden adását piros tintával beírják a Wikipédiába, hogy ilyet meg senki nem hallott korábban.
Hogyan szórakoztattok ti?
Winkler: Finom irónián át az egészen alpári, altesti humorig.
Hiányzott már, hogy újra együtt dolgozzatok?
Karotta: Nagyon!
Winkler: Mint üveges tótnak a hanyattesés.
Szóba se került a reggeli sáv? Mégis csak az a leghallgatottabb.
Winkler: Volt arról is szó, de nem akarjuk Borosék kenyerét elvenni, szolidárisak vagyunk.
Karotta: Tiszteljük őket, nehéz teher, amit ők évtizedeken keresztül cipeltek.
Winkler: Nem akarjuk vinni helyettük a keresztet, mert bizony súlyos kereszt egy életen át ötkor kelni.
Winkler, te már csináltál hasonlót kamera előtt is, amikor az MTV-ben vezettél élő műsort. Úgy tudjuk, azt annyira nem szeretted...
Winkler: Ott századannyi telefon és sms se jött, mint a rádiós műsorunkra a Cafén. Abban bízunk most is, hogy aktívan telefonálnak majd a hallgatók.
Ennyire fontos, hogy azonnal visszajelzést kapjatok?
Winkler: Hát nem, de azért öt percen belül szedjék össze magukat, ha egy mód van rá.
Karotta: Lehet néhány perces átfutás. Igazából azért is vállaltuk, mert van rá esély, lehet remélni, hogy minket nem fognak alapból gyűlölni...
Winkler: Az sem baj, ha gyűlölnek, mindig azt mondom, hogy szükség van az ilyen karakterekre is. Majd meglátjuk.