Kovács Patrícia fogszabályzással készül a házasságra és az anyaságra

2010.01.13. 09:13
Az SOS Szerelem színésznője életében először jár nem színésszel, de hozzá feleségül is fog menni. Szerinte a színészet és a politika rokonszakma, közös gyereket is terveznek, de nem a közeljövőben. Az ostoba gyalázkodást nem engedi be közös életükbe, de nyílt titok, hogy a szerelmei formálták azzá, aki lett.

Gusztos Péter megkérte a kezed, nemsokára férjhez mész. Mennyire láttad ezt előre?

Korábban ez az egész esküvő dolog nem érdekelt. Gyerekkoromban sem álmodoztam arról, kijövök a templomból szép ruhában, miközben felröppennek a galambok. Azt tartottam, ez nem szükséges ahhoz, hogy két ember boldogan éljen. Meg egy picit azt is, hogy egy színésznőnek nem ez a dolga. Valahogy Péter egészen más dolgokat hozott ki belőlem, mint eddig bárki. Nem jót vagy rosszat, csak mást. Egy másik nőt ébresztett fel bennem.

Talán azért, mert a szerelmeid közül ő az első, aki nem szakmabeli.

Nyilván ez is benne van. Szeretem, ahogyan szereti azt a Kovács Patríciát aki a színfalak mögött van, és nem csak magát a színésznőt. De persze azt is: a kollégáim, idézve a Figaró házasságából, csak tündéri kis rajongónak hívják. Sokszor jön el, de nem avatkozik bele a színházi életembe. A zsámbéki előadás kicsit azért az ő bőrére is ment, őt is kifiguráztuk. Azt mondta előtte, nem akarja tudni, mi lesz benne, véletlenül sem akar beleszólni. Aztán megnézte mind a négy este. Amúgy gimnazista szerelmemet leszámítva csak a szakmából választottam partnert.

2002-ben már megjósoltad, hogy ti még találkozni fogtok.

Interjú volt vele a Narancsban, Dömötör Andris pedig emlékszik rá, hogy ráböktem a címlapfotóra, és azt mondtam: ehhez a csávóhoz még lesz közöm. Sok évvel később, mint állatvédők találkoztunk egy sajtótájékoztatón. Épp a szőrmefarmokat akarta betiltatni, és kérte a civileket, hívjanak egy celebcsajt, aki majd jól elmondja: ne hordjanak a magyar lányok bundát. Attól a pillanattól kezdve ez van. Péter nagyon jó társ, és azért rokonszakma a miénk. Az időbeosztásunk hektikussága, hogy egyikünk sem tud előre tervezni, bármi közbejöhet. Háromnegyed hétkor még iszom egy presszókávét, éjjel egy előtt szinte soha nem fekszünk le, hiszen sokszor csak akkor van időnk egymásra.

Ezek szerint bejönnek a megérzéseid?

Inkább az a baj, hogy bejönnének, de nem mindig hallgatok rájuk. Sokszor csalódtam, de azért szerencsére ez bejött.

Talán most először a kapcsolat fontosabb, mint a szakma?

Nem szeretek semmiféle sorrendet felállítani az életben, a kettő tud együtt élni. Már évekkel ezelőtt kivonultam a szakma éjszakai életéből, szinte mindig hazamentem előadás után, ráadásul van kutyám, akihez haza is kellett menjek. Megtartottam a nem színházi barátaimat is, hogy kicsit ki tudjak szakadni ebből a bezárt világból. Szeretek otthon lenni a családommal, és igyekszem nem színházi gondolatokkal lefeküdni aludni. Ma már azt is gondolom, hogy akkor tudnék jól anyaszerepeket játszani, ha lenne egy gyerekem. Meg akarom tapasztalni.

Tehát jöhet a gyerek?

A második randink egy játszótéren volt. Péter elhozta a kislányát, néztük ahogy játszik és beszélgettünk. Így adta tudtomra, hogy komolyan gondolja, és hogy nem értelmezhető nélküle. Sok időt töltünk együtt, szeretem az apaságát, kislányként nekem kimaradt a megbízható, érdeklődő, egészséges, rajongó apuka, aki természetesen szerelmes belém. Tehát igen, szeretnénk babát.

El kellett halasztanunk az interjút egy foghúzás miatt...

Korábban úgy terveztem, ha jön a baba, jön végre a fogszabályzó is. Utóbbi most beelőz: belső fogszabályzót kapok, amivel játszhatok. Most épp nem egyszerű, elkezdték kikapkodni a bölcsességfogaim, az elsőn vagyok túl, egy hétig próbáltam és játszottam feldagadt arccal – de ezen túl kell lenni, régóta szeretném megrendszabályozni kócos fogaimat.

Nem mondják, hogy ártani fog a szexepilednek?

Még két évig lehet, hogy szexi, de aztán már nem lesz az. Kifejezetten zavar és egészségileg is rossz, arról nem beszélve, hogy mindig kiretusálják őket. Sőt olyan is volt, hogy mondta az operatőr, hogy ne tartsam úgy a fejem, mert olyan mintha hiányozna egy fogam. Szóval lehet, hogy ez volt a szexepilem harmincegy évig, de most már köszönöm elég volt.

Nagy esküvőt terveztek?

Inkább a családdal és a barátainkkal képzeljük el, viszonylag szűk körben, sajtó nélkül.

A tavalyi előadás, a volt egyetemi osztálytársaiddal, a Kovács Patrícia, ami rólad szólt, megtanított rá, hogy szembenézz önmagaddal?

Sokkal több rosszat megmutattam magamból, mint amire lehetett számítani. Ide lőjetek, ez volt a stratégiám. Ha magad mondod el a hibáidat, már nem tudnak bántani.

Igen, néhány kritika nehezményezte is, hogy ez már túl sok, ennyi rossz tulajdonságod nem is lehet.

Mélyre vágtunk, de szerintem egálban voltak benne a jó és a rossz tulajdonságaim. Többen soknak és durvának találták benne a szélsőséges fenyegetőzésről szóló jelenetet, majd megdöbbentek, amikor megtudták, hogy a fiúk szövege egy az egyben netes kommentekből állt össze.

Olvasod ezeket?

A szakmait egy ideig olvastam. Színészileg nem vetetett vissza az, hogy három évig voltam egy reklám arca, de azért meghatározó volt. A közönség egy része nem fogadta el. Olyanokat írtak le, hogy egy idő után elkezdtem nem olvasni. A politikait soha nem olvasom, nem engedem be az ostoba gyalázkodást az életembe. Amúgy Péter miatt ufó lettem: sétálunk egy áruházban és az emberek egy részének látom a gondolait, érzelmeit. Érdekes tapasztalat.

Hogyan viszonyulsz a bulvárhoz? Szükséges rossznak tartod, vagy elítéled?

Ez is változik. Egészen mást gondoltam erről hat éve, mint most. Nyilván nem ezért kaptam meg a filmszerepeimet, mert az a Raiffeisen reklám megszületett. Viszont az SOS Szerelem után sok fiatal rajongóm lett, akik ott ülnek a Vígben vagy akár a Radnótiban, és többször is megnéznek egy kortárs magyar drámát, csak mert megszerettek valamelyik közönségfilmben. Ezzel viszont együtt jár a bulvár. A színésznő-politikus páros pedig értelemszerűen érdekli a bulvársajtót. Elfogadom ezt, nem zárkózom el, de nem mondható, hogy keresnénk a szereplést, hogy mi folynánk a csapból is. Nem bulvárceleb vagyok, maradok színésznő, ez a dolgom.

Színházi színészeknek sokszor még ma is fájó pont a reklámszerep, lenézik, aki ilyesmit vállal. Mit szólt hozzá volt osztályfőnököd, Máté Gábor?

Rá szoktam kenni, hogy valójában ő döntötte el, hogy vállaljam-e. Nem féltett, így belevágtam. Szakmailag soha nem voltam szabadabb, nem kellett kompromisszumokat kötnöm, hogy milyen előadásban szerepeljek, mert ki tudtam fizetni a számláimat. Nem vagyok olyan kategorikus ezügyben, a színházi színész is ebben a világban kell éljen. Ráadásul azt is gondoltuk, hogy nekem ez jól fog állni.

Ő amolyan pótapád, vakon követed a tanácsait? Ennek ellenére a Kovács Patríciában nem jelent meg, pedig ő is fontos része az életednek.

Ő nem szerepelt a rólam szóló zdarabban, de ettől még tény, hogy a férfiak formáltak olyanná, amilyen lettem. Néhány kritikában benne volt, hogy túl sok a darabban a magánéletem, de ez vagyok én. Karakteresen megjelent minden szerelmem, meg az apám. Klasszikus elomló-befogadó nő vagyok. Soha nem voltam egyedül egy pillanatig se, valamiért ez így van. Ez egy feloldozás volt, minden bűnöm bevallottam. Azért félelmetes volt belegondolni, hogy ezt fogja nézni néhány estén keresztül kétszáz ember.

Viszont nagyon jó lecke volt önismereti téren.

Már nagyon várom, hogy kapjak egy olyan szerepet, amiben kamatoztathatom. Gábor is mondta, hogy milyen jó lesz, ha jön valami, amit színészileg eddig esetleg lelki szeméremből nem tudtam volna megoldani, de majd most. Mert Kovács Patríciával nagyon sok minden történt azalatt a két hét alatt, amíg összehoztuk a Kovács Patríciát. Itt nagyon hangsúlyos a -tuk. Gábor, az osztálytársaim, és én.

Ha most jönne egy reklám?

Nem gondolkozom ezen. Fél éve vagyok társulati tag a Vígben és a harmadik bemutatónkra próbálunk, mellette sokat szinkronizálok, nemrég csináltam egy Rejtő-hangoskönyvet, és imádom, ha filmet forgathatunk, legyen az a Sas-féle Presszó 2, vagy épp egy főiskolás vizsgafilm. Rengeteg munkám van, és imádom csinálni.