A héten mutatják be a mozik a Halálkeringő című thrillert, a főszerepben Kern Andrással és Dobó Katával. Tekintettel arra, hogy utoljára alig pár hónapja készítettünk vele interjút, ezúttal nem Dobó Katával, a celebbel, hanem Dobó Katával, a színésznővel beszélgettünk.

Amikor megkaptuk a meghívót a film bemutatójára, azonnal tudtuk a szerkesztőségben, hogy veled muszáj interjút csinálnunk, mert téged mindig nagyon sokan olvasnak. Szerinted abban, hogy téged választottak ki, szerepet játszott az, hogy személyed ennyire foglalkoztatja a közvéleményt?

Nem hiszem. Volt egy válogatás, amire én is elmentem, és háromfordulós casting után kaptam meg Elza szerepét. A férfi főszerep kifejezetten Kern Andrásra íródott, de Köves Krisztián Károly (a rendező) azt mondja, a női főszereppel kapcsolatban először nem is gondolt rám.

Kicsit úgy hangzik ez, mintha cikinek számítana, hogy van előéleted. Pedig például számomra izgalmasabb attól a film, hogy egy híres színésznő a főszereplője, nem pedig olyasvalaki, akit nem ismerek. Egy profi filmkészítő szemében elvileg egy teljesen helyénvaló érv a válogatásnál, hogy ki az, akire kíváncsiak a nézők, ki az, aki bevonzza az embereket a moziba.

Ez így van, nem csak egy színésznő, én egy csomag vagyok. Amerikában a profitorientált gondolkodás miatt fontos a húzónév.

Hogyan készültél fel a forgatásra?

Rendőrnőt alakítok, ezért a forgatás előtt meg kellett tanulnom néhány rendőr-fortélyt, ami ebben a filmben szükségszerű volt, pl. pisztolyt összeszerelni, de lőni is. A szakember szerint, aki tanított, tehetséges vagyok (nevet).

Van sok verekedés, akció is a Halálkeringőben. Kaszkadőrrel dolgoztatok?

A filmben kaszkadőrök nem játszanak, de Gellén Kata kaszkadőr segítségével gyakoroltuk be a jeneteket. Volt három hetünk a forgatás előtt, és erre az időre egy, a filmbélihez hasonló lakást  próbáltunk találni és berendezni, ahol gyakorolhattunk. Tudtuk, hogy hol merre hány méterünk lesz, hol lesz a kiságy a szobában, satöbbi. Kata csinált három vagy négy variációt és ezt ott a helyszínen meg is mutatta nekünk, Mészáros Bélának (a jelenet másik szereplőjének), Krisztiánnak és nekem. Végül Krisztián kiválasztotta az egyiket, mi meg Bélával egymásra néztünk, és azt mondtuk, hogy „ezt mi biztos nem, felejtsétek el”. De végülis összemixeltünk egy általunk is hitelesen kivitelezhető verekedést, és az látható a filmben.

Azért egyszer megsérültél közben...

Igen, részleges térdszalag-szakadásom lett. Béla egyszer kirúgta a lábamat, mert már annyira fáradt voltam, hogy elvesztettem a fonalat és nem követtem a koreográfiát. El kellett volna a vennem a lábamat, amikor volt egy olyan rúgás, ami úgy néz ki, mintha eltalálna, de persze igazából nem találja el. Csakhogy én nem húztam ki a lábamat, és eltalált. Egy kicsit fájt, dehát vérünket a produkcióért! (nevet)

Mi Kern András legjobb és mi a legrosszabb tulajdonsága?

Lehet, hogy ugyanaz a kettő: a kíméletlen őszintesége. Ez nagyon ritka, és ezért elszoktunk tőle. Ő nem gondolkozik azon, hogy elmondja-e, hogy veled kapcsolatban mi a véleménye. Nem akar bántani vele, egyszerűen csak kikívánkozik belőle. Viszont soha senkiről nem hallottam a háta mögött beszélni - nem, elmondja neked, a szemedbe. Ezért mindig tudod, hogy hányadán állsz vele, bár ez azért néha tud bántó is lenni. De nagyon szerettem őt már a Miniszter félrelép forgatása alatt is, és ez a film most még jobban összekovácsolt minket. A film 90%-ában csak mi ketten szerepelünk és majdnem minden nap forgattunk. Szeretem az intelligenciáját és a humorát, mert a humor nagyon fontos. Minden emberben fontos, de a férfiakban még inkább. Szerintem csak humorral lehet hozzáállni az élethez. Úgy gondolom, ezek alapkövetelmények egy kapcsolat, egy barátság kialakításánál: a humor és az őszinteség.

Ennyi közös munka után is volt még mit ellesni tőle?

Rengeteget. De ahhoz neked akarni kell, hogy tudj tanulni a tapasztalt kollégáktól. Olyan kis nüansznyi dolgok ezek, hogy nagyon oda kell figyelni. Nagyon cizellált, ahogy ő dolgozik, láthatatlan, ahogy Kern András belecsúszik a karakterbe, és ez a zseniális benne, és ettől tűnik olyan természetesnek. Ez a film egyébként mind a kettőnknek fontos volt abból a szempontból, hogy teljesen más, mint amit én eddig valaha csináltam, ő pedig hosszú ideje. Ő is szeretett volna már a viccesfiú-kategóriából kitörni, de úgy, hogy közben mégis marad benne valami igazán Kern.

Mit szóltál, amikor megnézted a kész filmet? Tetszett?

Ez egy fura dolog, mert első megnézésre nem tudom úgy nézni, mint egy külső szemlélő. Természetesen olyanokra voltam leginkább kíváncsi, hogy megcsináltam-e az ívet, eljutottam-e A-ból B-be a karakterrel, kommunikáltam-e azokat a dolgokat, amiket akartam. Első blikkre én ezeket néztem. Szinte remegve jöttem ki a vetítőteremből, de nekem tetszett.

Az én első benyomásom az volt, hogy mennyire profi a produkció.

Ez jó hír, ráadásul egy ilyen filmnél. Egy thriller nagyon könnyen át tud csúszni gagyiba, ha nem elég óvatosan nyúlnak hozzá. De ilyen őrült, elhivatott emberrel nem nagyon találkoztam még a szakmában, mint Krisztián. Úgy látszik, ez kell hozzá - és mindenképpen ez kellett ahhoz is, hogy én azt tudjam nyújtani a filmben, amit nyújtottam. Az ő állhatatossága és néha idegesítő makacssága kellett, hogy „de igenis, én ezt így szeretném”, és „igenis te pedig meg tudod csinálni”.

Káromkodtál már ennyit egy filmben?

Ezen én is felkaptam a fejem néhányszor, amikor megnéztem a filmet. Szóval a válasz nem. A forgatás 17 napja alatt eloszlanak ezek a káromkodások, de másfél órába összesűrítve...! Anyukáméknak mindenképpen előre kell majd szólnom, de nemcsak a káromkodások miatt. Nekik lehet, hogy kemény lesz ez a film, de mégiscsak a lányuk játszik benne!

A próbák és a forgatás után még van valami hátra a színészeknek a filmkészítés folyamatából?

Nálam a film a válogatással kezdődik, és még az is benne van, mikor ezért drukkolunk, hogy hányan kíváncsiak rá. A forgatás után pedig jön az utómunka, ami egy színésznek adott esetben az utószinkront, a plakát-fozótást és az interjúzást is magában foglalja.

Észre sem vettem, hogy a Halálkeringőben volt utószinkron...

Pedig van benne, de nagyon ügyesen megcsinálták. Kicsit zajos volt a stúdió, ahol forgattunk, ezért is volt rá szükség. Nekünk színészeknek - vagy legalábbis nekem - nagyon nehéz utószinkronizálni saját magamat. Ennél a filmnél meg aztán végképp nehéz volt később a fülessel a fejemen a mikrofon előtt visszahozni azokat az állapotokat, amiket a filmben produkáltam. A forgatáskor van felfutási lehetőség, de utószinkronnál semmi. Viszont lehet vele javítani, ha ügyes vagy, például hangsúlyhibákat.

Gondolom, az akciójeleneteknél kevésbé tudtok koncentrálni a szövegre, így azoknál volt szükség utólagos javításra...

Az akciójeleneteknél pont nem, nem kellett hozzájuk nyúlni!