Mikor, és miért kezdtél el ismét a televíziózásban gondolkodni?
A Sláger Rádió megszűnése után néhány nappal megkerestek az új női csatornától, a FEM3-tól. Egy olyan beszélgetős, főzős show műsort ajánlottak nekem, amely stílusában, hangulatában közel áll hozzám. Emellett a csatorna vezetői nyitottak voltak az egyik ötletemre, egy egyedi hangvételű baba-mama magazinra. Ez attól lesz különleges, hogy magam készítem a riportokat hozzá, sőt, a támogatók megnyerése is az én feladatom. Régi vágyam volt olyan témákkal foglalkozni hitelesen, amelyek valóban érdeklik a kismamákat, anyukákat.
Mitől lesz hitelesebb ez a műsor, mint a konkurenciáé?
Attól, hogy nem egy előre megírt szöveget mondok el a stúdióból, hanem utánajárok a témának. Például, ha babaúszásról, gyerekmasszázsról lesz szó, akkor azt természetesen a kislányommal együtt mutatom meg. Ha fontos az apa jelenléte is, akkor a férjem tudja megvilágítani a lényeget. Ez a műsor tehát nagyon családias, személyes hangvételű lesz. Szeretném az összes témát a lehető legközelebb hozni a nézőkhöz, és a legalaposabb választ adni a gyermek születése előtt és után felmerülő kérdésekre. A babamagazin mellett egy olyan különleges talkshow-t is kapok, amilyen még nincs Magyarországon.
Mennyire érzed magadénak ezt az új műfajt?
Olyan, mintha nekem találták volna ki. Gyakran nézek hasonló műsorokat külföldi csatornákon, a férjemnek köszönhetően spanyol, portugál, olasz és brazil adókon. Mindig is tetszett, hogy lendületesek, vidámak, élettel telik. Ez a talkshow is hasonló hangulatú lesz, ismert és civil emberekkel beszélgetek majd olyan témákról, amik igazán érdeklik a nőket, családról, divatról, párkapcsolatról, gyereknevelésről, gasztronómiáról, és közben finomakat főzünk.
Mire használtad a kényszerpihenőt?
A rádió megszűnése óta eltelt két hónapban élveztem a családi programokat, azt, hogy a kislányommal lehetek. Persze, ki is pihentem magam, 12 év után először nem kellett hajnali háromkor kelni. Nyilván ezt is figyelembe vettem, amikor úgy döntöttem, hogy egyelőre nem rádiózom tovább. Megvitattam a családdal is, és ők is úgy gondolták, előnyösebb lesz a televíziózás a gyerek mellett.
Jól érzékeljük, hogy Bochkorék megsértődtek rád a döntésed miatt?
Igen, a nyilatkozataikból erre lehet következtetni. Pedig logikus, érthető döntést hoztam. Az történt ugyanis, hogy az új rádiótól, ahová őket hívták, engem csak öt nappal az adás indulása előtt kerestek meg komolyan. Eltelt másfél hónap úgy, hogy nem tárgyaltak velem a munkáról, fizetésről. Szerintem egy édesanyát, egy családot nem lehet ilyen helyzetbe hozni, villámgyors döntésre kényszeríteni. Éppen ezért a biztosabb, ígéretesebb ajánlatra, a Fem3-as megkeresésre mondtam igent, amelyet volt idő átgondolni, a családommal átbeszélni. A Bumerángos fiúk, nyílván egy igen kedvező, jövedelmező szerződéssel a zsebükben, azt sem tudják lenyelni nekem, hogy az utolsó pillanatra hagyott tárgyaláson a tévés fizetéssel versenyképeset mertem kérni. Nem hiszem, hogy ők a rosszabb ajánlatot választották volna, míg tőlem ezt várták. Inkább sok sikert kívántam nekik.
Morális kérdés volt-e nálad, hogy beülj egy olyan rádió székébe, ami közvetlenül felelős volt azért, hogy megszűnt a Sláger Rádió?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Amikor újraindult a Bumeráng, éppen taxiban ültem, és próbáltam kívülállóként hallgatni a műsort. Azon gondolkodtam, ott tudnék-e ülni közöttük. Szinte minden a régi Sláger Rádióra emlékeztetett, amely 12 évig volt a második otthonom. Hiányérzetem támadt, a sírás fojtogatott, míg ők ott bent, a stúdióban próbáltak nagyon vidámak, lendületesek lenni. Azt éreztem, hogy nem szeretnék, nem tudnék a helyükben lenni. Még aznap bementem a Sláger Rádióba, amely az interneten még működik, és megkerestem a még ott dolgozó, régi kollégákat. Minden szempontból előnyösebb, hogy 180 fokos fordulatot veszek, és egészen másba fogok, így könnyebben tudok felejteni.