A műsorvezető férje mondott áment a MrésMrs-re. Ábelnek megint rá kellett jönni, hogy naiv, és az embereknek nincs humorérzéke. Visszatérésre készül, már szinkronizál, háziasszonykodik rendezvényeken és ha hívják, színpadra is megy.

Ábel Anita visszavonulása óta nem szerepelt sokat képernyőn, de most a MrésMrs című vetélkedőben tűnt fel. Az első, róla és férjéről szóló hír nem más volt, minthogy Fekete Krisztiánnak köszönheti az életét, ugyanis férje mentette meg attól, hogy öngyilkos legyen egy másik férfi miatt. „Konkrétan félreértették, amit mondtunk. Hosszú ideje nem szerepeltem a sajtóban, és mindig rá kell jönnöm, nincs humora az embereknek, vagy én lettem droid és rosszul fogalmazok. Tegnap futni voltam, és úgy begörcsölt a lábam, hogy majdnem meghaltam. Ha ebből írnának cikket, az is felfoghatatlan lenne a számomra. Pedig mindkét történet egyenlő fajsúlyú.”

Ebből élek, ez a munkám

A műsorvezető azt is hozzátette, tudja, kiesett a rutinból, de egyszerűen képtelen arra figyelni, hogy csak olyan mondatok hagyják el a száját, amikbe nem lehet könnyen belekötni, illetve nem túl elcsépeltek. „Örültem, hogy megkeresett a TV2, én ebből élek, ez a munkám. Először nem akartam elvállalni, de végül a döntést a férjem kezébe adtam, aki azt mondta, szívesen játszana. A lányunk - a forgatás alatt - most először aludt a nagyinál, amit nagyon élvezett, míg én folyton aggódtam. Bár korábban tapasztaltam, az elszakadást az anyák viselik nehezebben, ez ismét beigazolódott, hiszen ő jól érezte magát, egész nap tömték, és a kertben játszhatott, nem volt rá panasz.”

Ábel Anita mostanában rendezvényeken szokott műsorvezetést vállalni, szinkronizál, és ha lehetősége van, szerepet vállal egy-egy darabban. „Egy évig nem akartam dolgozni, Lucával akartam lenni” – mondta, majd hozzátette, szép lassan akar visszatérni. Arra a kérdésre, hogy milyen felkérésnek örülne, így válaszolt. „Ezzel mindig úgy vagyok, nem én döntöm el, van-e olyan műsor, amit vállalnék, hanem van-e olyan, aminél én jutok eszükbe. De a vágyam egy olyan műsor lenne, amiben jobban ki tudok nyílni. Nem vagyunk elkényeztetve, hiába hiszik azt a civilek, nagyon csúnyán meg lehet borulni, tudom, hiszen három és fél évesen kezdtem az egészet. Nyilván beskatulyáztak a Szomszédok után, amit csak nagyon-nagyon sok munka árán tudtam levedleni magamról. 1999. után mindenkinek nehéz volt, nekem talán még nehezebb, de szerencsére az RTL Klub felfedezett magának, és megtanulhattam a tévés szakmát is rendesen.”

A műsorvezető említette, hogy komoly megfelelési kényszerrel küzdött a húszas éveiben, amit gyakorlatilag csak harmincéves kora után tanult meg kordában tartani. „Úgyis kiderült, mennyit ér az ember. Ha hívnak, hívnak, ha nem, nem. Luca négyhónapos volt, amikor szerepeltem a Szombat esti lázban. Nem voltam még képernyőképes, csak két mell rohangált a színpadon. Alig vártam, hogy hazamenjek, felvegyem a mackónadrágom, és ismét anya legyek.”

Homeopátia és Pránanadi

Ábel blogján azt is olvastuk, hogy kislányát legutóbb homeopátiás gyógyszerekkel és Pránanadival gyógyította ki egy betegségről. Mivel eddig csak Keleti Györgyi próbálta összefoglalni a kérésünkre a Pránanadi lényégét, arra kértük a műsorvezetőt, világosítson fel bennünket arról, hogy ez milyen gyógyító technika. „Igazából azért nem szeretek erről beszélni, mert ez a belső világom. Két évet jártam a Buddhista Egyetemre és ott hívták fel a figyelmem erre. A Pránanadinál fokozatok vannak. Sok idő telt el az első és második fokozatom megszerzése között, de most már túlvagyok a harmadikon. Nekem nagyon sokat segített, a gyerekkel kapcsolatban is. Lucátpróbálom feleslegesen nem tömni gyógyszerekkel, a homeopátia pedig bevált.

Ábel utálja a celeb szót, ezért inkább úgy definiálja magát: a televízió által vált ismertté. „Remélem, többen vannak, akik szeretnek, mint akik nem. Azt tudom, megosztó vagyok a Szomszédok miatt, és nyilván a Reggeli miatt is. Az utcán viszont olyan emberek szólítanak meg, akik szeretnek. Soha nem voltam eltelve magamtól, sok mindent megéltem, ezért a helyére került az egóm, rájöttem, mik az igazán fontos dolgok az életben. Hogy mik, arra válaszolhatnék közhelyekkel, vagy kifejthetném egy hosszú monológban, de arra kevesen lennének kíváncsiak. Ezért nincs rá jó válasz.”