horoszkóp

Bárdos András új bukásokat keres

dr
2010.05.14. 12:14
A híradós megírta első könyvét, ami egy politikai krimi lett. A sajtótájékoztató Frei Tamás libris kávézójában volt, a könyvet Stahl Judit adta ki, amiből Szinetár Dóra olvasott fel részleteket. Bárdossal a bemutató után beszélgettünk, így tudtuk meg, hogy a közvetkező regénye egy love story lesz. A híradós az új munkalehetőségeiről azonban nem számolt be, mert hazudni nem akart, őszinte viszont nem lehetett.

A borítón ez az ajánló olvasható: amit televíziósként nem mondhatott el, most megírta regényben. Ez azt jelenti, hogy nem lehet híradósként politikai krimit írni?

Ezt kérdezem én is. Miért nem lehet híradósként megmukkanni, miért kell úgy tenni, mintha semmiről nem lenne véleményünk, és sehogy sem látnánk a világot?

Valaki mondta, hogy nem írhat politikai krimit, amíg képernyőn van?

Magyarországon van egy közeg, amely úgy gondolja, hogy az újságírók fogják be a szájukat, és csak közvetítsék, ami történik a világban. Objektíven. Ezt nagyjából mindenki elfogadja, még maguk az újságírók is. Én ezt nem tudom teljesen elfogadni, volt a könyvírásban egy ilyen vágy is, hogy ne hazudjam azt, nincs véleményem bizonyos dolgokról.

Ha tíz évvel ezelőtt kiadják ezt a regényt, akkor amit az imént említett, még érthető is lenne, de most nincs képernyőn, nincs ekkora súlya.

Nem ezért írtam kizárólag a könyvet, és nem most. Még bőven híradóztam, mikor elkezdtem.

Akkor miért nem adta ki korábban?

Mert nem volt kész.

Ha elkészült volna, megjelentette volna?

Jó kérdés, nem tudom.

Milyen érv szólt volna mellette vagy ellene?

Nem tudom, hogy a híradós karrieremre milyen hatással lett volna. Lehet, azt mondták volna az emberek, ha valaki, aki ilyen szélsőségesen fogalmaz, mint én, az ne játssza el a híradóst. Elképzelhető, nem tudom, már nem derül ki soha.

Más témájú könyvet – ahogy kollégája, Pálffy István is – írhatott volna, az nem lendítette volna semerre. Nem érdekelte más műfaj?

De. Véletlen, hogy politikai krimi lett, a fejemben például most egy love story van.

Ahogy a sajtótájékoztatón kiderült, slágertémákat dolgozott össze. Értem ezalatt, hogy egy vírus szabadul el, illetve a cigánykérdés is szóba kerül, és még sorolhatnám. Ezzel 2010-ben nem lehet nagyot bukni.

Találkozzunk fél év múlva, és majd megmondom, sikerült-e. Nem vagyok író, nem gondoltam, amikor ezt a könyvet csináltam, hogy száz év múlva is olvasni fogják. Nem is feltételezem. Azt képzeltem magam elé, hogy valaki bemegy a könyvesboltba, megfogja, és azt mondja: ez érdekel. Megnézi, fellapozza, aztán azt mondja, normális mondatok vannak benne, megveszem, elolvasom. Eddig láttam, ennél tovább nem.

Miért Ítélet a címe?

Valamilyen szinten ez egy ítélet az országra nézve: ha így folytatjuk, ide kerülhetünk. A másik oldalról a könyv maga arról szól, hogy eljön az ítélet napja.

Furcsa volt olvasni az öntől azt, hogy valakinek az ölébe hullott a pillantása. Más karakterre enged következetni a könyv, mint amit megszokhattunk a képernyőn. Milyen meglepetéseket tartogat még?

Olvassa el. Aki közel áll hozzám, azt mondja, érző ember vagyok.

A családja véleménye mennyire számít?

Megkérdeztem tőlük, folytassam-e, válaszoltak, de többet nem beszélgettünk róla. Nem vagyok ennyire nyitott, és nem is bírom végighallgatni, hogy mit gondolnak rólam.

Miért?

Nem tudom a választ. Mindenki azt gondolja rólam, mivel huszonöt évig tévézem, fát lehet vágni a hátamon, mindent meg lehet velem csinálni, minden helyzetből kivágom magam, semmit sem érzek. Ez egy baromság, nem így van. Például nehezen viselem, ha rólam beszélnek. Amit rólam írnak, nem is szoktam elolvasni, sőt, megkérem a körülöttem levőket, hogy ne mondják el. Hogy jót vagy rosszat írnak rólam, indifferens.

Miért van ez?

Ilyennek teremtett a jóisten vagy ilyenné deformálódtam. Nehezen tűrom, ha középen vagyok, társaságban például hallgatok.

Az Origo TV után kapott valamilyen ajánlatot? Azért kérdezem, mert oda csak a választásokig kötötte a szerződése.

Hazudni nem akarok, őszintén pedig nem válaszolhatok. Azt gondolom, hamarosan megtalálom azt a helyet, ahol az új dolgokkal lehet kísérletezni. Mivel teljesen megváltozik a média, jobb új formákkal kísérletezni, meg új bukásokat keresni, mint a régi unalmat csinálni.

Hogyan értékeli az origós munkáját? Gondolom arról sem olvasott el kritikát, így azt nem kérdezhetem, milyen visszajelzéseket kapott.

Nem, és kérem, ne is mondja el. Persze fontosnak tartom ezeket a fórumokat, de egyszerűen nem bírja a gyomrom még a legokosabb hozzászólást sem elolvasni. Annyit tudok, hogy megdöbbentően sokan nézték. Így át kell értékelnem mindent, amit eddig az internetes újságírásról gondoltam. Korábban azt láttam, kell valami bombasztikus ahhoz, hogy nézzék. De már felnőtt ez a műfaj, és már megelőzi erkölcsileg, minőségileg, minden tekintetben a televíziózást. Az emberek már valódi tartalmat, gyomorelszorulást keresnek az interneten is.