„Most egy borzasztóan szerencsés embernek érzem magam, imádom a jelenlegi munkámat. Ez nem volt mindig így, régebben volt olyan állásom, amit munkaként fogtam föl és úgy is végeztem. A nyolcórás munkaidő, a monotonitás nem nekem való, sokkal jobban szeretem azt, ha nem mehettünk haza éjjel, mert éppen történt valami” – nyilatkozta a Velvetnek Andor Éva, aki július utolsó napján debütált Pachmann Péter oldalán a szombat-vasárnap esti Tényekben, a TV2-n.
Védi a szeretteit a nyilvánosságtól
Andor Éva a Színház – és Filmművészeti Egyetem műsorvezető-rendező szakán végzett, majd 2002-ben a Jó estét Magyarország, később a Tények riportere lett. 2008 vége óta a Tények Este műsorvezetőjeként látható, július 31-e óta pedig a hétköznap késő esti híradó mellett Pachmann Péterrel vezeti a hétvégi este fél hétkor kezdődő Tényeket is. A híradós magánéletéről keveset tudni, ugyanis törekszik arra, hogy ne adja ki a szeretteit. „Megbeszéltük a párommal és a családtagjaimmal, hogy csak azt osztom meg a nyilvánossággal, ami engem érint. De persze vannak kivételek, ám ilyenkor mindig megbeszélem a párommal, hogy nem zavarja-e, ha mindkettőnket érintő dolgokról beszélek” – mondta Andor, akinek példaként az összeköltözésükről szóló híreket említettük.
„Még nem költöztünk össze, ugyanis amikor nyilatkoztam, akkor még nem tudtam a fél hetes Tényekről. Az egy picit félretolta a nagyobb ívű, időigényes terveimet, de előbb-utóbb ezekre is sort fogunk keríteni” – tette hozzá Andor Éva, aki egyúttal azt is elmondta, családján kívül korábban még senkivel sem élt együtt. „Talán eddig úgy éreztem, hogy szükségem van valamiféle privát térre, ami csak az enyém, ahol egyedül lehetek. De aztán eljön az a pont, amikor már annyira hiányzik a másik, hogy lemondasz az egyedül való kávézásról, a reggeli tévézésről, nem érdekel, csak legyen ott melletted. Megjegyzem, volt már olyan, hogy egy korábbi párommal össze szerettem volna költözni, ő azonban nem.” Bár harminchat éves, Andor Éva nem vetette el a gyerekprojektet, igaz, azt egyelőre ő maga sem tudja, hogy erre mikor fog sort keríteni.
Törekszik arra, hogy az anyja ne csak képről ismerje meg
Bár kívülről igazi zen-szellemnek látszik, a híradósnak lételeme a pörgés, és ezt nemcsak a magánéletében – kick-boxol -, hanem a munkájában is igényli, többek között ezért is választotta a tévézést a nyolcórás, monoton irodai állás helyett. „Imádom a munkámat, feltölt adrenalinnal, rettentően intenzív és visszahozhatatlan. Szerencsére a lelkesedésem még nem hajlott át munkafüggőségbe, és vigyázok arra is, hogy az anyám ne csak képről ismerjen meg” – mondta, majd hozzátette, a felgyülemlett adrenalin az adás alatt koncentrációvá sűrűsödik, ezért a kezdéskor mindig megnyugszik.
Annak ellenére, hogy Andor Éva a hétköznap késő esti Tényeket is nagyon szereti, úgy érzi, Pachmann mellett még nőiesebben tud viselkedni. „Új és nagyon jó élmény, hogy ott ül mellettem. Szuper a profizmusa, a nyugalom, ami belőle árad jó hatással van egy olyan emberre, mint én, aki hajlamos túlpörögni magát.” A híradós úgy érzi, a képernyős tapasztalatoknak köszönhetően végre megtalálta a saját hangját, stílusát, bár, hogy ez pontosan milyen, azt nem tudta megmondani, és úgy véli, ez a jó. „Nincs készletem, nem akarom, hogy legyen, az már modorosság lenne. Amikor visszanézem magam – mert visszanézem magam, hogy meglássam a hibáimat és az erősségeimet -, akkor tudok örülni, ha azt látom, hogy egy-egy arckifejezés, gesztus természetes, illett ahhoz az érzelemhez, gondolathoz, amit közvetíteni szerettem volna, vagyis hiteles volt.”
A hitelesség mellett a külsőnek is nagy szerep jut a képernyőn, Várkonyi Andrea szerint fontos, hogy a híradósok arca szimmetrikus és szabályos legyen. A „híradós fej”-elméletről Andor Évát is megkérdeztük. „Ezen még nem gondolkodtam, de nyilván segít. Szerintem most nem nagyon lehet a televíziózásban Andinál szimmetrikusabb vagy szebb arcú nőt mondani. A külső nyilvánvalóan fontos.” Amint a Tények Este műsorvezetője lett, Andor Éva haját szőkéről barnára festették, a híradós szerint azért is, hogy azonosítani tudják a nézők.