Miben más ez a terhességed, mint az előzök?
A várandósság az élet legeslegcsodálatosabb időszaka. Nekem se a kis Norbival, se a kis Larával nem voltak rossz tapasztalataim. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy zökkenőmentesen ment végig mind a kétszer az a bizonyos kilenc hónap. Most még teljesebbnek, boldogabbnak érzem magam. Nem gondoltam, hogy lehet még fokozni ezt az érzést, de lehet. A harmadik babát Norbi nagyon-nagyon szerette volna, én pedig boldogan vállaltam.
Az elsőnél sem volt Alien-élményed?
Nem. Most 32 évesen másképp élem meg ezt az állapotot, mint 25 évesen. Csodálatos, hogy Lara és a kis Norbika így óvnak, rajongásukkal körbevesznek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire örülnek majd annak, hogy lesz egy kistesójuk.
Korábban a férjed azt nyilatkozta, nem szeretne még egy gyermeket. Akkor azt is felemlegette, hogy igen drága dolog a gyerekvállalás.
Mind a két terhességet terveztük, amíg várandós voltam maximálisan mellettem volt, és szeretettel, rajongással vett körbe. De az tény, hogy a gyermekkorából kimaradt az édesapa, ezért nem volt apaminta előtte, amit követni tudott volna, nem voltak olyan emlékei, amikből építkezhetett. Így az apaság egy nehéz folyamat volt számára. Sok esetben még azoknál is gondot okoz egy kisbaba érkezése, akik komplett családban nőnek fel, Azt kell mondjam, Norbi egy-másfél évvel ezelőtt kezdett igazán édesapává válni. Ennek két oka van: rengeteg emberi és üzleti megpróbáltatáson ment keresztül és az elmúlt időszakban tudatosult benne, hogy a család az egyik olyan biztos pont az életben, ahova mindig hazamehet, ami biztonságot nyújt számára a legnehezebb pillanatokban is. A másik, sokkal könnyebben megtalálja a hangot egy hét- és egy ötéves gyerekkel. Valahogy most jött rá - közel negyvenévesen -, hogy a két tényezőnek köszönhetően vannak olyan fázisok, amiket elmulasztott a gyerekek életéből. Szeretné ezeket bepótolni és újraélni. Én is vágytam még egy kisbabára, szerettem volna, ha együtt nőnek fel, vagyis korábban vállaljuk, de azt gondolom, minden úgy jó, ahogy van. Most azt érzem, a legmegfelelőbb időben érkezik a kicsi. Egyébként nem lett több a vagyonunk, hiszen rengeteget fektettünk a cégbe és a klinikai vizsgálatokba. A korábbi nyilatkozata pedig nem rólunk, hanem egy társadalmat érintő problémáról szólt, ami kellőképpen ránk lett kihegyezve.
A bátyádnak három gyereke van, így tapasztalhatod, sok háromgyerekes családnál a középső gyerek nem kap annyi figyelmet, mint a testvérei. Van-e valami technikátok arra, hogy semelyik gyerek ne érezze majd magát érzelmileg elhanyagolva?
Amikor kis Norbival várandós voltam, nem tudtam elképzelni, hogy egy másik kisgyermeket tudok úgy szeretni, mint a kicsi Larát. Ő volt az első babám, ő volt számomra a minden, a kis kincsünk, a kislányunk. Amikor a kisfiunk megszületett, tudatosan sokkal jobban figyeltem Larára, hogy érzelmileg ne szenvedjen hiányt. Azóta is tartunk csajos napokat: csak ketten megyünk moziba, állatkertbe, vásárolni vagy csak otthon sütünk-főzünk, amit Lara egyenesen imád. Az a nap rólunk szól, hogy még inkább érezze, nekem ő továbbra is az a pici lány, aki mindig is volt és lesz.
Azt hiszem a kicsi esetében is azt kell majd szem előtt tartanom, hogy a nagyokra fordított figyelemnek még erősebbnek kell lennie. Különösen a kis Norbinál. Lara iskolakezdése jól jön, mert addigra már másodikos lesz, és kezd kialakulni az önálló kis élete. Kis Norbira majd nagyon-nagyon oda kell figyelni, mert ő konkrétan anyafüggő. Olyan "szerelem" van köztünk, hogy legszívesebben magamba kebelezném. Akinek van fia is, lánya is, tudja, hogy másként szeret egy kislány, másként szeret egy kisfiú. A kisfiú az a "szerelem". Egy kislánnyal pedig bensőséges az anya viszonya. A kisfiam nem érezheti meg, hogy az a fajta "szerelem", ami köztünk van, egy kicsit is sérül. Valószínűleg a csajos napok mellé be kell majd iktatni anya-fia napokat is. Mivel Norbi is aktívan részt szeretne venni a nevelésben, könnyebb dolgom lesz. A bátyámék esetében a középső gyermek valóban kicsit a háttérbe szorult. Éppen ezért én ezt tudatosan szeretném elkerülni. Remélem sikerülni fog.
Mi lenne könnyebb, ha fiatok vagy ha lányotok születne?
Nekem az, ha kislány lenne. Ugyanis akkor Norbikával megmaradhatna töretlenül a "szerelem". Norbi nagyon szépen fogalmazott a Nők Lapjában: ő azért szeretne kislányt, mert őt úgy tudná szeretgetni, csókolgatni, ölelgetni, mint amennyire egy apának egy fiút nem illik. Valójában ez nem kívánság kérdése, mert az a lélek fog leszületni, aki minket választott. Egyetlen vágyam van: egészséges legyen, a neme mindegy.
Hogyan mondtátok meg a gyerekeknek, hogy testvérük fog születni?
Lara éppen lovastáborban volt, és este, mikor érte mentem, elmondtam neki, van egy kisbaba a hasamban. Lara titoktartó, nem féltem attól, hogy elmondja bárkinek. Nagyon érdekes volt a reakciója: elkezdett sírni. Bevallom, másra számítottam. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy megfogalmazta, mit érez: féltékenységet. Attól félt, hogy jobban fogom szeretni a kicsit, mint őt. Norbika előtt pedig addig titkoltuk, amíg lehetett, hiszen amit elmond neki az ember, azt örömében azonnal világgá kürtöli. Miután megtudta, az óvodába mindenkinek azt mondogatta: anyukámnak kisbaba van a hasában. A kisfiam ilyen, ami a szívén az a száján.
Korábban mondtad, hogy Csernus könyve alapján neveled a gyerekeid. Most is forgatod még?
Ez túlzás. Csak bele-belelapoztam, és meglepően jó részeket találtam. Nekem nagyon tetszik, amit Csernus ír, voltam már néhány előadásán is. Müller Péter és Bagdi Emőke mesterkurzusaira is el szoktam látogatni, mert érdekes témákról hallgathat lenyűgöző előadásokat a nagyközönség. Véleményem szerint a legjobb nevelési módszer az, amit az ember ösztönösen érez. Van, amihez szigorúan tartom magam, például, hogy nem szeretném burokban felnevelni a gyerekeimet.
Miután bejelentettétek a sajtóba, hogy várandós vagy, nem kerestek meg titeket magánkórházak, gyerekáruházak szponzorációs szándékkal?
Nem kerestek meg. Sem a kis Lara, sem Norbika esetében. Nem akarok a kismamaságomból és a kicsi megszületéséből - csúnya szóval élve - üzletet csinálni. Babakocsink van. Amiben aludt a kis Lara, abban aludt a kis Norbi is, igaz, a kiságyat már elajándékoztam. Szerintem fogunk tudni venni egy újat. Nem szeretnék a gyerekeimből árucikket csinálni.
Hogy tervezitek, mennyire avatjátok be a médiát a terhesség további részleteibe? Azért kérdem, mert eddig minden apró részletről lehetett tudni, arról is, hogy mikor hagytad abba a fogamzásgátló szedését.
Lara születése után megtanultam, hogy a kevesebb néha több. Nem szeretném, hogy minden pillanat és minden apró részlet megjelenjen a médiában. A bejelentés egy sarkalatos dolog, az elkerülhetetlen. Aktívan tartok Alakreform órákat, minden kedden és csütörtökön este több száz nő látja, hogy nem csinálok hasizom gyakorlatokat, nem veszek fel rövid topokat, csak olyat, ami a hasamat takarja. Mivel ezek szűkek, lehetett látni, hogy nem csak egy nagy adag bablevest ettem az óra előtt. Ezért megbeszéltük Norbival, hogy néhány fórum kérésének eleget teszünk, aztán húzunk egy vonalat, mert nem szeretném, ha a harmadik kisbabánk érkezése sajtónyilvánosság előtt zajlana. Ez csak a szűk családra, a szeretteinkre tartozik. Biztos lesz még, hogy egyszer-kétszer meg fog jelenni erről cikk, de nem szeretnék folyamatosan címlapokon lenni.
Említetted, hogy nagyon szeretsz áldott állapotban lenni. Annyira, hogy bevállalnál egy negyedik gyereket is?
Norbi mindig azt mondja, 'Réka, te simán lennél béranya is, annyira szereted ezt az állapotot'. Ez valóban így van. Imádom ezt a csodát, igazi terhességfüggővé váltam. Egyébként nem gondolkodom negyedik gyerekben, de nem mondom többé, hogy soha. Ember tervez, Isten végez. Ha teherbe esnék, nem vetetném el, ebben biztos vagyok.