A Napló és a Mokka műsorvezetője nem tagadja, került már olyan szituációba, hogy leesett az álla attól, hogy milyen emberrel kell beszélgetnie. Az értékükön kezeli a vendégeit, mert megfogadta, akiről nem tudja kicsoda, a lehető legudvariasabb formában megkérdi, mi hasznosat tett a hazájáért. A TV2 első szerződtetett riportere örül, hogy bárki leírhatja a véleményét kommentben, de nem fogja megvédeni magát senkivel szemben, mert nyilvános gyűlölet még nem érte.

Mennyire felelsz meg a saját elvárásaidnak a Mokka műsorvezetőjeként?

Egy ilyen műsor a kompromisszumok egyvelege. Távolról kezdem: ez nekem egy 13 éves házasság a TV2-vel. Én voltam az első szerződtetett riportere ennek a csatornának. Mindenben van jó és rossz. Sem a Mokkára, sem a Naplóra nem tudom azt mondani, hogy tökéletes, de a saját magam által kitűzött céljaimnak többé- kevésbé megfelelek, így elégedett vagyok. Egyébként a Mokka is és a Napló is piacvezető a saját sávjában, a nézők úgy tűnik, kedvelnek bennünket.

Korábban azt állítottad, hogy udvarias fiú leszel, nem lesznek beszólások a Mokkában. Mennyire sikerült ezt betartanod?

Amit idéztél, azt az egyhetes beugrásom előtt mondtam. Akkor nem szóltam be senkinek, de nyilvánvalóan az ember akár egy év alatt is változhat. Ha most arra gondolsz, hogy vendégem volt Miss Spring, akkor nyilvánvalóan voltak olyan pillanatok, amikor leesett az állam. A leesett áll engem is befolyásolt.

Akkor az udvariasság alapvetően csak egy-két hétre szóló ígéret volt?

Meggyőződésem, hogy én nagyon udvarias és kedves vagyok. Kinyitom a lányok előtt az ajtót, kezit csókolommal köszönök a gyerekeim tanárnőjének, családi ünnepekkor virágot veszek a feleségemnek, megdicsérem, ha valaki jól főz. Az más kérdés – inkább alapelv -, hogy mindenkit az értékén kezelek vagy kezelünk a Mokkában. Lehet szó olimpiai bajnokról, nemzet sportolójáról, kiváló hős tűzoltóról, a kornyikálóról, a naptárdíváról, vagy akár Miss Springről.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire kategorikus vagy, minekután tudni lehet rólad, hogy gyűjtöd azokat a híreket, amik semmiről nem szólnak.

Egyszer láttam egy cikket, amin olyan mértékben röhögtem, hogy elkezdtem kivagdosni őket. Albumba rendeztem, sőt, elkezdtük pontozni a kollégákkal. Volt néhány olyan, amin betegre röhögtük magunkat, mert nem jöttünk rá, mi értelme, értéke van. Amikor a félszobát már kezdte ellepni, akkor Gyöngyi, a feleségem mondta, hogy most már elég legyen. Való Világ Leslie heréje fennakadt a kerítésen, amikor átmászott rajta, de sosem beszélt róla. Balázs Pali kimentett egy őzikét a békési erdőből. De az is benne volt a gyűjteményemben, hogy Vujity Tvrtko egy cigányzenekarral énekelt az asztal tetején. Fogalmam sem volt arról, hogyan született és mi az értéke.

Ezért furcsa, hogy így kezelted a szüzességet áruló Miss Springet, holott elvileg az ilyen híreken te is jól tudsz szórakozni.

Játsszuk le, kérlek, játsszuk le, hogy bántam Miss Springgel? Nem bántam vele sehogy, feltettem neki kérdéseket, ő pedig vagy válaszolt, vagy nem.

Konkrétan elküldted dolgozni.

Nem-nem. Azt kérdeztem: nem lenne egyszerűbb tanulnia vagy dolgoznia, mert azt csöndben is lehet, sajtó nélkül. Aztán két egymástól független pszichológus szakvéleményét idéztem - akik egybehangzóan azt mondták a hölgy gesztusai, mondatai, viselkedése alapján, hogy feltűnési viszketegsége van -, mert Miss Spring már úgy jött be hozzám, hogy ő volt két hete Magyarország egyik legfelkapottabb celebje vagy történetmesélője. Elárverezte a szüzességét, aztán visszalépett, közben címlapon volt. Ott ültem vele szemben a Mokka stúdiójában, és ahogy beszélgettünk, fotós fotózta, újságíró jegyzetelt, mert már oda is jöttek. Elkésett az interjúról, mert pózolt a fotósoknak. Egyet megfogadtam: ha van olyan ember – mi újságírók annyi idióta celebet, értéktelen celebet mutatunk be ennek az országnak -, akiről szubjektív nem tudom, hogy kicsoda, akkor a lehető legudvariasabban várom, kinyitom előtte az ajtót, megkínálom vízzel és beszélgetek vele a témáról is, de egy biztos, az első kérdésem az lesz: kicsoda ő és mi hasznosat tett ezért az országért. Nyilvánvalóan a naptárdíva, a vacsora közben szellentő és büfögő, a szüzességét árverező erre tud válaszolni. A válasz után pedig mehetünk rá a témára, hogy megtámadták vagy új falinaptárja lesz. Nem ítélek el senkit. Tizenöt perc hírnév mindenkinek járt, de tizenhat már nem biztos.

Még ma is úgy gondolod, hogy az újságírás hatalom, amellyel meg kell tanulni élni és nem visszaélni?

Abszolút így gondolom. Ugyanakkor tudnod kell, az életem egy bizonyos része újságírás, de bármennyire is furcsán hangzik, csak a kisebb része...Pécs például sokkal nagyobb. Annak idején amerikai diákként rendszeresen irogattam az induló INteRNeTTónak, arra nagyon büszke is vagyok. Arra is büszke vagyok, hogy bár trendi a kereskedelmi tévéket legagyizni, lecikizni, de a világ utolsó hadifoglyának, Toma Andrásnak a hazahozatalában, abban, hogy 58 évre kettészakított családok találkozhattak, vagy például megmenekült Szamira, a kis szomáliai árva, szóval mindebben ez a kereskedelmi televízió és a Napló oroszlánrészt vállalt. Mi ez, ha nem hatalom? Milliós a nézettségünk, talán a társadalmi hatása erősebb, mint egy blognak. Ettől függetlenül örülök, hogy mindenki leírhatja a véleményét úgy, ahogy van.

Nagyon érzelmes embernek gondollak. Melyik szülőd volt ilyen, kitől örökölted ezt?

Az édesapám nyugdíjas bányász volt, nagyon racionális embernek ismertem. Édesanyám pedig szláv mentalitású asszony, kevesebb racionalitással és túlcsorduló érzelmekkel. Az életemre a legnagyobb hatást a szülővárosom tette, Pécs. Ez az a város, ahol én otthon vagyok, nekem Budapest a vidék. Ott laknak a barátaim, ott van a kedvenc éttermem. Szénbányász akartam lenni, apukám miatt. Baromira nem értettem, miért csúfolnak az osztálytársaim. Apukám szemredőiben megült a szénpor, ezért úgy nézett ki, mint aki sminkelte magát, de azt nem lehetett kimosni. Egyébként egy nap alatt jegyeztem el a feleségem. Fogtam, megismertem és 23 óra 50 perc múlva a menyasszonyom volt. Kisgyerekkorom óta ugyanannak a kosárlabdacsapatnak szurkolok. Egyszer lementem egy villányi borászhoz, és nem keresek mást. Én vagyok a TV2 első szerződtetett riportere - nem az olcsó poén miatt, de jóban rosszban -, azóta is itt vagyok. Ez a fajta dolog bennem van, a Naplót saját gyerekemnek tartom.

Szerinted mit szeretnek és gyűlölnek benned a nézők?

Hülyén venné ki magát, ha most elkezdeném hitelességi szempontok alapján mérni vagy védeni magam. A fönti osztályon biztos lehet kérni felméréseket arról, kit kedvelnek a nézők. Örömömre szolgált, hogy a TV2 egyik legismertebb és legelismertebb arca vagyok. De egészen őszintén nekem ez igazából nem jelent hú de sokat. Nem fogom magam megvédeni azokkal szemben, akik fórumokra azt írják be: Balogh Szilárdnak hívják, megváltoztatta a nevét, milyen magyar ez. Ők majd elolvassák ezt a cikket és megnézheted, hogy mit kapok alatta, a kommentekben arról, hogy mennyire vagyok tehetségtelen, menjek haza Szerbiába vagy Horvátországba, és hogy miért van rajtam sapka... A zsúfolt teltházas közönségtalálkozómmal töltődök fel. Oda nem kötelező eljönni. Én boldog ember vagyok, soha nem ért még nyilvános gyűlölet.

A témáid kiválasztása során mi éri el az ingerküszöböd, mi az, ami megfog?

Életemben nem tudnék leforgatni egy olyan riportot, ami arról szó, hogy hol rontották el az építkezést, egy gyárban ki követett el és milyen visszaélést vagy, hogy a Monetáris Tanács döntése hogyan érinti a nem tudom mit. Engem a talpra állás érdekel. Csak magyar hőseim vannak. Hiszem, hogy a celebek mellett szükségünk van igazi példaképekre. És őket szeretném bemutatni.

Mennyi időt alatt készülsz fel egy adásra?

Az attól függ, milyen anyagról van szó.

Vegyük például a Mokkát.

Hozzávetőleg kettő óra alatt. Ott is az értékükön kezelem a riportalanyokat. Tehát valakire többet, valakire kevesebbet készülök.

Amikor Dúró Dórával, a Jobbik szóvivőjével interjúztál, szóba került egy erotikus segédeszköz, amivel az egyik képviselőjük pózolt. Akkor tényleg nem tudtad mi az a péniszpumpa?

Nem tudtam, esküszöm, hogy nem tudtam.

Vissza tudsz emlékezni olyan interjúhelyzetre, ahol nem érezted magadénak a terepet?

Magaménak éreztem, de váratlan helyzetek mindenhol történnek, a Cunikás eset például ilyen volt. Miután Mészáros Dóráról és Rácz Lindáról egy internetes fórumon Judy Nero álnéven azt írta, hogy lógómellű óvodás, illetve kopasz, dagadt, akkor Rácz Linda erotikus modell és Mészáros Dóra erotikus modell bejött a Mokkába, hogy nyilvánosan is felháborodjanak azon, hogy Judy Nero szemtől szembe bezzeg mindig Cunikának hívja őket. Rácz Linda azt is mondta, ő sms-sel tudja bizonyítani, hogy valaki féltékeny valakire, akkor elvesztettem a fonalat. Ráadásul, amikor kezdtem belezökkeni a beszélgetésbe, akkor jött a szuvenír jogom, és az elhatárolni a nem tudom kitől mit. Még számomra is tud az élet újdonságokat mondani. Demcsákkal Zsuzsával akkor egész nap Cunikának hívtuk egymást. Ez döbbenet volt, nem értettem, mit keresek én itt.