A rádiós műsorvezető a Frizbi karácsonyi műsorában humoristákat zsűrizett, és egyáltalán nem sokkolja, hogy napjainkban ilyen sok a stand up-os, sőt, nagyon támogatja, annak ellenére, hogy átalakítaná, vagyis kialakítaná a magyar stand upot, ami egyébként létezik szerinte, például a zseniális Sándor György révén. Megemlítette Hofi Gézát is, aki tudatosan nem vette át az amerikai elemeket, viszont előadásmódjában rárakott arra még egy lapáttal. „Én nagyon szeretem azt, ahogy a stand up tömegmozgalommá válik, igenis, minden kisvárosban legyen tíz remek előadó” – mondta a Velvetnek. Hozzátette, hogy minden kocsmában, baráti társaságban, iskolai osztályban van egy ügyeletes jópofa, akitől a közösség egy idő után elvárja, hogy mondja a jó beköpéseket.
"Innentől kezdve ez egy egyenes út: ugyanaz, mint az énekeseknél, ha van egy nagyon komoly tömegbázis, akkor a legjobbak még jobbak lesznek” – jegyezte meg Boros.
Soha senkinek nem mondaná, hogy ne csinálja ezt, mert telített a piac. „Ez a legkapitalistább műfaj, nincs mese, nem lehet ráerőszakolni az emberekre. Ha kiállok és rossz vagyok, akkor kifütyülnek, nem figyelnek rám, beszélgetnek, és a végén nem kapok pénzt, akkor nem fogok belőle megélni.”
A magyar stand up komédia Boros szerint nem Hofi és Sándor ráncfelvarrásáról vagy átcímkézéséről, hanem teljesen másról szól. „Ha létezik már egy jelenség, de még nincs egy körülhatárolható neve, amíg nem címkézik meg, addig olyan, mintha nem is létezne.”
Ahhoz, hogy megváltozzon a magyar humor, és elárasszanak bennünket a stand up komédiások, Litkai Gergely generációjának kellett eljönnie, ismerte el a műsorvezető. „Mivel minden talk showban kell lennie egy első húsz percnek, amikor a showman kiáll a nép elé és beszél az aktualitásról. Litkai a Fábrynak dolgozott; és valahogy így indult ez az egész.”
Az igaz, hogy itt van a következő generáció, viszont rádiózás már nincs – meséli Boros. „Egyre kevesebb befektetőnek éri meg rádiót üzemeltetni, fajlagosan. Ennek következtében nincs mozgás előre, tehát nem érdemes nekik sem frissíteni, mert az egy új befektetés. Viszont ott vannak a magánrádiók a kis városokban, ahol baromi sok tehetség nyüzsög, és alig várják, hogy előre lépjenek. Az emberi feltétele adott a nemzedékváltásnak, a technikai és az anyagi feltétele viszont nem.”
Boros megteszi a tőle telhetőt, hogy átadja a stafétabotot: Rocker Zsoltinak, Litkaiéknak is segítette a rádiós karrierjüket. Az utánpótlás megvan, de Boros még mindig ott ül a rádióban, annak ellenére, hogy azt hitte, már tíz évvel ezelőtt megunják. „Szerencsére olyan közegben vagyok, ahol havonta mérik a hallgatottságot, ennek következtében villámgyorsan kiderül, ha valami nincs rendben.” Példának felhozta Márta nénit, akit nem lehet nyugdíj utáni nyugdíjba küldeni, mert olyan imádat lengi körül. Boros elmesélte, hogy a reggeli műsor már „iszonyatosan fárasztja”.
Arra kérdésre, hogy hol látja saját magát ebben a szép új világban, Boros azt válaszolta, hogy leginkább egy vidéki ház kertjében, egy hallótávolságon belül lévő fiatal hangtechnikussal, nyakában egy mikrofon lóg, és a neten keresztül mindenhol ott van. „Az internetes rádiózásban van egy személyes erő, mert a műsorvezető ismeri a hallgatóinak a 80 százalékát. Az interaktivitás az egy egészen másfajta rádiózás.”