Bálint Antónia az utóbbi időben többször nyilatkozta, hogy nincs túl jó passzban, miután gyermeke apja, Földesi-Szabó László december 22-én kisétált a bíróságról és az Egymásért, Egy-Másért Alapítvány csempészetért és sikkasztásért hét évre elítélt exrendőr elnöke azóta ismeretlen helyen tartózkodik.
Csak egyszer tört el a mécses
Bálint Antónia sokat dolgozik és próbálja magát erősnek mutatni a lánya előtt, ami nehéz, mert „nagyon leverte” az elmúlt két hónap történése. Bár megvádolták, hogy a tévében mindössze megjátszotta a sírást, ez, mint a Velvetnek elmondta, távol áll a valóságtól, egyébként pedig igyekszik jókedvű maradni. „Csak egyszer tört el a mécses, amikor Babika azt mondta, hogy most nem boldog, mert hiányzik az neki az apja. Ekkor nem tudtam visszafogni magam. Még a kislányom vigasztalt, rengeteg erőt ad nekem, hogy elviseljem az elmúlt és a következő hónapok eseményeit.”
Bálint Antónia már különvált a gyerek apjától, és mint férfi nem hiányzik neki. Földesi-Szabó Lászlónak négy hónapja új kapcsolata van, így Bálint Antóniának volt már ideje megszokni, hogy teljesen egyedül neveli a lányát. Régebben naponta többször beszéltek Földesi-Szabóval, aki a lányával hetente három-négy napot együtt töltött. „Így elég erős emlékképei vannak az apjáról” – mesélte a volt modell.
Először viccesnek tűnt a szökés
Az azóta sokat tárgyalt eseményt, hogy gyereke apja kisétált a tárgyalóteremből, Bálint Antónia egy újságírótól tudta meg december 22-én. „Először, arra gondoltam, hogy úristen, ilyen is előfordulhat, hirtelen még viccesnek is tűnt. De aztán rögtön szomorúra váltott a hangulatom, mert, ugye, azt azért tudjuk, hogy hét év letöltendőt kapott. Átvillant az agyamon, hogy ő ezt előre eltervezte, vagy ott hirtelen sokkot kapott, nem tudom.” Azt sem tudja, hogy mikor fogja a gyereke újból látni az apját, aki „most ebből az egészből kivonja magát, és nem tudni, hogy mennyi ideig”.
Az egyedülálló anya reménykedik benne, hogy Földesi-Szabó rájön arra, hogy mi a jobb megoldás és azt fogja tenni. „Nyilván egyik megoldás sem jó: ha úgy dönt, hogy marad a távolban, akkor, bár nem tudom pontosan, de nagyjából 12 évig kell bujkálnia, igaz, nem értek az elévülési szabályokhoz, így azzal sem vagyok tisztában, hogy mennyi ideig tudják elővenni az ügyét.”
Arra a felvetésre, hogy egy volt rendőr el tud-e úgy bújni, hogy ne találják meg, Bálint Antónia úgy vélekedett: talán a hatóság ismeri megoldást, hogyan találjanak meg egy ilyen embert.
Jobb, ha a gyerek azt hiszi, elutazott az apja
„Jelen pillanatban azt gondolom, hogy az lenne a jobb, ha ott maradna, ahol van. Nem azért, mert ez a megfelelő megoldás, hiszen nyilván a megfelelő megoldás az lenne, ha szépen hazajönne, és az igazságszolgáltatás elé állna. De nekem mint anyának a gyerek érdekeit kell szem előtt tartani, így én azt gondolom, hogy jobban fel tudja dolgozni a kislány, főleg ha nagyobb lesz, hogy elutazott az apa, mint azt, hogy börtönben van. Persze ha nagyobb lesz, el fogom neki mondani, hogy miért utazott el, mert egy idő után ezt el kell mondani. Nem lehet állandóan virágnyelven beszélni előtte, ahogy azt most tesszük, bár úgy tűnik, ezt is érti már.”
Bálint Antónia nem hiszi, hogy Földesi-Szabó a szökését előre eltervezte, mert szerinte nem számított arra, hogy hét év letöltendő börtönt kap. Úgy véli, amikor kihirdették az ítéletet, akkor gyorsan reagált, „fogta magát, és elment.” Nemcsak Földesi-Szabó és a bíróságon tartózkodók kaptak sokkot a súlyos ítéletről szóló hír hallatán, hanem a műsorvezető is. „Végigfutott az agyamon, hogy akkor most ennek mi lesz a következménye, és hogy fogom ezt a gyereknek elmondani. De az első gondolatom mégis az volt, hogy a gyerek nem fog találkozni az apjával."
Bálint Antónia arra is gondolt, szakemberhez fordul, hogy fel tudja dolgozni az eseményt, és mint édesanya a lehető legjobban kezelje a helyzetet a lányával. Egyáltalán nem számított arra, hogy az események ilyen fordulatot vesznek. Egyáltalán nem vett részt a folyamatban – hiszen amikor a bűncselekmény történt, akkor még nem voltak együtt –, és a tárgyalásokon sem vett részt. Hogy mit gondolt a dolog végkifejletéről, azt a következőképpen fogalmazta meg: „Reménykedtem abban, hogy a saját családomnak, a saját gyermekemnek a legjobb döntés születik. Hát, nem így történt. Valahogy készültem rá, mint amikor valami közeli családtagod nagyon beteg, de azért bízol benne, hogy minden rendben lesz. Reménykedsz valamiben, valami csodában. Hát nálam is ez történt, reménykedtem-reménykedtem, hogy a kislányomnak megfelelő döntés születik, de hát nem így lett.”