Básti Julival a Pletykafészek című előadás fotós próbája után beszélgettünk a Centrál Színházban, ahol alig egy hónapjuk volt színpadra állítani Neil Simon vígjátékát. A színésznő úgy véli, a darab a tizenhatodik előadásra fog összeállni, ezt azért tudja ilyen pontosan előre megjósolni, mert a feszes, sokszereplős drámáknak körülbelül ennyi időre van szükségük. „Most így lesz, mert szinte alig akad szünet a mondatok között, ilyenkor egymás szövegét is meg kell tanulnunk. Még nagyon lötyög az előadás, körülbelül ott tartunk, hogy a saját szövegünket már nagyjából tudjuk, de a partnereinké még hátra van, másképp elvész a tempó. A bemutató előtt két nappal játszottuk először elejétől a végéig, a nézőknek most várniuk kell.”
A színésznő azt is elárulta, valójában nem szerepelt ez a darab a színház idei repertoárjában, ezért a rövid próbaidő. Puskás Tamás színházigazgató és a darab rendezője végül aztán sikerrel járt, így összeegyeztették az illusztris színészgárdát, és színpadra állították Simon vígjátékát.
„Senki nem ér rá tovább próbálni, és korábban sem fért volna bele senkinek. A darabban játszókat nehéz összeegyeztetni, de mivel csak havi négy-ötször fog menni, azért megoldható. Nem is kell belőle ennél több az első évben.” Básti Juli a szakmájában bekövetkező elcelebesedésről beszélni sem akar, mint mondja, katasztrofális, ami a sajtóban megy. „Ezért nagyon sokan felelősek, akik ezeken a fórumokon dolgoznak. Szomorú, hogy errefelé torzul a munkánk és a hivatásunk. A kialakult helyzettel magunktól nem tudunk mit kezdeni, nem is nekünk kéne” – mondta, majd hozzátette, megszámlálhatatlanul sokszor hívják különböző műsorokba bohóckodni.
Tévéfilmet a színészeknek
„Nem létezik, hogy elmenjek, még a beszélgetős műsorokat is visszamondom néha, mert terhesnek érzem. A színész nem arra való, hogy beszélgessen. Nekem az is zavaró, hogy egyáltalán miért azzal töltik ki a műsoridőt, hogy velem beszélgetnek, amikor készülhetnének inkább tévé- meg mozifilmek. De ezen a téren ugyanúgy katasztrofális a helyzet.”
A bulvár előtérbe kerülése nem zavarja a köreit, mivel ő az egyik legfoglalkoztatottabb színésznő, jelenleg is hét darabban játszik, ráadásul, amíg a sajtó arról kérdezi, amiről amúgy sem akar beszélni, addig kifejezetten örül neki, ha nélkülözik. „Nincs olyan hónap, hogy ne készülne velem riport, és mindig az első kérdésem, hogy hány sor lesz. Mert bizonyos sorszám alatt nem beszélgetek, minek? Csak, hogy legyen rólam egy hír, nekem arra egyáltalán nincs szükségem.”
A Kossuth-díjas színésznő szerint nem maradhat ez örökké így, hisz ebben annak ellenére, hogy amúgy örök pesszimistának tartja magát. „Valóságshow-k, meg csupa hülyeség megy a tévében. És hiába jönnek ezzel, az nem igaz, hogy nincs igény a minőségre. Az emberek nem hülyék, csak lenézik őket. Akárkivel találkozom, azt kérdezi, hogy miért nem készülnek tévéfilmek, és milyen kár, hogy nem igazi színészek játszanak bennük. Sokan nem tudnak színházba járni, mert dolgoznak, mert nincs pénzük, és a többi. A mostani pályakezdőknek a legnehezebb. Ha nem vállalnak be valami buta, színvonaltalan sorozatot a tévében, esélyük sincs, hogy megismerjék őket. Nem a jelenség a szörnyű, hanem az, hogy ez hogyan alakult ki.”
Mélység, vidámság
Básti Juli minden esetben forgatókönyv alapján dönt egy sorozat- vagy filmszerep sorsáról, mert abból rögtön tudja, hogy igényes dologról van-e szó. Ebből is látszik, hogy nem csak a komoly művészfilmekkel lehetne érvényesülni, ám ilyen szereplési lehetőségekből kevés adatik az embernek, és ha adatik, sem mindig él vele. „Például Porci (Herendi Gábor, a szerk.) örült, hogy elvállaltam a Valami Amerikában való szereplést, mert csak amiatt, hogy komolytalanabb filmről volt szó, már sokan visszaadták, mondván, ilyen könnyed komédiában nem játszanak, hiszen nincs szükség mély alakításokra. Attól még, hogy könnyű, nem jelenti, hogy rossz, ócska és közhelyes, azóta is nagyon örülök, hogy elvállaltam.”
Neil Simon vígjátékában kissé bogaras, tévés szakácsnőt alakít, és bár nincs túl sokat színpadon, reméli, hogy a nézők azért meglátják az embert az általa alakított Cookie Cusack mögött. „Ez egy kis szerep, de remélem, azért ráismernek majd a nézők, valójában ezek a színészi feladatok. Minden szerepben meg kell vizsgálni, aprólékos kutatást kell végezni, hogy milyen ember az valójában, különben unalmas vagy hiteltelen leszel. Erről kéne, hogy szóljon a szakmánk, nem arról, hogy mit vettem fel, amikor elmentem bevásárolni a vasárnapi ebédhez.”