Orosz Barbarát kaptad partneredül a Nagy Duettben, valamint azt a feladatot, hogy tanítsd meg énekelni és zenés produkcióval fellépni a színpadra. Orosz hangját hallva mit gondolsz, nehéz feladatod lesz?
Énekelni még nem hallottam, viszont a beszédhangja kellemes. De ha nem tud énekelni, azzal sincs semmi baj. Én sem tudok, pedig én vagyok a Döglégy Zoli. Valójában azt sem tudom, meg tudok-e tanítani énekelni valakit. Majd kiderül. Megpróbálunk olyan számokat összeválogatni, hogy ne Maria Callas legyen, de ne is kelljen végigüvöltözni az egész produkciót. Inkább legyen benne a feeling meg a rock and roll, ez pedig megvan Barbiban, én úgy látom. Biztosan nem lesz semmi lírai dal, attól elhánynám magam. Nem is tudnék többet tükörbe nézni.
Fogunk hallani téged is énekelni, vagy majd körberappeled Orosz Barbarát?
Nem lesz folyamatos rappelés, azt eleget csinálom a zenekaromban. Akár éneklésnek is lehet nevezni, mert kántálok egy-két hangot. Nem is tudom, minek nevezzem ezt.
Előadóművészet?
Az, az, nagyon jól mondod. Tehát előadunk dalokat, amikhez nem feltétlenül kell énektudás.
Mi a kihívás neked ebben a műsorban?
Nekem nem a kihívás a lényeg, én baromira örülök annak, hogy végre zenével foglalkozhatok. Nem tortában kell hemperegni és hányást elkapni füllel, hanem azzal kezdhetek valamit, amit tanultam (dobolni). Én azt is nagyon szeretném, ha hangszerekkel hülyéskedhetnék a színpadon, mert az éneklés a leggyengébb pontom, az teljes dráma. Ami a versenyt illeti: minimális célunk a maximum.
A mai zenés szakmában mennyit számít az énekhang és mennyit a karakter? Szerinted melyikkel lehet jobban érvényesülni? A mostani tehetségkutató versenyekben ugye a legfőbb cél az volt, hogy minél nagyobbat énekeljenek a versenyzők, aztán jött Király L. Norbert a maga őrült karakterével és hatalmasat tarolt anélkül, hogy eltalálta volna a helyes hangokat.
És szerintem ő volt a legjobb. A régebbi tehetségkutató versenyekkel az volt a bajom, hogy a fellépőknek nem volt fazonjuk. Három ügyvéd meg egy könyvelő odaállt gitározni. Az ilyen nagyon gyenge szerintem. A kinti zenekaroknak akkoriban az volt a kurva nagy előnye, hogy kiálltak a színpadra és mindenkinek leesett az álla, hogy úristen, ezek tömeggyilkosok, sárkányok. Jól néztek ki, és lehet, nem is voltak profi zenészek, de jól csinálták, amit csináltak. Itt az a fontos, hogy hiteles legyél, fazon legyél és muzikális legyél (ez nem jelenti azt, hogy úgy kell énekelned, mint egy operaénekes). Három hangból is lehet jó dalokat írni és nem feltétlenül kell virtuózkodni. A megasztárosok, X-faktorosok jópofák voltak, de néha nagyon idegesített, hogy mindig hatalmasat akartak énekelni. Nem kell nagyot énekelni, kit érdekel? A focistáknak sem az a dolga, hogy a fülén egyensúlyozzon a labdával, hanem, hogy rúgja be azt a kurva gólt. Senkit nem érdekelnek a trükkök.
A mostani fiatalok közül ki az, akiben látsz tehetséget?
Nagy bajban vagyok, mert nem nagyon ismerem a mostani fiatal zenészek munkásságát. De például itt van az Anti Fitness Club, akik kaka zenét nyomnak, de nagyon jó gyerekek. Nagyon jól tudnak inni, remekül tudnak bulizni, gondolom, jól is csajoznak, ezek nagyon fontos dolgok a rock and roll bizniszben.
Voltál már ilyen helyzetben, hogy tanárként tekintettek rád és át kellett adni a tudásodat?
Még nem, és nem akarom. A feleségem piszkál mindig, hogy miért nem tanítok gyerekeket dobolni. Egyszerűen nem vagyok erre alkalmas, szerintem már a második gyereket belefojtanám a Dunába.
Minek szépíteni a dolgot, celebesedsz. Olyan műsorokban is szerepelsz, aminek semmi köze nincs a zenéhez (Ezek megőrültek, Hal a tortán, stb.). Rávisz a kényszer vagy tényleg úgy érzed, ez egy szükséges velejárója ennek a szakmának?
Szükséges velejárója annak, hogy eltartsam a családom. Megmondom őszintén, hogy a nyakamba vettem olyan terheket, amilyeneket nem kellett volna, és itt most nem a feleségemre és a gyerekemre gondoltam, hanem a svájci frank alapú kölcsönre például. Olyan dolgokat is be kell vállalnom, amiket nem feltétlenül tartok szerencsésnek, de sajnos szükséges.