Geszti Péter a Velvetnek elmondta a siker három receptjét, és azt is, hogy minőséget kell előállítani, még a mainstream popkultúrában is. Szokatlanul idilli hangulatban találtuk.

Az idei Sziget mínusz egyedik napján Geszti Péter kétórás koncertet ad munkássága legjobb dalaiból. A felkéréssel körülbelül két hónappal ezelőtt találták meg, nem ő bulizta ki magának – fejtette ki a fesztivál sajtótájékoztatóján.

„Először elgondolkoztam rajta, mert idén már eléggé tele van a naptár, legfőképp azért, mert nemrég megszületett a második kislányom, Lenke Róza. Most egy hónapos és öt napos, a nővére, Sára Lujza pedig két éves és három hónapos. Nagy a szerelem” – mondta el Geszti a Velvetnek az A38 korlátjára támaszkodva, a távolba révedve.

A koncertről szólva még hozzátette: szerencsére mindenki igent mondott, akitől megkérdezte, hogy újra színpadra állna-e vele, de egyébként is jó kapcsolatban van régi zenésztársaival. „Azokkal az emberekkel, akik fontosak, valószínűleg nem véletlen, hogy volt egy hosszabb vagy rövidebb kapcsolat az életünkben, amikor egyszerre futottunk egy irányba. Bizonyos értelemben ezek a dolgok sosem múlnak el. Persze nem véletlen, hogy nem zenélünk ma is együtt, de régen sikeresek voltunk, jól tudtuk egymást szeretni.”

Ha konfliktusai akadtak valakivel, azt is igyekezett minél rövidebb úton lejátszani, mert, mint kifejtette, az együttzenélés és a vállalkozói lét megtanította arra, hogy ha valakivel dolga van, mindig keresse meg, mi a jó a másiknak abban, amit ő szeretne. „Sok lehetőséget adott nekem a sors az elmúlt 20 évben. Azt gondolom, többet is sikerült jól megfogni: élni vele, nem visszaélni, amíg megmarad jó játéknak, még akkor is, ha van annak anyagi vetülete.”

Hangsúlyozta, soha nem a várható gázsi motiválta, hanem hogy szeretni fogja-e, amit csinál. „Mindig az volt a kérdés, hogy mi lesz, ha visszagondolok, hogy volt-e értelme annak, amit csináltam. Ha látok benne lehetőséget, szakmai kihívást, akkor megpróbálom jól megcsinálni. Minőséget kell előállítani, akkor is, ha én mainstream popkulturális ügyekkel foglalkozom.”

A kora délutáni napsütés fel-felszikráztatta a lustán hömpölygő Duna felszínét, miközben a reklámszakember szemérmesen bevallotta: mindig úgy ment pályára, hogy szeretett góllövő lenni, de csapat nélkül nem tud, és nem is akar sikeres lenni. „Minden hétfőn járok focizni a Vasas klubba, és abban a két órában nagyon jól érzem magam, akárkivel is focizom. Jó odatartozni valakihez, amikor valamit csinálsz. Azok a pici erőterek, ahol az ember szereti élni az életét, legyen az baráti kör, szakmai kör, meg kell tartani ezeket a 'boldogság kis szigetei'-hangulatot. Úgyhogy én mindig innen igyekszem erőt, energiát és inspirációt meríteni.”

Hiába szegeztük neki a kérdést, hogy sikeres embernek tartja-e magát, nem válaszolt, azt azonban megosztotta, szerinte mi a siker három titka. „Figyelj. Nagyon. Egyszer egy nagyon fontos ember az életemben azt mondta: 'Petya, nem figyelsz eléggé'. A másik, hogy a sikerekért rettenetesen sokat kell dolgozni. A harmadik pedig, és nem filozofikus mélységgel és pátoszi dimenzióba helyezve szeretném ezt mondani, de az a legfontosabb, hogy legyen érzéked ahhoz, hogy harmóniát tudjál teremteni az életedben. Mindig az arányok a legfontosabbak, és azt hiszem, az utóbbi tíz évben sikerült megértenem, hogyan lehet ezt előhozni saját magamból. Most megvan.”