Várnai Jennifer lett az Éden hotel soron következő kiesője, aki nagy igazságtalanságnak érzi, hogy egy egyszerű kérdéssor megválaszolása okozta a vesztét. „Amikor megtudtam, hogy haza kell mennem, nagyon csalódott voltam, mivel biztos helyem, biztos párom volt, sőt, szerintem a védett személy se küldött volna haza” – kezdi a Velvetnek. „Azt hiszem, ez volt az eddigi legigazságtalanabb feladat, hiszen harminc pozitív kérdésre kellett a fiúkkal kapcsolatban válaszolnunk, nekik pedig harminc negatívra rólunk, de egyáltalán nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.”
Szingli Jenny
Éden Jennifer abban is biztos, hogy távozása nemcsak őt, hanem állandó édenbeli társát, Kristófot is megviselte, akivel a műsor vége után sem jött össze, de a kapcsolatot azért tartják, ugyanúgy, ahogy Ádámmal és Tündével is. „Jelenleg egyedül vagyok, mert mindenáron nem kell pasi. Persze, ha jön valaki, aki megtetszik, akkor nem állok majd ellen.”
A budapesti lány még egy évig tanul fodrásznak, és meglepő módon utána a szakmában akar elhelyezkedni, ám ezt nem feltétlenül Magyarországon tenné. „Legszívesebben külföldre mennék, London, Olaszország és Ciprus vonz” – mondja, majd hozzáteszi, hogy már beszél angolul, de emellett nyelviskolába is jár.
Éden Jennifer többet várt a műsortól, mint amit kapott, bár azt állítja, a többieknek sem igen volt felkérése, amióta kijöttek a hotelből. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül celebi magasságokba törne, de azért egy fotózás, hakni jól jött volna neki. „Ez az egész inkább egy nagy nyaralás volt, hiszen imádok utazni, nagyon szeretem az egzotikus helyeket.”
Nem celeb, de fotózhatnák
A fodrásztanonc nem az első olyan kieső, aki nagyon jól érezte magát Kolumbiában, és mit ad isten, ő se várta, hogy elnyerje a fődíjat. Kiesése előtt nem sokkal egy pillanatra azért beleélte magát, hogy benne lesz a döntőben, hiszen a nyolc hét alatt egyetlen egyszer sem merült fel, hogy esetleg kieshetne. „Száz százalék, hogy ott lettem volna a fináléban. Ebben a játékban nincsen jó taktika, hiszen bármi megtörténhet, de azért igyekeztem mindenkivel jóban lenni. Nem voltam a kavarós típus, nem akartam senkinek rosszat, és ugyan mindig tudtam az adott dolgokról, de nem akartam senkit kitenni. Az elején még nem ábrándoztam a fődíjról, de a nyolcadik héten már elgondolkoztatott, mi lenne, ha. Persze nem terveztem, csak megfordult a fejemben, hogy akár haza is vihetném.”
„Sokat segített, hogy nem akarta senki feldúlni a kristófos kapcsolatomat, mi kitartottunk egymás mellett, amíg ki nem estem, nem voltam veszélyben, még akkor se, ha az újak általában védettséget kapnak az elején.”
Fiatalság bohóság
A húszéves lány természetesen nézi a műsort, és néha őt is meglepi, mennyi a kavarás a hotelben. „Én a harmóniára törekedtem, barátságokat kerestem, furcsálltam a sok ármánykodást, pláne most, hogy látom a kész műsort. Tök jól elvoltam, vicces, hogy mindenki ennyire taktikázott, nekem fel se tűnt” – meséli, majd bevallja, hogy a búcsúbulija nagyon jól sikerült, ez talán kicsit kárpótolta azért, amiért ilyen váratlanul kellett hazamennie. „Nézem a műsort, és szerintem is kevés az az egy óra, ami a 24-ből egy napi adásra jut. Egy embert nem lehet megismerni ennyi idő alatt, így a negatív kritikák teljesen hidegen hagynak. Amire büszke vagyok, inkább az, hogy én voltam a legfiatalabb, aki ennyi ideig bent volt a hotelben, mert valamiért a fiatalabbak általában hamar kiestek.”