A Back II Black zenekar frontemberével a Magyar Vágta sajtótájékoztatóján találkoztunk, habár őt sem a fogathajtók, sem a lovasok között nem lehet majd látni a rendezvényen. Viszont szereti az olyan sajtótájékoztatókat, ahol szívesen látják, és a lovakat is kedveli. „A vágtához annyi közöm, hogy hat és fél éves koromban kezdtem el lovagolni, de az asztmám miatt nem tudtam folytatni, ráadásul találkoztam egy kamionnal az anyósülésen ülve, néhány évre ez is visszavetette a sportkarrierem” – kezdte a Velvetnek.
„Tizenhárom éve történt ez a baleset, utána meg a térdszalagom szakadt el, úgyhogy mondhatnám, hogy a testemet és lelkemet adtam a rockért. Nem veszek részt a Magyar Vágtán, sutyiban azért fogok lovagolni, de például a lovaglás szerencsejáték részét elkerülöm, ennyi nekem bőven elég a rock and rollból.”
Hobbilemez
Bebe mégsem a lovaglás miatt pörög, sokkal inkább azért, mert a Scorpions előtt léphet fel rockzenekarával, ami számára az ultimate gyerekkori álom megvalósulása. „Annak idején mondtam is a nagyanyámnak, hogy higgye el, fogok egyszer játszani abban a nagy stadionban - sajnos ő ezt már nem élhette meg” – mesélte, majd hozzátette: azt azért sohasem gondolta volna, hogy pont az egyik gyermekkori kedvencének, a Scorpionsnak lesz az előzenekara.
„A másik örömteli dolog az életemben, hogy idén lett tizenöt éves a Back II Black. Akárhogy is nézem, ez hosszú idő, igaz, nem én voltam az első frontember” – magyarázta az énekes, akitől azt is megtudtuk, annak ellenére, hogy a zeneipar helyzete válságos, együttesére - sok másikkal ellentétben - még mindig van igény.
„Lemezeladás már régóta nem létezik, mi is csak a belső igény miatt adunk ki cd-t, talán akad egy-két elvetemült rajongó, aki még ma is megvesz egy albumot. A zenekarokat csak most éri el a válság, de nekünk szerencsénk van. Mi is végigjártuk már a hadak útját, össze vagyunk szokva, hiszem, hogy ha van mondanivalód, akkor túl nagy baj nem lehet. A zenekar pont olyan, mint egy házasság: vannak jobb és rosszabb időszakok, de a kritikák építőleg hatnak, mi meg sokat kritizáljuk egymást.”
Megy, ha érzi
Abebe Dániel számára nem különösebben fontos a bulvár, igyekszik pont annyit szerepelni pletykalapok címlapján, amire okvetlen szükség van. „Például imádok főzni, miért ne mennék hát el egy főzős műsorba, de kábé ennyi. Amit szeretünk, abban részt veszünk, de arról azért nem számolunk be, ha letörik valamelyikünk körme.”
A zenésznek nincs ellenére a tévéből ömlő tehetségkutatók zöme, bár azért nem bánná, ha helyére kerülnének a dolgok, és csökkennének a playback fellépések, mert - mint megannyi kollégája - ő is ebben találja a legtöbb kivetnivalót. „Nem tagadom, miért is tenném, hogy egy darabig mi is vállaltunk playback fellépéseket, annak ellenére, hogy nem is szabadna ennek a műfajnak léteznie, mert annyira demoralizáló. Egy idő után leépíti a morált, iszonyatos károkat okoz zenekaron belül. Előfordult, hogy Gabi, a dobosunk már el se jött egy-egy felvételre, mert minek. Az Andris gitárján már nem voltak húrok, és mindnyájunkat az alkoholizmus veszélye fenyegetett, szóval abbahagytuk.”
„Az igazság az, hogy azok az előadók, akik playbackelnek, simán elmehetnének nagy zenekarral is játszani, csak sokkal egyszerűbb és olcsóbb vinni egy lemezt, berakni, aztán hadd szóljon. Ez a szervezők felelőssége lenne, hiába a pénz az első” – vélte Bebe, aki hangsúlyozottan zenéről beszélt, amibe ő nem tudja beletuszkolni VV Zsófi Rágógumiját. „Akiknek ez kell, hát ez kell. Ezek külföldön jól megférnek egymással, és mi átvesszük a műsorokkal az előadókat is, ami nem lenne baj, ha nem egy ilyen kis országban élnénk. Nálunk már nem fér meg a minőség mellett a trash is, hiszen nincs elég hely és lehetőség.”
Bebe azonban nem panaszkodik, hiszen a Back II Blacknek szerencséje van, Ázsiába például rendszeresen visszajárnak, szinte minden évben részt vesznek különböző fesztiválokon. „Próbálunk nyitni, és szeretnek minket, ami jó érzés. A világ másik végén egy teljesen más miliő vár, elmondhatatlan érzés ott fellépni, csak ne kéne huszonhárom órát repülni, mert az egy kicsit sok már.”