„Az egyik kereskedelmi tévéből kifolyólag lévő negatív impulzusok [Medveczkyt a nyilatkozatai miatt kirúgták a Szombat esti lázból – a szerk.] olyan szinten érintettek, hogy nekem nincs szükségem arra, hogy akár interjú, akár cikk vagy látványos tévéadás megjelenjen rólam. Egyszerűen nem látom értelmét, hogy korpa közé keveredjek. Ugyanis a hír az nem hír, csak a botrány. Amíg ilyen idézőjelbe tett sztárocskák vannak a reflektor fókuszában, addig én nem szeretnék a médiában szerepelni. Nem azt mondom, hogy nincsenek tehetséges emberek, de isten bocsássa meg, az ő huszon évükkel és az én hetven évemmel nem vagyunk egy platformon” – magyarázta a Velvetnek Medveczky Ilona a hot! magazin múlt héten tartott születésnapi zsúrján, hogy miért nem nyilatkozik szívesen egyetlen újságnak sem. Ez alól persze kivétel a hetilap, aminek főszerkesztőjével jó barátságot ápol, ezért is jelent meg a bulin, amire rohanva, a temetőből érkezett, ugyanis épp aznap volt két éve, hogy eltemették egykori nagy szerelmét, dr. Nagy Richárdot.
Méltóság, kiegyensúlyozottság, békesség
Arra a kérdésre, hogy mi a hír vele kapcsolatban, azt a választ kaptuk, hogy nem tud különösebbet mondani, de azért valamit mégiscsak sikerült. „Mindenki élje meg úgy a hetven évét, ahogy én megélem. Ennyi méltósággal, ilyen külsővel, ilyen kiegyensúlyozottsággal, és békességgel, és mindenkinek csak azt tanácsolom, hogy legyek példamutató, nem mint hogyha én glóriát tennék a fejem felé, de nem tudom, hogy a mai huszonévesek megérik-e ezt a kort, és ki fognak-e nézni erkölcsileg, emberileg, mentálisan, látványosan úgy, ahogy én kinézek. És erre én nem vagyok büszke, csak egyszerűen nekem van egy elméletem, aminek az a mottója, amit Coco Chanel, a franciák örök mademoiselle-je mondott: mindenki úgy néz ki 50 éves kora után, mint amit megérdemel” – foglalta össze pár mondatban hogylétét Magyarország legértékesebb briliánsa, majd aztán azt is elmagyarázta, milyen elvekhez ragaszkodik a kezdetektől.
Hivatásszeretet, becsület, igazságszeretet
„Vannak nagyon kemény platformjaim: a hivatásszeretetem, a becsületem, az őszinteségem, és azt hiszem, a legnagyobb erényem az igazság szeretete. És szembeszállok mindennel, mindenkivel ezért, még ha sárba is tipornak. Bár egyet mondhatok: lehet, hogy a mai különböző sztárocskák azt hiszik, hogy ez örökké tart. Nem tudom, hogy valaki emlékezni fog-e a nevükre, amikor hetven évesek lesznek, míg az enyémet talán, ha megkérdezi, minden második ember az utcán ismeri. És én erre nem vagyok büszke, csak ez visszaköszön. Mert hosszú távon a becsület kifizetődő, rövid távon nincs értelme.” Barátait keményen ostorozza, amint negatívumot tapasztal, és viszont is megkapja a kritikát, bár nem igazán szereti. „Nem szólok egy szót sem, morgok magamban, elgondolkodom egy-két éjszakát rajta, leszűröm a konzekvenciát, és általában hallgatok az ismerőseimre, persze, nem mindegy, hogy ki mondja.”
Legutóbb a depresszív hangulatából próbálták meg kimozdítani, ami a világmegváltó hajlama következtében alakult ki nála. „Azt mondták, tovább kell lépjek azon, ami az egész magyar társadalmon uralkodik jelenleg. Lehet, hogy ehhez hozzájárult az elmúlt időjárás, a tévé is fröcsögte az öldökléseket, az öngyilkosságokat, minden a problémákról szól. És ilyenkor én magamba fordulok, nem a magam problémája miatt, hanem a társadalom, illetve az egész világ problémája miatt.” Világmegváltó hajlama ugyan van, tenni azonban nemhogy Magyarországért, de még a barátaiért, sőt magáért sem tud, amit azzal indokolt: sem művészileg, sem iparilag, sem kereskedelmileg, sem társadalmilag, sem sehogy nem látja az alagút végét.
Madarak, zöld növényzet, szeretet, állatok
Apró kapaszkodók persze mindig akadnak, de mint mondta, pusztán azért, mert kreál magának – vagy ha nem ő, akkor a barátai, akik legutóbb egy kuvasszal ajándékozták meg, májusban ugyanis elpusztult az egyik ebe. „Van négy kutyám, akik egyszerűen káprázatosak. Van egy csodálatos, általam megteremtett rezidenciám – ha kinyitom a szemem, csak madarak, csak zöld növényzet, csak egzóták, csak szeretet és csak állatok vesznek körül. De nem ebből áll az élet, nemcsak a jelen pillanatból – persze, nagyon sokat számít. Nincs jövőérzetem. Nem is nekem nehéz, hanem a fiataloknak – nem szeretnék ma fiatal lenni. Régen sokkal könnyebb volt, több volt a lehetőség, és megbecsültek minket. Manapság nagyobb a konkurencia, felhígult minden, és nem érvényesül a valódi tehetség, mert ahhoz pénz, pénz és megint csak pénz kell.”
Nem kell viszont pénz ahhoz, hogy valaki Medveczky Ilona élettársa legyen, merthogy állítása szerint neki aztán mindegy, hogy tud-e a delikvens Dom Pérignont vagy kaviárt rendelni. Ezt persze kevesen hiszik, így nem is mernek próbálkozni nála. „Jó lenne egy társ, de úgy félnek tőlem, mint a tűztől. Nagyon buták, mert mindegyikük abból indul ki, hogy vajon mit kell a Medveczkynek teljesíteni. Egyszer deréktól lefelé, egyszer pedig a zsebből kifelé. A magyar férfiaknak fel kell nőniük, és arra is rá kell jönniük, hogy a saját korosztályukat kell megtalálniuk. Mert most az ötvenéves korosztály keresi a húszévest vagy a harmincévest maximum, mert a negyven már öreg – na most hol jutunk mi labdához? Mi már guruljunk le a temetőbe. Előbb vagy utóbb rá fognak jönni, hogy nem az ilyen korú nőket kell keresniük, mert nincs velük közös témájuk, ám ehhez két generációnak kell meghalni vagy megszületni.”