A közelmúltban jelent meg a könyved nyolcadik kiadása, aminek az elején azt írod, kövér gyerekként gyakran nézegetted a tested a tükörben. Ez máig megmaradt?
Meg. Egyrészt a testekben is hagy nyomot, hiszen a derekam – nem fogom felhúzni a pólómat – tele van striával. Másrészt, ha valaki gyerekként meghízik, akkor hízékony is marad. Az elmúlt évek során is meg kellett küzdenem a túlsúllyal, mert amikor üzletember lettem és elkezdtem piálni, partikra járni, elengedtem magam, elhagytam az edzést is, és felmentem nyolcvan kilóra. Borzasztó érzés, amikor az ember látja, hogy lufi a feje, újra nincsen hasizma, nem jönnek rá a régi ruhák. Lélekben pedig szerintem sokan azt érzik rajtam, hogy mindig kompenzálok valamit – és igen, mindig kompenzálok valamit.
Azt kompenzálom, hogy az ember tízen évet él úgy le, hogy csúfolják, hogy nincs barátnője, úgy, hogy magányos. Szerintem nagyon kemény dolog a kövérség, és nem is értem volna el semmilyen sikert a világban, hogy ha nem tudnám pontosan, hogy ez miről szól lélekben. Akkor nem jutottam volna el a kövér emberek lelkéig. És úgy látom, sikerült, mert az csak egy dolog, hogy amikor megyek az utcán, megfogják a kezemet, köszönnek, de emellett rengetegen írnak is.
Érezted magad istennek valaha a pozitív visszajelzések miatt?
Volt, hogy istennek éreztem magam, és pofára estem. Azt gondolom, hogy civil embereket egy Való világ is meg tud szédíteni. Nehogy azt gondolja valaki, hogy ha az ember elad száznyolcvanezer könyvet, irgalmatlan sok pénzt keres a kis edzői fizetéséhez képest, nagy autókkal jár, ész nélkül fotózzák minden partin, akkor ennek nincsen tudatmódosító hatása. Van. Ezen átestem, majdnem ráment a házasságom, majdnem ráment a cégem. Most úgy érzem, hogy megtaláltam a lelki békémet, nem érzem magam nagyobb és több embernek annál a Norbinál, mint aki voltam akkor, amikor az első kötetet megírtam. És ez így jó.
Minek a hatására következett be ez?
Egyrészt visszarántott a földre Réka, és mellettem maradt jóban és rosszban, még akkor is, amikor hűtlen voltam. Megértett és megbocsátott, én pedig megtanultam tisztelni a megbocsátást. Amikor a versenyhivatal rossz szóhasználat miatt elmarasztalt, és amikor a bulvár szenzációhajhászva, ezt túlragozva leírta, hogy csaló vagyok, akkor tönkrementem.
Lelkileg vagy anyagilag?
Anyagilag is. Amikor onnan fölálltam úgy, hogy igazolni tudtam a termékeimet hatósági vizsgálatokkal, akkor voltam a nullán. Úgy a nullán, hogy villanyszámla-tartozásaim voltak. Megtanultam, hol a helyem, és azt gondolom, hogy ez egy jel a jóistentől. Egy senki voltam, aztán valaki lettem, és elhittem, hogy isten vagyok. És aztán megtanultam, hogy csak egy törékeny ember vagyok. Amikor kiderült, hogy velem született szívbetegségem van, és nem zár a szívbillentyűm, akkor már abban sem hittem, hogy macsó vagyok, hogy erős vagyok, meg izmos.
Akkor már nem mertem futni sem, gyúrni sem – úgy is néztem ki. Akkor híztam föl nyolcvan kilóra, ami a 174 centis magasságomhoz, főleg, hogy nagyfejű ember vagyok, az sok. Most újra ráleltem az értékekre, arra, hogy a legnagyobb boldogság a család, a gyerekek. Befelé élünk már, kifelé csak annyit mutatunk, amennyit akarunk. Nem járunk partikra, csak nagyritkán. Más értékrend alakult ki bennem. Húsznak lenni király volt, harmincnak lenni nagyon király volt, mert férfi lettem, de negyvennek, érett középkorúnak lenni már nem akkora show. Az ember ilyenkor újraértékel, ezt tettem én is.
Nem kérted szakember segítségét, amikor összeomlottál?
Egyszer voltam Csernusnál, elküldött a szívgyógyászom, miután közölte velem a hírt, hogy vagy három évem van vagy öt – amúgy azóta eltelt három év, és nincs rosszabbodás. Bementem, kifizettem a harmincezer forintot negyven percre. Elmondta, hogy a szüleim lárvák én meg csótány vagyok. Kijöttem, és meg akartam halni. Nagyjából erről szólt az egész dolog, szóval nem sokat segített. A démonaimmal nekem kellett megküzdenem, hogy tudjam, ki vagyok és hol a helyem. Azt nekem kellett megtalálni. És akkor is azt mondom, hogy ha nincs a feleségem, aki egy abszolút kompromisszumképes, igazán szívből szerető, toleráló - ez nem a médiaszöveg, mert most megittam két pohár rosét, ez a heti egy alkalom, ilyenkor őszintén beszélek. Azt gondolom, hogy ő sokat segített, de már járok egyébként egy buddhista emberhez.
Miért?
Mert Réka rábeszélt. Elmentem hozzá egy beszélgetésre, egy meditációs tréningre. Láttam, ahogy fél órán keresztül kínlódik velem, egyszerűen lepattant a falról, és akkor, amikor látta, hogy sehogy nem tud bejutni, akkor előjött egy légzésgyakorlattal. Na, azt elkezdtem csinálni, és olyan meggyőző volt, hogy utána másnap, futás közben is alkalmaztam, és ugyanolyan tempónál visszavittem a felére a pulzusomat. Nem hittem el, hogy van ilyen. Vicces, egy szanszkrit szót, egy mantrát magoltam futás közben. Belégzésnél azt mondtam, hogy so, kilégzésnél azt, hogy ham. A soham azt jelenti, hogy én vagyok a teljesség, de ennek csak szanszkritul van értelme, és hasi légzés kell hozzá. Ha ilyen háromezer éves kultúra van, ami fejleszti a koncentrációt, az önismeretet, és ami a legfontosabb, harcol az egó ellen, akkor azt érdemes tanulni. Az egót háttérbe kell szorítani, nem felerősíteni, az szar.
És a légzéstechnikán kívül mit szeretnél elsajátítani?
Azt akarom megtanulni, hogy azokat a képességeket, amikkel rendelkezzem, úgy tudjam használni, hogy másoknak a javukra váljanak. Tehát tudjam irányítani. Mert képesség van, hiszen meg tudok mozgatni több ezer embert tornázni, le tudok fogyasztani százezer embert, azért ezt csalással elég nehéz. A képesség megvan, a tudományos módszer is, de a lélek hiányzott. Egyelőre ott tartok, hogy még nem tudok semmit, de már ki van nyitva a lelkem.
Korábban az öt hónapos fiatokról is tanítóként beszéltetek.
Igen, tanít, de nem táltos, nem akarok ilyen bulvárbolondságba belemenni. De azt mi is érezzük, hogy egy olyan lélekkel jött a világra, egy olyan tudással, ami más. Soha nem sír, soha nem hisztériázik, és amikor mellettünk van, megnyugvást érzünk. Reggelente leviszem magammal az edzőterembe a babahordozóban, és végig szemezünk, amíg a futópadon vagyok. Ha velem van, akkor, esküszöm, húsz százalékkal több energiát érzek. És nem azért, mert ő táltos, ez hülyeség, csak egyszerűen olyan lelket hozott magával, hogy töltést ad.
Szerintem azért kellett megszületnie, hogy minket sok mindenre megtanítson, igaz, minden gyereknek ez a dolga, csak ő egy kicsit más. Nem rendelkezik különleges képességekkel, csak más. Csodás fiú egyébként, és meghozta a kedvemet ahhoz, hogy legyen még egy gyerekünk, jó lenne, ha lenne Zalánnak egy kishúga. A nagy család hatalom, nem anyagilag, hanem lelkileg, mert anyagilag inkább teher. Hogy mikorra tervezzük, azt nem tudjuk, erre előbb még Rékának is rá kell hangolódnia lelkileg. Át kell éreznie, hogy száz százalékosan megbízik bennem, és azt is látnunk kell, hogy a világ merre halad. Mert ez is egy szempont, mi is átérezzük minden nap, mert míg másnak devizahitele van, nekünk egy rohadt nagy cégünk. És nagyon sok emberért felelünk.
Apaként mennyire kompenzálsz?
Maximálisan. Nehéz, mert nincsen mintám, nem látom, hogy kell csinálni. Réka mindig megmondja, hogyan kell, és akkor én azt csinálom, és látom, hogy működik. Szerencsére azt látom, hogy a gyerekek nagyon szeretnek. Persze, a rossz nyelvek szerint a médiának szültünk. De az ember nem teremt három gyereket a médiának. Egy médiagyerek még elképzelhető, de három, az kemény. Egyébként, ha a karmát nézem, akkor, ugye, aszerint mindenki beteljesíti azt, ami az előző életben nem teljesült be. A vér szerinti apám apa nélkül nőtt föl, mert az apját agyonlőtték a nyilasok. Én apa nélkül nőttem föl, mert apám meg egy nagy csajozógép lett. Nekem ezt be kell végeznem, és csinálnom kell egy egész családot. És akkor a világban helyreáll az erő. Túl naiv dolog azt hinni, hogy a világ csak a mi életünkről szól, szerintem ez egy sokkal kerekebb egyensúly.