Csányi Sándor koszos lesz a bulvártól

2011.10.20. 10:52
Hülyeség aprópénzért eladni az életet, és ha túl sokat beszélne magáról, nem néznék meg a színházban. Nem is olyan régen még szinte csak bunkókat játszott, késsel-villával sem tudott rendesen enni, de aztán a Radnótiban ezt is megtanulta, ahogy a szmokingban létezést is. A színésszel Kaland című, új filmje sajtópremierjén beszélgettünk.

Miért zárod ki ennyire az életedből a bulvárt?

Alapvetően nincs bajom a bulvárral, tudom, hogy szükség van rá, mert az emberek szeretik. Szeretnek pletykálni, de én azt érzem, ha megjelenik rólam egy bulvárhír, hogy koszos lettem. Ez van. Vannak aztán a filmpremierek, amikor nekem szerződésbe foglalt kötelezettségem a filmet promotálni. De arról szeretek beszélni, hogy van egy új magyar film, viszont magamról nem szívesen.

Te sem tudod, hogy miért izgatja az embereket, hogy mit ettél reggelire?

Dehogynem, azt értem, hiszen mindenki kíváncsi ezekre a dolgokra, de szerintem rossz biznisz eladni az életed aprópénzért. Ha az emberek valakire kíváncsiak, és nem kaptak róla információt, akkor elmennek a moziba és megnézik, hiszen nem látták már régen. De ha valaki az egész életét készen tálalja a kedves közönségnek, akkor elveszti az emberek valódi érdeklődését.

Sok helyen mondtad, hogy már tudatosan nem vállalsz szépfiú szerepeket.

Az én döntésem, hogy mit vállalok el, és ha úgy adódik, akkor elvállalhatom a szépfiút is, de most az SOS Szerelem 2-t például pont azért adtam vissza, mert nem akartam már a szomorú szemű fiút flangálni látni ott a mezőn, nem akartam a történetet. Most nem akarok romantikus vígjátékot, mert már unom magam, és akkor az emberek is elkezdenek unni. Meg, minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy nem ez a fajta kihívás érdekel. A színészet azért jóval izgalmasabb annál, mint hogy mindig egyfajtát játsszon az ember. Vicces, hogy tulajdonképpen a Csak szex és más semmi, meg az SOS Szerelem voltak a tipikus szépfiú szerepek, de ezen kívül forgattam még 31 filmet. Azt például soha senki nem mondja, hogy én lennék a tipikus ellenőr fiú. Biztos, hogy ez nem véletlen, és persze ez egy jó szerepkör. Nincs vele bajom csak furcsa.

A rokonok után a Kaland a második múlt század közepén játszódó filmed, ezek szerint bejön a klasszikus vonal?

Amikor eljöttem a Krétakörből, az egy tudatos döntés volt, mert akkor nagyon kicsi szegmensét ismertem a szakmának. Fogalmam sem volt arról, hogyan kell szmokingot viselni, és a civil életben sem tudtam egyenesen járni, meg késsel villával enni. Azt gondoltam, az nem lehet, hogy kihagyja az ember ezeket a részeit a szakmának, hát elmentem a Radnótiba, ahol ezt nagyon tudják. Amellett, ha hazabeszélhetek, nemcsak a polgári színházás megy nekik nagyon, hanem rengeteg izgalmas kísérlet is van minden évben. Épp tegnap volt a bemutatónk Zsótér Sándorral, most fejeztük be a Vágy villamosa című Tennesse Williams darabot. Ha nem ide megyek, sem a Rokonokat, sem a Kalandot nem tudtam volna eljátszani. Sokkal bunkóbb gyerek voltam, a Süsünél ennek megfelelően a Liliomból Ficsúrt játszottam, meg a fiút, aki állandóan küzd, és a többi. Muszáj volt elkezdenem képezni azt a részem, ami színészileg a legfejletlenebb volt, ahogy ha valakiben sok az elegancia, annak is meg kell ismernie, hogyan kell bunkót játszani.

Szerinted sikerült?

Nem tudom, azért az arisztokratikus színjátszás nagyon nehéz, de úgy gondolom, beljebb vagyok, mint öt éve. A mi generációnkban már nem ilyenek a filmek, nem követelik meg ezt a fajta eleganciát. Melegítőnadrág van, lazaság. A színészek egyáltalán nem mondanak verseket, mert a tévék azt mondják, erre nem kíváncsiak az emberek. És részben amúgy tényleg nem kíváncsiak, de pont azért gondolják, hogy a kultúra egy szitokszó amitől menekülni kell, mert soha nem találkoznak versekkel. Ott volt a Vers mindenkinek, biztos voltak benne nagyon rosszak, de nem jó az, ha ennyire kimaradnak, mert a verseknek az a dolga, hogy megemeljék az ember lelkét, és ez nem valami lila baromság, hanem olyan, mint amikor látod a Messit focizni, és elcsodálkozol, milyen nagyszerű ez az ember. És persze jó a Való világ, mert az szuper vicces, ha finganak a tévében, de van egy csomó olyan vers, ami nem életveszélyesen bonyolult, nem véresen szomorú, és senki nem akarja felkötni magát benne, egyszerűen csak egy barátság elvesztéséről szól, vagy arról, hogy fáj a szíved. Ez csak egy picit emelkedettebb, mint a köznapi beszéd, de nem érthetetlenül. Lehetne kezdeni a barátkozást Petőfivel, Weöres Sándorral.

Te naponta olvasol verseket?

Naponta azért nem, de az internetről kimásoltam jó pár Pilinszky verset a telefonomra, azt gyakran olvasgatom. Az Apokrifet például tizenöt évig olvasgattam úgy, hogy nem értettem, miről szól. Éreztem, hogy egyszerűen meghaladja a képességeimet. Aztán egyszer csak beugrott valami megfejtésféle.

Máraival hogy állsz?

Mindenben más mint én. Mániákus, rendszerető, szisztematikus, meg szerintem haragtartó. Az életében folyamatosan rend van, azért szerethetik őt az emberek, mert nála a dolgoknak mindig következménye van, ez pedig valamiért megnyugtató érzés. Van annyira jó író, hogy nem egy kilúgozott világot ábrázol, van benne bűn, árulás, csak ezt egy rendezett világba tenni megnyugtató érzés. Nála nincs ajtócsapkodás, veszekedés, hanem csak szépen megbeszéli két ember, hogy nem tudnak együtt élni. Van stílusa, és ez szerintem hiányzik az embereknek. Tulajdonképpen ez az, amit nem lehet a Való világból megtanulni, stílus nélkül meg, valljuk be, nem sok mindennek van értelme.

A Kaland története miért nem állja meg a helyét ma már?

Olyan nincs ma, hogy a fiatal orvos elszereti az idős orvos feleségét, és meg akarnak szökni, és az orvos, aki közben megtudja, hogy a neje halálos beteg, azt mondja, hogy oké, vigye a feleségem, de akkor gondoskodjon a kezeléséről. Ma - nagyon kevés kivétellel -megpattannak az emberek, ha valami baj, betegség van. Az ember szavát adja, hogy gondját viseli valakinek, de aztán, ha nincs kedve, hát nincs kedve. Ma írunk egy szerződés, hogy én megcsinálok valamit, de ha aztán szerzek egy jó ügyvédet, akkor felbontjuk a szerződést, és az, hogy én tisztességes vagyok vagy nem, az le van szarva.

Ez elég sötéten hangzik.

Nem vagyok pesszimista, de ez így van. Az ha adót csalsz, becsapod az embereket az normális ebben az országban. Ebbe a világba minden belefér, de Máraiéba nem.

Forgatsz most valamit?

Nyitrai Marcival hét éve csináltunk egy agrárthrillert, ami minden év márciusában úgy indul, hogy biztos hogy lesz, aztán áprilisban már csak lehet, hogy lesz, májusban nem biztos, júniusban pedig biztos, hogy nem lesz. Most amúgy úgy van, hogy biztos, hogy lesz. Meg az Orosz Dini készíti a Coming out című filmet, ha minden jól megy.