Több mint tíz éve dolgozol a szakmában, de eddig még nem jelöltek ilyen vagy ehhez hasonló díjra. Most azonban, hogy többet foglalkozik a honi sajtó veled, mintha megtört volna a jég.
A modellek nincsenek annyira a köztudatban, mint a színésznők vagy az énekesnők vagy a műsorvezetők, akiket mindennap látnak. Ha látnak is minket a magazinokban, sokan nem is tudják, hogy külföldiek vagy magyarok vagyunk. Egyébként furcsa érzés a nevezettek között lenni, hiszen nem vagyok Nobel-díjas fizikus, egyszerűen végzem a munkámat. Természetesen örülök a jelölésnek, mert ez annak szól, hogy a nőies formák egyre inkább elfogadottabbak lesznek a divatszakmában is.
Ezek a pozitív változások hogyan érintenek?
A cégek végre észrevették, hogy mennyire kedveltek a nagyobb méretű modellek, és sokkal többet foglalkoztatnak minket. Így egyre igényesebb munkákat és felkéréseket kapunk. Eleinte csak álmodoztunk arról, hogy valamelyik újságnak a címlapjára kerüljünk. Persze vannak olyan próbálkozások is, amelyekkel csak sokkolni akarnak. Ez minden új irányzattal így van, utána az ember hozzászokik. Ilyen jellegű felkérést egyébként még nem fogadtam el, mert nem ez a célom, hanem az, hogy mindenki belássa, nem a mérettől függ, hogy valaki vonzó vagy nem vonzó.
Min lehetne még javítani?
Nagy hiányosság, hogy a kozmetikai termékek reklámjaihoz, hirdetéseihez továbbra sem kellenek plus-size modellek. Nagyon izgalmasnak találnám azt is, ha a divatheteken a normál méretű modellek mellett egy-egy plus-size modell is felléphetne, és nemcsak szenzáció miatt. Egyelőre nagyon kevés editorialban szerepelnek plus-size modellek, és ilyenkor általában fehérneműben vagy bikiniben láthatóak. Ezt persze bóknak is vehetjük, hiszen az ilyen termékek sokkal jobban mutatnak a nőiesebb, szexisebb plus-size modelleken.
Marquita Pring, aki a Levi's és az Evans reklámkampányaiban is szerepelt, korábban azt nyilatkozta, hogy a plus-size modellek között sokkal nagyobb az összetartás. Szerinted ez mire vezethető vissza?
Ez részben annak köszönhető, hogy idősebbek vagyunk. Kevés a 20 év alatti plus-size modell, míg az „átlagos” modellek általában 16 éves lányok. Még tinédzserek, és ha valaki magával sincs tisztában, akkor nem tud elfogadni másokat sem. Másrészt mi sokkal kevesebben vagyunk, személyesen ismerjük egymást. Örülünk a másik sikerének, hiszen ez a mi sikerünk is egyben, örülünk, hogy egyre jobban elfogadnak, hogy komolyan vesznek minket.
A férfimodellek szintén kisebbségben vannak a szakmában. Valóban annyira rossz nekik, mint azt már többször is olvashattuk?
Azok a fiúk, akiket én ismerek, lazán veszik a dolgot, más szemmel nézik ezt a szakmát. Mókásnak tartják, hogy a kinézetükért kapnak pénzt, azért, hogy fel-le rohangálnak a kifutón. Egyszerűen máshogy működik az agyuk.
Mikor érezted úgy, hogy méretes modellként sokat tehetsz azért, hogy az átlagos nők sokkal jobban érezzék magukat a bőrükben, és szembe kell szállnod az irreális elvárásokkal?
Amikor elkezdtem modellkedni, inkább csak munka volt. Ez azonban megváltozott, amikor egyre többen jöttek oda hozzám azzal, hogy mennyire örülnek annak, hogy egy nőiesebb nőt is látnak, valakit a saját méretükben, hogy nem kell bálnának érezni magukat azért, mert az alkatuk nem felel meg a divatszakma által diktált szépségideálnak. Most már van egy rajongói oldalam is a Facebookon, amit egyébként nem más csinál. Ennek az a hátránya, hogy ha sok a munka, akkor nem tudok olyan sűrűn bejelentkezni. Mindenesetre, ha valakinek kérdése van, szívesen válaszolok rá.
Németországban mennyire más a helyzet, mint itthon?
Németország a legnagyobb piaca a plus-size divatnak. Az itteni vásárlóközönség már belefáradt a fiatal, tizenéves lányokba, hiszen ezt látják már hosszú évek óta. Húsz éve arról szólnak a reklámok, hogy ne öregedj meg, ne hízz el. Egyébként a vékony nők is imádják, hogy végre mi is egyre nagyobb teret kapunk a divateseményeken, a magazinokban.
Az ismerősök, munkatársak körében többen is felháborodtak, hogy miért is számítasz plus-size-nak, hiszen egy normális, csinos nő vagy.
Nekem is fura, én is teljesen normálisnak érzem magam. A probléma csak az, hogyha egymás mellé állítasz egy átlagos és egy méretes modellt, akkor nagyon szembetűnő a különbség. A múltkor New Yorkban együtt álltunk a zebránál Julia Stegnerrel. Először nem ismertem meg, majd belém nyilallt, hogy úristen, mennyire kövér vagyok. Az más kérdés, hogyha csak úgy sétálok az utcán, és megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, meglepődnek azon, hogy plus-size modellnek számítok. A divatvilágnak nincs köze a realitáshoz. Tudom, hogy a tervezők álmokat adnak el, de nem normális, hogy azokat a ruhákat, amelyeket 30 feletti nők engedhetnek meg maguknak, 16 éves lányokon mutatják be, hiszen a vásárlóknak nem olyan alakja van, mint egy tinédzsernek. Szerencsére a kozmetikai cégeknél ezt már felismerték, például a ránctalanító krémeknél a babaarcú kislányokat érettebb színésznőkre cserélték. Talán valamikor a divatszakma is elér erre a pontra.
Meddig szeretnél modellkedni, milyen terveid vannak a jövődről?
Szerencsére nagyon sok a munka, így a közeljövőben biztosan ezzel foglalkozom majd. Mindig is szerettem utazni és érdekes emberekkel találkozni, ezért nagyon nehéz lesz majd elszakadni ettől a szakmától. Persze rengeteg foglalkozás van, amit a modellkedést követően űzhetek, most éppen jogot tanulok Németországban.