Kiss Ramóna óriási megtiszteltetésnek veszi, hogy szerepet kapott Szabó Magda Abigéljének színpadi változatában, amihez ráadásul személyes élményei is fűződnek. “Édesanyámnak ez a kedvenc műve, nem volt kérdés, hogy szerethetem-e vagy nem. Az összes létező kiadása megvan otthon, a filmet is többször megnéztük havonta minimum egyszer. Arról is anyukám szólt, hogy nyilvános casting van ide, és el kell, hogy menjek” – mondta a Velvetnek a színésznő, akinek a kötelező rajongás ellenére sem sikerült megutálnia, vagy akár megunnia a művet. “Most is tanulsz belőle, ha megnézed. Nem is elég egyszer megnézni, mert észre kell venni minden apró mozzanatot.” Ettől függetlenül nem készül másképp a szerepre, mert elmondása szerint minden szerepre ugyanolyan maximalista módon készül.
A Barátok közt Szentmihályi Zsófija a magánéletével kapcsolatban már jóval szűkszavúbban nyilatkozik, konkrétan semmit nem tudhattunk meg róla, hogy állnak a pókermilliomos Tóth Richárddal. “Ennek nincs különösebb oka, egyszerűen nem beszélek a magánéletemről” – zárkózott el mindenfajta faggatástól.
A színésznő egészsége tavaly októberben kissé megsínylette, hogy gyakorlatialg három munkát végez egyszerre, egyszer el is ájult a fáradtságtól. Szerencsére azóta jobban figyel. “Szigorúan tartom a heti egy pihenőnapot. Addig mindent meg akartam csinálni, de a szervezetem azt mondta, hogy álljak meg. A pihenés mindent jelent, az otthon fetrengést, eszegetést, de kirándulást és biciklizést is” – sorolta elképzeléseit a kikapcsolódásról.
Az viszont még soha nem merült fel benne, hogy a Barátok közt-színház-rendezvényszervezés trióból bármelyiket abba kéne inkább hagynia, mert nagyon nehezen tud különbséget tenni. “17 éves koromban jött a Barátok közt, amitől nagyon sok lehetőséget kaptam. Persze ehhez az is kellett, hogy szeressék a nézők Zsófi karakterét. Nem nagyon szeretek rangsorolni, de a Barátok közt az első és a legnagyobb szerelem az életemben. Miatta adatott meg, hogy színházban játszhatok, de azt sem adnám oda semmi pénzért. Bízom benne, soha nem jön olyan, hogy választanom kell a kettő közül. Szerencsére mindig annyi munkát vállalok el, amennyit jól meg tudok csinálni. Az ember ne vállaljon el festménykészítést, ha csak pálcikaembert tud rajzolni” – összegezte a dolgokat.