"Megtalálta azt a bizonyos hajszálvékony vonalat az erotika és a közönségesség határán, és azt soha nem lépi át" - mondták Pirner Alma sztriptíztáncosnőről egykori Moulin Rouge-beli munkatársai.
A 26 éves lány tíz éve táncol, egy éven át dolgozott a Moulin Rouge-ban, műsoraival bejárta a fél világot, Radnai Péter felkérésére volt a Playboy címoldalán, majd megnyerte a 2006-2007-es kanadai sztriptíz-világbajnokságot. Karrierje során soha semmilyen drogot nem próbált ki, amire büszke, és néhány egyszerűbb, egyfiús jelenet erejéig a pornóba is belekóstolt. Gyorsan abbahagyta. Egyébként három kutya gazdája, lelkes állatvédő, imádja a thrillereket, de utálja a katasztrófafilmeket (pláne, ha utána repülőre kell ülnie), hisz a reinkarnációban, sármosnak tartja Nicholas Cage-et és imád utazni. "Ez az, amit soha nem vehetnek el tőlem. Engem ez éltet: hogy minél több dolgot lássak a világból, hogy minél több emberrel ismerkedjek meg."
A világbajnokkal pesti sztriptíz-tánciskolájában, a Dollhouse-ban találkoztunk, ahol rózsaszín falak között egy fémrúd tövében beszélgettünk.
Sztriptíz mint művészet
Pirner Alma gyerekkorában revüsztár akart lenni, de mivel a revüre nincs nagy kereslet a mai világban, végül sztriptíztáncos lett belőle. "A sztriptízt is lehet úgy csinálni, olyan színvonalon, olyan kellékekkel, olyan színpadi praktikákkal, jelmezekkel, amivel egy igazi show lesz belőle. A sztriptíz nem arról szól, hogy felrángatok egy embert a színpadra, aztán ütöm-verem egy pálcával, vagy telerakom jéggel a gatyáját. Ez elmegy egy legénybúcsún és nincs is ezzel baj. Van, aki ezt a közönséget szeretné kiszolgálni. Aztán vannak emberek, akik más szinten, más közönségre specializálodtak. Én is ebbe a csoportba tartozom."
"A közönség egy szép női alakot és egy jó műsort lát. Szerencsére van erre igény, persze nem Magyarországon." Itt nem is dolgozik. Külföldön viszont annál többet. Most épp egy egyhónapos ausztrál meghívást kapott a Crazy Horse revübe, ahol már tavaly is dolgozott, majd átruccan Új-Zélandra is egy megbízás erejéig.
Kitartás és az önértékelés
"Másképpen képzelnek el az emberek a színpad és a fotózások alapján, mint amilyen valójában vagyok." Miért, milyen vagy? "Először is nagyon határozott, nagyon céltudatos, nem tágítok attól, amit szeretnék, nagyon kitartó vagyok, függetlenül attól, hogy miről van szó. Nagyon nagy az akaraterőm mindennel kapcsolatban, ami fontos számomra. Ezek lehetnek pozitív vagy negatív tulajdonságok is. Van, aki erre azt mondja, hogy ez tök jó, hogy ilyen vagy, van, aki azt mondja, hogy ez túl sok. Nyilván a partnertől is függ, hogy mennyire képes ezt tolerálni. A munkám, a tízéves múltam az éjszakában, az kényszerített rá, hogy csak így lehet hozzáállni a dolgokhoz."
Nem is érte semmilyen atrocitás a munkája során. Persze nagyon körültekintően jár el: csekkolja a munkaadót, a helyszínt, a körülményeket és anyagi tartalékokkal is felkészül az esetleges csalódásra.
Azért régebben ennyire nem volt határozott. Sokat rágódott például mások véleményén. "Ha az ember csak Magyarországon dolgozik, és csak a kritikákat hallja folyamatosan, akkor egy idő után elbizonytalanodik." A kanadai megmérettetés azonban helyre tette benne a kétségeket. "Kimentem olyan emberek közé, akiknek gőzük sem volt róla, hogy ki vagyok. Láttak egy lányt, láttak egy produkciót és ennek alapján elhelyeztek engem egy rangsorban. Egy világrangsorban. Már pontosan tudom, hogy mennyit érek."
Innentől már sokkal könnyebb volt számára eldönteni milyen kritikát kell komolyan venni, mi fakad féltékenységből vagy rosszindulatból. A szilárd önértékeléstől eltekintve a sztriptíztáncos nem lett nagyképű. Ráadásul megkérte a barátait, hogy ha mégis az lenne, szóljanak rá.
Tabuk nélkül a párkapcsolatokról
Sztriptíziskolájának egyik választható programja a Tabuk nélkül elnevezésű csoportfoglalkozás, ami tulajdonképpen nem más, mint kötetlen beszélgetés a szexről. "Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy én egy szexuálpszichológust játszom, és osztom az észt. Ez egy eszmecsere a szexről. Olyan dolgokat is meg tudunk beszélni, amiket az ember lehet, hogy a legjobb barátnőjével sem tud." Hogy milyen tapasztalatokat szerzett a foglalkozások alatt?
"Nagyon sok nőt érdekelne a szex több területe. A probléma az álprűdséggel van, ami egyébként egész Magyarországra jellemző. Kíváncsiak, de nem mernek kérdezni. Ebben az iskolában jól látszik, hogy a nők sok mindenre képesek egy férfiért. Itt a legtöbb lány azért táncol, hogy nőiesebbnek érezze magát, hogy nagyobb önbizalma legyen, vagy hogy a párjának előadjon valamit, pedig közel sincs tökéletes alakjuk és nem mindegyik tizennyolc éves zsenge topmodell. Megvan bennük az akarat, különben az iskola sem működne két éve. Míg mondjuk a férfiak nyilván sokkal kisebb hányada tesz lépéseket afelé, hogy fenntartsa a lángolást.
Szinte már törvényszerűség, hogy a nő feladata a kapcsolatban az, hogy mindig megújuljon, hogy mindig fenntartsa a tüzet, a szexualitást. Kevés olyan férfi van, legalábbis a tanítványok beszámolói alapján, aki tényleg mindent megtenne azért, hogy szexi maradjon, hogy ne hízzon el, hogy odafigyeljen arra, hogy még negyvenévesen sem kell pocakot ereszteni. Szerintem a nők többet próbálnak tenni azért, hogy vonzóak maradjanak, ami persze valahol normális is, mert nyilván a nőnek a dolga az, hogy szép legyen a férfinak meg az, hogy okos. De a férfiak is tehetnének többet a külsejükért, és dolgozniuk kéne azért, hogy fenntartsák a tüzet, például virággal, vacsorával."
A táncos ugyanis az udvarias férfiakat szereti, két éve hozzá is ment egyhez. Párját egy internetes oldalon keresztül ismerte meg, ahol fél éven át leveleztek. "Olyan párkapcsolatban élek, ami a szerelmen alapul és nem a pénzen. Ez ebben a világban ritka." A férfi nemcsak udvarias, de ha kell, dönt is a lány helyett. "Sokan gondolják azt, hogy a kapcsolatunkban én vagyok a domina. Pedig sokszor esik jól azt mondanom: nem tudom. Ezt éveken át nem tehettem meg. " Azért az elgyöngülés sem mindenkinek megengedhető. A csoportfoglalkozásokból legalábbis ezt szűrte le.
"Van számos olyan történet, hogy a nő nem kap mást a kapcsolatban, csak megaláztatást, de mégis a férfival marad. Várja a csodát, de nem elég határozott, hogy kiálljon magáért és azt mondja: ebből elég. Az embernek bármivel kapcsolatban is, de két választása van. Az egyik, hogy eldöntse: ez szar, változtatok rajta, kilépek belőle. A másik az, hogy nem kesergek állandóan, hanem elfogadom azt, ami van. A baj az, hogy a legtöbb ember folyamatosan kesereg, de nem változtat. Ez számomra érthetetlen. Nehéz is jótanácsot adni, vagy véleményt nyilvánítani ilyen esetekben úgy, hogy ne sértsek meg senkit. Ilyenkor azt mondom, ne haragudj, de te tehetsz róla. Ha nem vállalsz kockázatot, sohasem nyerhetsz."