A szólókarrierje egyik legismertebb dala a Kozmix énekesével, Lányi Lalával közös duettje. Tudatosan tervezte a duettet látva, gyakorta nagyobb sikert hoznak, mint az önálló dalok?
Nem terveztem. Úgy indult, hogy mindig is szerettem volna duettet énekelni. Lala a legelső lemezem legelső dalára – ami Van-e helyem címmel jelent meg – csinált remixet. Megmutattam Lalának két dalt, a Szerelemgépet és az Őrült szerelmet azzal a kérdéssel, szerinte melyikből lehetne jó duett, és kivel érdemes elénekelnem? Az utóbbit választotta, és azt mondta, vele énekeljem el. Fel is énekeltük, és úgy maradt. Dehogy volt tervezve tudatosan, hogy majd lesz egy duett, és nagyon fog menni. Nem lenne az egésznek értelme, ha nem örömzenélésből fakadna.
A szerelmes dalokban is van egy sikerkód.
Általában, ha megnézzük a rádiók játszási listáját, nagyon kevés duett van, amit nem játszanak. Eördögh Alexa-Császár Előd, Auth Csilla-Szolnoki Peti, Bery–Váczi Eszter, Bebe–Oroszlán Szonja, remélem, nem hagytam ki senkit.
Az énekesek személyisége hasonlítson, vagy inkább térjen el minél inkább?
Akkor jó egy duett, ha két össze nem illő, teljesen különböző ember énekli. Senki nem gondolta volna, hogy egy kozmixos Lala, meg egy Baby Sisters-es Gabi együtt énekel majd a szerelemről. És ez pont ettől volt jó és más.
Ha a siker a cél, akkor érdemesebb feldolgozásban gondolkozni?
Nekem egy duettem sem volt feldolgozás. A legutóbbit Kefirrel énekelem.
Egy újabb, nem tervezett duett?
Más története van. Egy helyre jártunk karaokézni Kefirrel, Lalával, és a TNT-s fiúkkal, és megbeszéltük, hogy egyszer mindenki mindenkivel duettet fog énekelni, de csak örömből, mert úgy jó lesz. Kefir és a Lala is énekelt már duettet, de én még Kefirrel nem, így aztán csináltunk egy közös dalt. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a szerepben, ez is örömzenélés volt.
A feldolgozásokra visszatérve pedig legtöbben nem azért dolgoznak fel régi dalokat, mert sokan mondják, hogy ami egyszer sláger volt, az másodszor is az lesz. Hanem az énekeseknek vannak kedvenc dalaik, amin felnőttek, és azt szeretnék egyszer elénekelni. Miért ne tennék? Ez olyan, mintha a varrónőnek megmondanád, hogy ne varrjon olyan ruhát, amit lát a kirakatban, mert az már nyúlás. Attól még ő ugyanolyan jól érzi magát abban a ruhában, amit megvarrt magának. Vagy meglát egy kőműves egy házat, és megtetszik neki, akkor nyugodtan felépíthet egy hasonlót. Nem? Szerintem a feldolgozásban semmi rossz nincs, bár tényleg jobban szeretjük, ha az emberek saját dalokat énekelnek, én is kaptam már rengeteget azért, hogy feldolgozást énekeltem.
Rengeteg mit? Támadást?
Igen, hogy miért nem a saját dalommal akarok érvényesülni? Biztos így akarom eladni magam. Ha megnézzük, megjelent 6-7 klipem, egyik sem feldolgozás. Azt gondolom, ha feldolgozásból akartam volna megélni, akkor nem jövök ki saját dallal. Akkor minek?
Mindent egy lapra tett fel? Más szakmával nem próbálkozott?
Nem nagyon csináltam olyat, ami ne állt volna közel hozzám. Amíg jól érzem magam ezen a pályán, addig nem is váltok. Az eredeti szakmám szociális asszisztens, és amikor leérettségiztem, indult a Baby Sisters. Necces volt, mert alig bírtam leérettségizni. Fellépéseink voltak és stúdiózás, szinte semmit sem aludtam. De végigcsináltam, mondtam, hogy érettségi előtt már nem fogom leállítani az iskolát. Nem volt választási lehetőség. Egyébként nyolc éves korom óta vagyok színpadon. Nekem ez az életem.
Nem okozott törést, amikor az együttes feloszlott?
Nem. 2000. januárjában egymással egyetértésben eldöntöttük, feloszlunk.
Újévi fogadalom?
Nem egészen. December 31-én lejért a szerződésünk a kiadóval. Elterveztük, hogy nem hosszabbítjuk meg, mindenki megy a saját útján. Nekem már a feloszlás előtt megvolt a fél szólólemezem, mindig mutogattam a csajoknak a fellépéseken, úgyhogy én azt jól éltem meg, mert egyikből csöppentem a másikba.
Elégedett a hazai könnyűzenével?
Ebbe nem folynék bele. Sokkal rosszabb, mint volt.
Mikor? Például egy évtizede?
Igen. Az emberek érdektelenné váltak, és a gazdasági helyzet is egyre rosszabb. Ha az emberek meghallanak egy jó zenét, akkor nem az van bennük, hogy elmennek és megveszik CD-n, hanem letöltik internetről. Egyre kevesebb fellépési lehetőség van, a diszkók egyre rosszabbak, ezt idézőjelben mondom, mert sajnos más zenéket játszanak. Annak idején szerették ott a Baby Sisterst, a Soho Partyt, meg hasonlókat, most már az ilyenek nem férnek be igazán oda. Ha saját magamról beszélek, nem oda való vagyok.
Már nem lép fel diszkókban?
De, szoktam, előveszem a remixeket, és játszom. Jó bulik szoktak lenni, nem panaszkodom, csak azt mondom, a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest sok minden megváltozott.
Az év elején megjelent egy aktsorozata a Playboyban. Ez befolyásolta a megítélését a szakmán belül?
Ha valaki ez után ítéli meg a szakmámat, akkor én azt nem tartom egy korrekt döntésnek. Húsz éve vagyok színpadon, az elmúlt tíz évben sok mindent letettem az asztalra, lemezeim, rengeteg fellépésem volt, és ha valaki mégis a sorozatból ítélne rólam, az soha nem is szeretett. Ha a pályám elején vállaltam volna el egy ilyen sorozatot, akkor viszont jogosan ítélkeznének, hogy én ezzel szeretnék felkapaszkodni. Nekem januárban vége lett a kapcsolatomnak. Lelkileg és önbizalom szempontjából is nagyon jót tett a fotósorozat. Soha nem éreztem annyira jól magam a bőrömben, mint abban az egy hónapban, amikor kint voltam az újságárusoknál.
A nyilvánosság adta lehetőségekre is gondoltam az előző kérdés felvetésekor.
Persze, kaptam bőven nyilvánosságot, emberek tömkelege keresett meg, régi ismerősök, satöbbi. És a legnagyobb elismerés az volt, hogy a legtöbb dicséretet nőktől kaptam. Más, amikor egy pasi mondja, hogy tök jó képek, mert tudjuk, mi van mögötte. De amikor egy nő azt mondja, gyönyörűek a képeid, és gratulálok, az tud hatni. Szakmai szempontból annyiból tett jót a sorozat, hogy abban a hónapban mindenhol én voltam. Minden újságban, tévében, nagyon jót tett lelkileg és a szakmámat is pozitívan befolyásolta. És az emberek velem örültek.