„A színházban örök törvények uralkodnak” – magyarázta a Velvetnek Dévényi Tibor az újlipótvárosi Kiskakukk étterem egyik asztalánál ülve, miközben egy tányér tejbegrízt kavargatott. A válla fölött a sima arcú Medveczky Ilonát láttuk elsuhanni strasszokkal díszített napszemüvegben és tűsarkú papucsban, amíg Tibi bácsi gondosan elkeverte a cukrozott fahéjat.
Gyerekek, ki kell békülni!
„Mert ugye látjuk, Markosnak és Nádasnak nem jött be külön-külön, de említhetnék rengeteg zenei példát is. Vagy Hacsek és Sajó, tudja, kik, nem is beszéltek a színpadon kívül, mert olyan rosszban voltak. Nem szabad hagyni, hogy felbomoljon a Bagi-Nacsa páros, hiszen együtt milyen sikeresek. Annyit kértem már őket: gyerekek, ki kell békülni!”- avatott be szívügyeibe Dévényi Tibor, aki mellé ideiglenesen ültünk. Bagi Ivánnal szerettünk volna eredetileg interjúzni, ám a nem éppen szelíd aláírást kérők rézsútos mozdulatokkal toltak egyre távolabb az asztalától, miután az egyik lábukat előretéve biztosították a kiharcolt helyüket.
Miközben Tibi bácsit hallgattuk, az aláíratók Bagi Ivánhoz intézett mondatai is elvétve megütötték a fülünket. Egy nő a lengyel őseit és a fogorvosi rendelést magyarázta, egy másik három gyerekének rendelt aláírást, egy újabb nő közös fotót kért a szerzővel, mialatt egy hatalmas bézs kutyát kerülgetett, majd a hangtechnikust, aki a tömegen át próbálta a keverőpultját kitolni. Mindeközben néhányszor ijedt arccal az író-parodista is felpattant a helyéről, és kirohant a barátnőjét biztosítani arról, állja a sarat.
Ez még a jobbik eset
Az ezt követő húsz perc a dedikáltatók fogyatkozásának reményével telt, ezért inkább felidézzük a kaotikus állapotok előzményeit. Bagi Iván második könyvét jelentette meg A megkerült boldogság címmel, amelyben a bulvársajtó kedvenc témáját, a nevelőintézetben töltött gyerekkorát dolgozta fel „félig fikcióban, félig valóságosan”, mint arról a szerző beszámolt.
A könyvbemutatóra a média kiemelt érdeklődésének reményében a könyvet félig-meddig személyes előszóval ellátó Nacsa Olivért is meghívta a kiadó, valamint Dévényi Tibort, és végül Albert Györgyit, akiről azonban a kiadó vezetője elmondta, nem tudott megjelenni, mert hasmenése van. „Ez még a jobbik eset” – reagálta a hírre a mikrofonba Nacsa Olivér az újságírónő egyéb problémáira utalva és a megjelenteket pásztázta kérdően, vajon csattant-e a kissé fülledt poénja.
Majd a Nacsa elintézi
Kínos pillanatokban nem volt hiány, Dévényi Tibor is elemében volt, és ez előtt a közönség időnként értetlenül állt. „Tud valaki egy jó zúzdát, ahova eljuttathatjuk ezeket a példányokat?”- nevetgélt Tibi bácsi az asztalról a művet felemelve. Említette többek közt, hogy a Bagi-Nacsa páros jeleneteinek köszönheti, hogy megnőtt az érdeklődés s a személye iránt. „Majd a Nacsa elintézi a fellépéseimet”- somolygott tovább.
Mielőtt laudációba kezdtek volna az asztalánál ülők, előrebocsátották, ma nem lesz kaviár az újságírók vélhető, nagy bánatára, csak tejbegríz, hogy ezzel is szemléltessék az intézeti hangulatot. A vendégek közt megjelent néhány érintett, a Hazafelé Közhasznú Alapítvány munkatársai és néhány, intézetben élő gyerek is, akikkel a sajtó megjelent képviselői nemigen foglalkoztak, habár a hír az volt, hogy a gyerekek javára jótékonysági előadásokat terveznek.
Végigsírta a regényt
A jelentőségéhez képest aránytalanul nagy médiavisszhanggal bíró Schobert Norbi is eljött a családjával, de őt ezúttal direkt nem idézzük. Bagi Iván tehetséges író hírében áll, az első, Egy zsugorodás története című regényéből ítélve, most azonban erről esett a lehető legkevesebb szó Nacsa Olivér és Bagi Iván felemás barátsága mellett. Mielőtt erre rátérnénk, annyit Dévényi elmondott a regényről, hogy tudomása szerint Böröczky Jószef felesége végigsírta.
Nacsa Olivér a Szulák Showban hétfőn elhangzottakra reflektált a könyvbemutatón, amit ha nem látott az ember – mint ahogy mi sem – nehezebben tudta követni. „Annyi mindenesetre látható volt Ivánon a műsorban, hogy érdekli, foglalkoztatja a kettőnk ügye, és ennek nagyon örülök” – mondta Nacsa, majd a bemutató végén közölte, komoly vallomással tartozik, és közelebb húzta a mikrofont.
Bagi a tehetségesebb
„Én mindig úgy éreztem, Bagi Iván tehetségesebb, mint én”- mondta az iróniát is iróniával használó parodista, de ehhez a mondatához semmilyen dekódolási technika nem volt szükséges. A teremben csönd lett néhány másodpercre, mielőtt a már előbb vázolt módon el nem indult volna a roham Bagi felé.
Miután az étterem Medveczkyvel és a Schobert-családdal az élen kiürült, végre meg tudtuk szólaltatni a szerzőt. Emlékeztettük, az első könyve megjelenése után adott interjújában elmondta, a következő regénye egy „varázsát vesztett emberről” szól majd, ami minden bizonnyal nem ez. „Pedig ez az, csak változtatnom kellett a koncepción. Ha ugyanis sok holt nyelven írt regényt olvasok, hajlamos vagyok belelovalni magam, ezzel a könyvemmel pedig a ma emberéhez akarok szólni” – mondta Bagi Iván zöld teát kortyolgatva.
Megváltoztatni a rendszert
„Fontos elmondanom, mi a legfőbb célom ezzel a könyvvel. Meg szeretném változtatni a nevelőintézeti rendszert. Ugye látható a statisztikákból is, és nekem személyes tapasztalatom van róla, hogy az intézetben felnőtt emberek nagy része elkallódik. Kevesen végzik el még a nyolc általánost is, jó néhányan bűnözők lesznek. Nem kapnak elég törődést, szeretetet” – mondta Bagi Iván, akitől ezután a tervezett reformkísérletének módját kérdeztük, de sajnos nem adott egyértelmű választ.
„Ez nem egyszerű terv, civil szervezetek összefogását kell megszervezni, és ebben aktív szerepet vállalok majd. Ebben a fázisban még nem mondhatok többet” – zárta le a témát Bagi Iván, miután észrevette, még egy dedikálást kérő fiatal siet az asztala felé, bár nem tudni honnan, az étterem ugyanis ekkor már üres volt.